Határ menti alkuk

Magyarországon belpolitikai viták tárgya volt, hogy a Fidesz-kormány átadta a határon átnyúló román-magyar uniós együttműködési program irányítását Bukarestnek. Cseke Péter Tamás annak járt utána, hogy mi állt a budapesti döntés hátterében.

Koncepcióbeli nézetkülönbségek, kölcsönös bizalmatlanság és presztízscsaták miatt kis híján jelentős uniós forrásoktól estek el a román-magyar határ menti települések, mert éppen a 2014-2020-as költségvetési ciklus pénzlehívásainak előkészítése közben veszélybe került az együttműködési EU-program. Az Európai Unió ilyen jellegű második legnagyobb programját végül a román és a magyar fél közötti kompromisszummal sikerült megmenteni úgy, hogy irányítását – hét év után – Magyarország átadta Romániának. Ugyanígy járt el a Fidesz-kormány a szlovák-magyar határ menti program esetében is: átadta az irányítását Pozsonynak. Csakhogy a magyarországi ellenzék szerint, ha Románia és Szlovákia rendelkezik a pénzek felett, kérdéses, hogy az ott élő magyar közösségek érdekében használják fel a forrásokat.

Gentlemen`s agreement született „Az a jövőben válik el, hogyan működik román irányítás alatt ez a program. Egyelőre az a fontos, hogy megmenekült, hiszen több száz millió euró lehívása volt a tét” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak egy névtelenséget kérő RMDSZ-es politikus, aki jól ismeri a programot veszélyeztető román-magyar nézeteltérések hátterét.
Mint megtudtuk, az együttműködési program története Románia uniós csatlakozása előtti időszakra nyúlik vissza. Akkor még PHARE-CBC (Cross Border Cooperation) néven futott, utána átalakult területi együttműködéssé, CBC-HU-RO néven. E programnak kezdetektől volt egy irányító hatósága és egy szakmai titkársága: előbbi felügyeli a pénzlehívási folyamatot, a másik a lebonyolító szerv, amely ellenőrzi például azt, hogy határidőkre, a formai követelményeknek megfelelően adják le a pályázatokat. Románia 2007-es csatlakozásakor Budapest és Bukarest kormányközi megállapodással abban egyezett meg, hogy 2013-ig az irányító hatóság és a szakmai titkárság egyaránt Magyarországon lesz. A megállapodás szerint mind a két ország megnevezte a saját intézményrendszerén belül a programért felelős minisztériumot (román részről ez a fejlesztési lett), kinevezték a nyolc határ menti megye képviselőit, illetve a programkiíráshoz kapcsolódó szakminisztériumok képviselőit. Megegyeztek, hogy a két kormányzati képviselőnek vétójoga van, tehát a döntéseket közösen hozzák. Emellett a két fél között született egy gentlemen`s agreement is. E szerint, mivel Magyarországra került az irányító hatóság és a szakmai titkárság, utóbbi vezetője legyen egy erdélyi magyar szakember, aki ismeri mind a két nyelvet. Ki is neveztek egy ilyen szakembert, Szávics Petrát, az európai uniós alapok minisztériumának jelenlegi RMDSZ-es államtitkárát.

Leváltották Szávics Petrát A program lebonyolításával kapcsolatos gondok a Fidesz 2010-es hatalomra jutásával kezdődtek. Szakmai titkárságát sok más uniós programhoz hasonlóan hosszú ideig a VÁTI nonprofit Kft. működtette, ám kormányváltáskor a Széchenyi programirodához került. Rövid időn belül a Fidesz-kormányzat „kibillentette” tisztségéből Szávics Petrát, s helyére szintén egy erdélyi, ám Magyarországon élő szakembert, Kalapáti Magdolnát nevezte ki. Budapestnek ez a lépése nem tetszett Bukarestnek. „A román fél jogosan érezte úgy, hogy sérelem érte, hisz egy szóbeli megállapodást felrúgtak a magyarok” – magyarázta az RMDSZ-es politikus. Emellett az utóbbi években történt magyarországi átalakítások súlyosan érintették a programot, és ezt a román fél folyamatosan jelezte. Többször kellett újraírni a szerződéseket, mert Magyarországon változott a partnerek jogi státusa.
Arról is viták kezdődtek, mire költsék a felek a közös pénzt, azaz a mintegy 250 millió eurós uniós forrást. Budapestnek ez presztízskérdés volt, mert ezekből az uniós pénzekből lehetett határ menti közösségi fejlesztési projekteket indítani, olyan beruházásokat (például határ menti utak korszerűsítését), amelyek a program határ menti jellegét erősítik, olyan fejlesztési projekteket, amelyek a térség gazdaságát kapcsolják össze. Ebbe azonban a román fél nem egyezett bele, inkább az egészségügyi, szociális együttműködésre fektette a hangsúlyt, nem a határon átvezető, inkább a megyei utakat akarta korszerűsíteni, olyan projekteket támogatott, amelyeknek határ menti hatása nincs. Forrásunk szerint példa erre a Menyházát Belényessel összekötő hegyi út korszerűsítése, amelyre a magyarok joggal reagálták azt, hogy „rendben, de ennek mi a határ menti hatása?” Egyéb nézeteltérések is akadtak. A magyarok szerettek volna több kisebb pályázatot, a románok kevesebb, de nagy pályázatokat akartak. A romániai oldal nagyrészt önkormányzatokra és állami intézményekre, a magyar pedig inkább gazdasági és civil szereplőkre költené a pénzt.
A bizalmatlanságot növelte, hogy a román fél a kölcsönösségi elvre hivatkozva jelezte: mivel hét évig Magyarország irányította a programot, szeretnék, hogy a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklusban Bukarest venné át az irányítást. Ennek hátterében az is állt, hogy a románok attól tartottak: ha Budapesten marad az irányító hatóság, ez a program részben magyar-magyar programmá változik, a határ menti magyar közösségeket erősíti.
Ezzel szemben a magyar fél attól tartott, ha Romániába kerül át az irányító hatóság, az együttműködési program egy belső – román – programmá válhat, amelyből kiszorulnak a határ menti magyar közösségek.

Brüsszel nem akart beleszólni A kölcsönös bizalmatlanságot az elmúlt hónapokban egyeztetésekkel, kormányközi megbeszélésekkel próbálták eloszlatni a felek. A kiegyezést sürgette, hogy ebben az időszakban zajlik a 2014-2020-as költségvetési ciklushoz kapcsolódó program stratégiájának a kidolgozása, amelyet az Európai Bizottság határidőkhöz köt. „A román fél folyamatosan ellenszegült a magyar elképzeléseknek. Fennállt az a veszély, hogy ha nem sikerül egyezségre jutni, kifutnak a brüsszeli határidőkből. Ha kifutnak a határidőkből, nincs program” – mondta az RMDSZ-es politikus. Egy darabig úgy is tűnt, koncepcióbeli eltérések és presztízsokok miatt nem is lesz megállapodás. „A magyar fél nemzetpolitikájába nyilván nehezen fért bele, hogy egy ilyen eszközt átadjon Bukarestnek, a román fél pedig nem akarta engedni, hogy a program egy nemzetpolitikai eszközzé váljon” – összegezte a konfliktus lényegét forrásunk.
Végül az a kompromisszumos döntés született, hogy a román fél kapja meg az irányító hatóságot és a magyar félnél marad a szakmai titkárság. Ennek az RMDSZ-es politikus szerint az is az előnye, hogy így a szakmai titkárság közelebb van a román-magyar határhoz, mint ha Bukarestbe kerül volna. A program így megmenekült, ám ez a megoldás Budapest szempontjából az előző ciklushoz képest visszalépést jelent. „Így a jelenlegi magyarországi ellenzék nyugodtan mondhatja: lám, mi meg tudtunk egyezni a románokkal, nem politizáltuk át annyira ezt a területet, a Fidesz pedig felrúgta a gentlemen`s agreement-et, felrúgott sok mindent a szomszédságpolitikában, és kiengedte ezt a – romániai magyar közösség számára némi védettséget is biztosító – eszközt a kezéből” – mondta forrásunk. Szerinte a szocialisták joggal mondhatják azt is, hogy ha nem is tudtak előnyt szerezni a magyar közösségeknek a román fél vétójoga miatt, de azt el tudták érni, hogy hátrány ne érje őket. „Ha Budapest másképp kezeli ezt a programot az elmúlt három évben, akkor nem jutunk ide” – tette hozzá. A román-magyar vitát az Európai Bizottság is figyelemmel követte, de nem kívánt beleszólni, mert a programot kormányközi egyezség szerint bonyolítják le. Forrásunk úgy tudja, Brüsszel a magyar álláspontot képviselte volna, mert látta, a román irányítású bolgár-román határ menti programnál forrásvesztés van. „De Brüsszel nem akart beavatkozni, csak azt sürgette, hogy a felek egyezzenek meg” – mondta a nyilatkozó, aki szerint valószínű, hogy a román fél brüsszeli sugallatra fogadta el a kompromisszumot. Az RMDSZ is azt kérte Budapesttől, engedjen a román félnek, s hozzák le az irodát a határ mentére, Békéscsabára.
A kompromisszumért nem rajonganak az érintett megyék önkormányzati vezetői. A program lebonyolításában ugyanis fontos szerepe van a pénzügyminisztériumnak, amely a pénzt utalja a partner-önkormányzatoknak, és a pályázóknak fontos, hogy időben utaljon, és mindig legyen forrás. „A budapesti irányítás alatt nem voltak gondok a pénzek folyósításával. Ám most mindkét országban a megyei önkormányzati vezetők attól tartanak, a román pénzügy esetében nem lesz elég gyors az átutalás” – magyarázta a lapunknak nyilatkozó politikus.