Igenis, maradjon prioritás!

Botrányos az a sok sületlenség, amit a múlt hét végén a mikrofon túlsó végén nyilatkozgató politikusok összehordtak az Európai Unió 26. és 27. tagállama schengeni csatlakozásával kapcsolatban. Szavaik oly messze elkerülik a lényeget, mint tehetségtelen futballista szabadrúgása után a labda a kaput. Kezdeném a legutóbb szólóval, Hans-Peter Friedrich külügyminiszterrel, aki megelőlegezte a német vétót az uniós belügyminiszterek e heti csúcstalálkozójára. Berlin azt és akkor vétóz, amit és amikor jónak lát, ám az az érv, hogy schengeni integrációnk nyomán a német nagyvárosokat elárasztják majd a szegénység elől menekülő romániai és bulgáriai romák, finoman szólva sem elegáns. Azok a romániai és bulgáriai romák és nem romák, akiknek eddig kedvük támadt elárasztani a német (és más európai) nagyvárosokat, ezt bizony már rég megtették. S megteszik ezen a héten vagy a jövő hónapban is, ehhez elég egy érvényes személyi igazolvány. Meg egy buszjegy. Az a korrupciót kiáltó érv sem igazán áll stabilan a lábán, miszerint megvesztegetéssel szerzett román vízummal léphetnek schengeni területre unión kívüli országok polgárai. Aki ilyennel rendelkezik, az érvényes vízum birtokában jelen pillanatban is be tud lépni az EU-szentélybe. Tartok tőle, hogy a német vétót elsősorban a szeptemberi németországi választások indokolják, de hát erre sem lenne ugye elegáns hivatkozni.
Még dühítőbb, ahogy a román diplomácia vezetője fogalmaz. Titus Corlãþean külügyminiszter láthatóan meg van sértődve, s előre fenyegetőzött, hogy ha ismét halasztanak, ezúttal októberre az európai belügyminiszterek a kedvező döntéssel, akkor inkább pukkadjanak meg, süssék meg a schengenüket, mi többet nem kuncsorgunk az intergációért. Victor Ponta rátett egy lapáttal: lekerül a téma a kormány prioritásainak a listájáról. És akkor mi lesz, kérdezem tisztelettel, mi is nyitunk kelet felé? Inkább próbálják feledtetni a tavalyi belpolitikai cirkuszok kedvezőtlen hatásait, amelyek épp úgy hozzájárulhattak a többszöri halogatáshoz, mint ahogy a mostani bolgár kormányválság sem erősíti a nyugat derűlátását. (Bár azt, hogy egy Boriszov-féle figura eltűnik Szófiában a kormány éléről, talán nem is olyan nagy baj.)
A schengeni csatlakozás az egész országnak fontos, de még fontosabb a romániai magyarságnak, ezért is olvastam el kétszer is hitetlenkedve az RMDSZ politikai alelnökének erre vonatkozó, az ügy fontosságát minimalizálni igyekvő nyilatkozatát. Schengen ugyanis nem csak a személyek szabad utazásáról szól. Nem csak arról, hogy nincsenek határátkelők. Hanem arról is, hogy a határ két oldalán már elkészült, de meg nem nyitott utak benépesülése élénkíti a térség gazdaságát, megnyílnak az elkészült panziók, motelek, elhárul minden akadály az együttműködésre kész önkormányzatok elől, újabb lendületet kap a regionális kooperáció. Ha úgy tetszik, a partiumiak számára ez éppen olyan fontos, mint a Székelyföldnek az autonómia. Ezért ne mi tegyünk le róla. A határok nélküli Európának a mi prioritásaink között mindig ott kell maradnia. Az első helyek egyikén, amíg egy újabb nemzedék fel nem nő a határnélküliség tudatában.