Időnyerő lapok. A román politikai ősz kérdőjelei

2011. 10. 30. 17:49Talán soha nem volt annyira képlékeny a belpolitikai helyzet választások elõtti év végén Romániában, mint most, 2011 utolsó évnegyedében. Még az sem dõlt el, hogy az eddigi menetrend szerint, tavasszal, illetve õszszel tartják-e elõbb az önkormányzati, majd a parlamenti választásokat, vagy pedig összevonva, egy – várhatóan jövõ novemberi – napon. A bizonytalanságot növeli, hogy az új választási törvény szövege is ismeretlen. A lebegtetés megszüntetését egyetlen politikai tényezõ, még az államfõ sem erõlteti, s ez annak a jele, hogy az idõnyerés jelenleg valamennyi párt érdeke. Ennek oka, hogy mind a kormányoldalt, mind az ellenzéket rendkívül felkészületlenül érné, ha netalán holnap tartanák a választásokat Romániában, nem beszélve azokról az új alakulatokról, amelyeknek várhatóan szavuk lesz jövõre az új hatalmi konfiguráció kialakításában.
Megmarad a koalíció? A képlékenység és az idõnyerés kényszere mindenekelõtt a kormányoldalra jellemzõ. Jelenleg megjósolhatatlan, hogy az új év egy táborban találja-e majd a Demokrata Liberális Pártot (PD-L), az RMDSZ-t és a Nemzeti Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) nevû alakulatot. A koalíció már megalakulása óta nem a stabilitásáról volt ismert – idõrõl idõre halálát hirdetik az elemzõk –, ám ezekben a hetekben megsokasodtak azok a nézeteltérések, amelyek a PD-L és az RMDSZ szakításához vezethetnek. Elsõsorban az új választási törvény kidolgozása az, ami megosztja a kormánypártokat, ugyanis a PD-L eddigi módosítási javaslatai nem kedveznek az RMDSZ-nek. A nagyobbik kormánypárt az egyéni szavazókerületes, többségi választási rendszer bevezetését szorgalmazza, ráadásul a jelek szerint komolyan ragaszkodik ahhoz is, hogy a honatyák számát csökkentsék háromszázra. Emil Bocék kétszáz egyéni kerületet hoznának létre, amelyek nyertesei mandátumhoz jutnak, a további száz mandátumot pedig a kerületekben második helyezett jelölteknek adnák – a pártokra leadott szavazatok arányában. Ezzel szemben az RMDSZ a magyarországi vagy németországi modellhez hasonló vegyes választási rendszer híve. E szerint egyéni választókerületekbõl, illetve országos kompenzációs listáról kerülnének be a parlamentbe a jelöltek. Ez lehetõvé tenné, hogy ne veszszenek el a mandátumot el nem nyerõ egyéni jelöltekre leadott szavazatok. Emellett az RMDSZ nem ért egyet a honatyák számának csökkentésével sem. Politikusai többször leszögezték: több magyarok lakta megye is képviselet nélkül maradna, ha a PD-L elképzelései érvényesülnek. Kelemen Hunorék természetes szövetségese ebben a kérdésben a kisebbségek frakciója is.
A koalíciót az ország területi-közigazgatási újrafelosztásának kérdése is feszíti. A téma egy darabig elaludni látszott, ám a PD-L röviddel a parlamenti ülésszak kezdete után ismét elõrukkolt azzal az elképzelésével, hogy csökkentsék a megyék számát. A nagyobbik kormánypárt legújabb tervezete sem teszi lehetõvé magyar többségû megyék kialakítását, így az RMDSZ hallani sem akar a közigazgatási reformról. Politikusai többször hangoztatták: olyan felosztást szeretnének, amellyel a székelyföldi régió egyetlen közigazgatási egységbe kerül. Ezért – nyilvánvaló idõnyerési szándékkal – azt javasolták, hogy a megyékrõl szóló vitát tolják a választások utánra. A nagyobbik kormánypárt egyelõre hajthatatlannak tûnik: Emil Boc miniszterelnök legutóbb azt nyilatkozta, hogy november 15-ig szeretne dûlõre jutni a kérdésben.
Kompromisszumnak persze volna esélye a koalícióban. PD-L-hez közeli források szerint a nagyobbik kormánypárt sem rajong a honatyák számának csökkentéséért, az országos kompenzációs lista bevezetését sem tartja ördögtõl valónak, és új megyék kialakítása sem prioritás a számára. Csakhogy Traian Bãsescu államfõ elvárja a párttól, hogy szerezzen érvényt a 2009-es referendum eredményeinek, amely szerint a lakosság döntõ többsége egyetért a parlamenti mandátumok számának csökkentésével. Az államfõ ugyanakkor hallani sem akar az országos kompenzációs lista bevezetésérõl, és szintén Bãsescu az, aki Románia területi-közigazgatási újrafelosztását sürgeti. Ezért úgy is fogalmazhatnánk: a kompromisszum lehetõsége és a koalíció egyben maradása attól is függ, hogy a PD-L ellent mer-e mondani a korábban szentírásnak tekintett államfõi elképzeléseknek.
A kormánypártok egyelõre idõt nyertek azzal, hogy koalíciós bizottságokat hoztak létre: egyet a választási törvény kidolgozására, egyet Románia közigazgatási felosztásának kimódolására. Bukarestben nagy hagyománya van ugyan a kényes kérdések bizottságokban történõ eltemetésének, ám a választási törvény módosítását nem lehet a végtelenségig halogatni, azzal ugyanis az összes párt egyetért, hogy a jelenlegi jogszabály eltorzította a szavazói akaratot.

PD-L-s ráncfelvarrás. A koalíciót feszítõ kérdések mellett a PD-L-t most elsõsorban az arculatjavító próbálkozásai foglalják le. A ráncfelvarrás ráfér Emil Bocékra, hiszen az utóbbi évek megszorító intézkedései, a politikusaikhoz fûzõdõ korrupciógyanús ügyletek a mélybe taszították a népszerûségüket. Miután tavaszi kongresszusán nem sikerült belülrõl megújulnia a pártnak – annyi történt, hogy a konzervatívnak tartott Blaga-szárny valamelyest háttérbe szorult –, a PD-L extenzív módszerekkel próbál felfrissülni: bejelentette a Népi Mozgalom elnevezésû politikai erõ létrehozását. A csoportosulásról csak annyit lehet biztosan tudni, hogy bevallottan a baloldali ellenzéki pártszövetséget hivatott ellensúlyozni. Középpontjában a PD-L áll, amely – az egyik alelnökük, Gheorghe Flutur megfogalmazása szerint – maga köré gyûjti „az ország reformját, a korszerû állam megteremtését célul kitûzõ jobboldali erõket: pártokat, alapítványokat, civil szervezeteket, szakszervezeteket, magánszemélyeket”. A Népi Mozgalom így olyan – egyelõre homályos – politikai konglomerátum, amelyben a már ismert PD-L-s arcok mellé többé-kevésbé ismert parasztpártiak, zöldek, jobboldali gondolkodású bloggerek, publicisták sorakoznak fel. A kezdeményezés nyilvánvalóan felülrõl indult, hiszen a Népi Mozgalom elnevezését az államfõ nagyobbik lánya védette le. E politikai erõ komolyságát nemcsak mesterkéltsége kérdõjelezi meg, hanem az is, hogy egyes jelek szerint kész befogadni a labdarúgóklub-tulajdonos Gigi Becalit és alakulatát, a szélsõségesen nacionalista Nagy-Románia Pártot, illetve az OTV-s Dan Diaconescu pártját.
RMDSZ-es dilemmák. Az RMDSZ csapdahelyzetben van. Részvételét a népszerûtlen kormányban valamilyen formában legitimálnia kellene, és ezt a gazdasági eredmények híján a közösségi jogok kiszélesítése révén tehetné meg. A kisebbségbarát oktatási törvény elfogadása nyilvánvaló siker ezen a téren. A többször beígért kisebbségi törvény azonban még mindig a parlamentben bukdácsol, s éppen a koalíciós partnerek azok, akik a jogszabályt mindannyiszor elgáncsolják. Ha Kelemen Hunorék konzekvensek, már a nyáron kiléptek volna a koalícióból emiatt. Ám éppen a választási törvény és a közigazgatási felosztás körüli fejlemények igazolják, hogy a kisebbségi törvénynél nagyobb a tét: ha ellenzékbe vonulnak, nehezen tudják megakadályozni, hogy a várható jogszabály-módosulások, a választókerületek átrajzolása miatt gyengüljön a magyar közösség parlamenti és – nagyobb megyék esetén – önkormányzati képviselete. Arról nem beszélve, hogy ellenzékbõl nem férhetnek hozzá a hatalmi pozíciókhoz társuló erõforrásokhoz sem.
Az RMDSZ-t dilemma elé állította Tõkés Lászlóék Erdélyi Magyar Néppártjának bejegyzése is. Nem tudni még ugyanis, hogy a budapesti hátszelû EMNP-seknek mennyire sikerül politikai tõkévé konvertálniuk az Európai Parlament alelnökének erdélyi népszerûségét. Ha a felmérések azt igazolják – s egyelõre ezt látszanak igazolni –, hogy Tõkésék elsõsorban a Magyart Polgári Párttól vesznek el szavazatokat, akkor az RMDSZ az öszszefogás kényszere nélkül vághat neki a választásoknak. Ez az elképzelés a magyar szavazók „össznépi” kiábrándultsága miatt kissé kockázatos, és csupán az új választási törvény ismeretében érhet stratégiává.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!