Hogyan lehet „menedzselni” a szórványt?

Az erdélyi magyar szórványközösségek üdvözlik az RMDSZ főtitkársága által kezdeményezett szórványmenedzser-szolgálat beindítását, különösen akkor, ha az gyakorlati alapokat fektet le a közösségek támogatására, s nem halott stratégia marad. A kezdeményezők szerint a szolgálat katalizátora lenne a szórványmagyarságnak. Munkatársaink összeállítása.

Szórványmenedzser-szolgálat beindításával segítene az erdélyi magyar közösségek identitástudatának megőrzésében az RMDSZ főtitkársága. A szolgálat, melynek a főtitkárság kulturális főosztálya a kezdeményezője és koordinátora, kilenc megyére terjedne ki: Máramaros, Beszterce, Fehér, Szeben, Brassó, Hunyad, Temes, Arad és Krassó-Szörény.
A kezdeményezés pontos elnevezése Összetartozunk szórványmenedzser-szolgálat, ami a tavaly elfogadott Szórvány cselekvési terv egy részének a gyakorlatba ültetése. „Lényege, hogy a főtitkárság munkatársai segítsék a szórványmegyék helyi és megyei RMDSZ-szervezeteit közösségépítő, kulturálisörökség-megőrző, identitásmegőrző programok életbeléptetésében” – magyarázta az Erdélyi Riportnak Hegedüs Csilla főtitkárhelyettes.
Négy csomagból álló programcsoportjukhoz sok kis program tartozik, ezeket a szórványmegyék RMDSZ-szervezetei egészíthetik ki. „Mi a pályázástól kezdve a szervezésen át a lebonyolításig mindenben segítünk a szórványközösségek RMDSZ-szervezeteinek. Ráerősítünk a helyi kezdeményezésekre, mert sokszor az volt az érzésünk, hogy ötleteik vannak, a helyi körülményeket jól ismerik, viszont nincs meg a szervezési tapasztalatuk, amire e programok lebonyolításához szükségük volna” – indokolta a szolgálat létrehozását Hegedüs.

Minden, ami magyar A négy program egyike a Minden, ami magyar nevet viselő digitális kulturális hálózat létrehozása. Felmérik a szórványmegyék kulturális értékeit: néptánccsoportokat, helytörténeti múzeumokat, magyar házakat, műemlékeket, hagyományos mesterségeket. Ezek adatait egy közös internetes felületen teszik elérhetővé, egy részüket pedig nyomtatott formában is összesítik. A hálózat létrehozásával több céljuk is van. Az egyik, hogy a szórványban élők tudjanak egymásról, tájékozódhassanak arról, hogy a szomszédos szórvány közösségben mi történik. „Legjobban példákon keresztül tanul az ember, így az egyes közösségek elöljárói tanulhatnak egymástól. Másrészt így könnyebb a tömbmagyarság és a szórvány között kapcsolatokat építeni. Nekem is könnyebb megszervezni a bonchidai kastélynapokat, ha tudom, hogy Csernakeresztúron működik egy hagyományőrző egyesület, s meghívhatom őket a rendezvényre” – magyarázta. A digitális hálózatot turisztikai célokra is lehet hasznosítani. A látogató tudni fogja, hogy például Hunyad megyében mely településeket érdemes felkeresni. A szórványközösségek szállást adhatnak, étkezést nyújthatnak a turistáknak, ami munkahelyeket teremthet. Hegedüs szerint egész települések kapcsolódhatnak be a turisztikai véráramba.

Magyarságszigetek A másik program a kulturális és a médiakínálat bővítése magyar napok, vándorelőadások, tanyaszínházak szervezésével. „Az egyik kedvenc tervem a Fogadj örökbe egy műemléket, amely révén egy műemlék épület karbantartása és használata köré épülne egy magyarságsziget. Lényege, hogy egy magyar középiskola vagy akár általános iskola diákjai örökbe fogadnak egy épületet – egy templomudvart, egy kastélyt –, s ott tartják rendezvényeiket, évzárójukat, ballagásaikat. E szórványtérségben lévő magyarságszigetben a magyar emberek együtt ünnepelhetnek” – mondta a főtitkárhelyettes. Ide tartozik egy szórvány médiahálózat létrehozása is, hogy a magyarul beszélő emberek magyarul juthassanak hozzá a médiaszolgáltatásokhoz.

Happeningek egy-egy kastély udvarán A harmadik program a magyarlakta régiók közötti kapcsolatok fejlesztése. „Már beindult és jól működik a Székelyföld–Szórvány partnerség. Ezt szeretnénk kibővíteni olyan kezdeményezésekkel, mint kirándulások szervezése a szórványmegyékben és a székelyföldi településeken élő gyerekek számára. A gyerekek megismerkednek egymással, kapcsolatok épülnek” – mondta Hegedüs. Szórványbált is szerveznének, amelyen a szórvány különleges kérdéseire hívnák fel a figyelmet minden évben. „Ez egy happeningszerű rendezvény volna” – magyarázta.
Negyedik programként a magyar szakmai és rétegszervezeteket támogatnák. „Úgy gondoljuk, az identitásmegőrzés, a közösségépítés mellett az egészséges gazdasági élet garantálná a magyarság megmaradását a szórványban. Kamara jellegű érdekvédelmi szervezetek létrehozásában segítenénk fiatal magyar gazdákat, vállalkozókat, akik egy időn túl anyagi támogatóivá válhatnak a másik három programcsomagnak” – tájékoztatott a főtitkárhelyettes.
Kezdetben egy-egy szórványmenedzser két-három megyével foglalkozna. „Hangsúlyoznám, a menedzser inkább tanácsadói szerepet játszik, a munkát a helyi szervezetek fogják elvégezni” – jelentette ki.

Együttműködni a Székelyfölddel A szórványközösségek véleményformálói üdvözlik a főtitkárság elképzeléseit. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője a szolgálatot fontos kezdeményezésnek nevezi, szerinte az erdélyi, szórványban élő magyarság problémáival egységesen kell foglalkozni. „A program akkor lesz eredményes, ha gyakorlati alapokat fektet le, és nem halott stratégiákat dolgoz ki. A legfontosabb cél, hogy ezek a közösségek önszervezővé váljanak, és megtanulják az együttműködést. Ha a magyarság gyarapodni nem is fog a jövőben, ha a szórványmenedzser-szolgálat a közösségek fogyását meg tudja állítani, máris komoly szolgálatot tett” – véli Ambrus, aki szerint Brassó megyében két részre lehet osztani a magyarságot: a metropoliszban, valamint a Kőhalom környékén élő közösségre. Az előbbi 35-40 ezres lélekszámú, általában jobb anyagi körülmények között él, a kulturális megmozdulásokhoz is inkább hozzáfér, míg utóbbi elsősorban mezőgazdasági munkákból tartja fenn magát, szegényesebb társadalmi életre van lehetősége.
A brassói magyarok kulturális élete pezsgő. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az Ambrus szerkesztette hetilap legutóbbi számát nyolc oldallal kellett bővíteni a rendezvények sokasága miatt. A Brassói Magyar Napok gazdag kínálattal jelentkezik, emellett rendszeres könyvbemutatók, egyéb események szerveződnek a városban. A református egyház által alapított Reménység Háza sokszínű programokat ígér, a mintegy nyolcszáz diákot számláló Áprily Lajos Főgimnázium is megrendezi a maga találkozóit. Ami a Kőhalom környéki magyarokat illeti, számukra elsősorban az egyház jelent megoldást, de a Brassói Lapok is segít, a Szeged melletti Algyő népszínházával közösen három éve látogatnak a környékre – mondta Ambrus.
A megyében működő civil szervezetek sok esetben önfenntartók, a megyei és városi vezetés a korábbi gyakorlathoz képest kevesebb pénzt juttat számukra. Ambrus szerint érezhető, hogy a megyei tanácsban már nem képviseli magyar alelnök a közösséget.
A brassói magyaroknak fontos az együttműködés az alig húsz kilométerre fekvő Székelyfölddel. Olyan képzéseket biztosíthatnának egymás számára brassói és háromszéki fiatalok, amelyekre saját megyéjükben nincs lehetőség. Ami a diákok számát illeti, Ambrus szerint egyelőre Brassóban nincs ok aggodalomra, viszont fájó pont, hogy számos diplomázó fiatal nem tér haza. „A kivándorlás mértéke csökkent ugyan az elmúlt években, a székelyföldi bevándorlók száma is kisebb lett, holott Brassóban megvan az a potenciál, hogy vonzza a környékbeli, tömbben élő magyarokat” – magyarázta.

Kilépni a passzivitásból A Fehér megyei szórványmagyarság fennmaradása érdekében dolgozó civil és egyházi szervezetek, oktatási intézmények rendezvényeiről Gudor Kund Botond református lelkész, a Bod Péter Alapítvány elnöke számolt be lapunknak. Számos olyan megmozdulást említett, ami a közösség összekovácsolását segíti elő, beszélt irodalmi, egyháztörténeti előadások szervezéséről, kórustalálkozókról, a nagyenyedi Áprily-estekről, az iskolákban zajló irodalmi, történelmi versenyekről.
Kovászna megye több fronton is támogatja a Fehér megyei magyarokat (Szeben és Hunyad megye mellett), így az október 8-án Gyulafehérváron, 9-én pedig Nagyenyeden szervezett kézműves-találkozón a két közösség teret kap a találkozásra. A megyehatáron kívül gondolkodtak akkor is, amikor a nemzetközi Bod Péter konferenciát szervezték meg, Strasbourgtól a Székelyföldig számos meghívottat fogadtak. Több olyan rendezvény indult be az elmúlt években, amely az emberek gasztronómiai kvalitásaira építkezik, ilyen a gulyásfesztivál, a halászléverseny, de a sajtkészítők és a borászok is aktívak.
Számos program a rászoruló gyerekek megsegítését vállalta fel, ilyen az iskola melletti ingázást segítő, a bentlakásokban élő diákok anyagi támogatása, vagy a keresztszülő program, amelynek során egy-egy civil szervezet a fiatalok iskoláztatását finanszírozza. Gondot fordítanak az iskolán kívüli tevékenységekre is, illetve szociális programokra – ez utóbbit a Gyulafehérvári Katolikus Caritas erőteljesen felvállalta.
Gudor szerint nem könnyű szakembereket találni a feladatok elvégzésére, az anyagi háttér előteremtése is fejtörést okoz. A romániai pályázatok megírása önmagában sem egyszerű, szívesen látnának ilyen jellegű segítséget, ugyanakkor a normatív támogatás hiánya is probléma. „Küszködünk az elöregedés jelenségével is, az embereket gyakran nehéz meggyőzni arról, hogy egy-egy rendezvény mennyire hasznos és fontos a számukra. Attól is tartanak, hogy a többségi társadalom ellenszenvesen fogadja a kezdeményezéseket” – magyarázta. Ami a jövőképet illeti, a lelkész úgy fogalmazott: sehol sem rózsás, elég rápillantani a népszámlálási adatokra.

Segítő hargitaiak Temesben A Temes megyei szórványközösség elöljárói – jóllehet üdvözlik a kezdeményezést – még nem tudnak érdemben hozzászólni a szórványmenedzser-szolgálat javaslataihoz, annak részleteit a november 15-i Szórványnapon ismerik meg. Viszont, ahogy munkatársunk a szeptember 29-én Temesváron rendezett, Csík Terület Ifjúsági Tanácsa és Hargita Megye Tanácsa által jegyzett XVII. Pedagógusok Fórumának munkaebédjén megtapasztalhatta, már most jól működő kapcsolatot ápolnak különösképpen Hargita megyével.
Marossy Zoltán volt Temes megyei alprefektustól, az együttműködés egyik mentorától megtudtuk, hogy a közös gondolkodás Hargita és Temes megyei települések közötti testvérkapcsolatokkal kezdődött bő két éve. E kapcsolatokat ők kezdeményezték ugyan, ám nyitott kapukra találtak a székely megye vezetőinél. Hargita Megye Tanácsa nem csak a Bánságban, de Besztercében, illetve a hajdani Aranyosszék területén is feladatának érezte a magyar közösségek felkarolását 2009-ben induló szórványprogramja keretében.
Marossy elmondta, eddig jórészt a meglévő kapcsolatok ápolásán volt a hangsúly, mint a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és a Temesvári Nyugati Egyetem közötti együttműködés elmélyítésén, melynek keretében a Székelyföldi Grafikai Biennále alkotásait immáron Temesváron is kiállították. A néptánccsoportok is egyre szorosabb kapcsolatot ápolnak egymással. A szűk keresztmetszetet a büdzsé jelenti, mivel a költségeket eddig Hargita Megye Tanácsa, illetve helyi civil szervezetek állták, ami az erőforrások szűkösségén kívül jogi korlátokat is jelent, például a hargitai költségvetésből nem lehet felújítani egy bánsági műemléket.
A Pedagógusok Fórumát is azért rendezték – Beszterce és Torda után – idén Temesváron, hogy a tömbmagyarság és a szórvány közti kapcsolatokat kibővítsék, a székely megyékben, illetve a szórványban dolgozó pedagógusok és intézmények közti tapasztalatcserék serkentésével.
A fórumhoz kapcsolódó sajtótájékoztatón Kozma István, Csík Terület Ifjúsági Tanácsának