Füstbe megy a Kogãlniceanu-terv?

Ugyan az első negyedévre vonatkozó makrogazdasági adatok többnyire kedvezőek Romániában, korai lenne egyértelmű optimizmussal tekinteni a helyzetünkre. Lakatos Péterrel, az Állami Számvevőszék vezetőségi tagjával, volt Bihar megyei parlamenti képviselővel Szűcs László beszélgetett.

Túl van a száz napján a második, a választott Ponta-kabinet. Ennyi idő után illő értékelni, ezúttal azt, hogy milyen állapotban van jelenleg az ország gazdasága, s mit tett, illetve mit tehet a kormány?

Vannak pozitív és negatív jelek. A kormányfő igyekezett a napokban a pohárnak az üres és a teli részét is bemutatni, persze a tele részét egy kicsit részletesebben. Például az éves infláció márciusban 5,25 százalékra csökkent a januári 5,92 százalékról. Ami jelentős csökkenés, s pontosan megegyezik a Román Nemzeti Bank alapkamatjával. Tehát ez egy elég kedvező fejlemény. Az export négy százalékkal nőtt, és ennek megfelelően, mivel az import csak egy százalékkal, így a kereskedelmi mérleg hiánya az elmúlt tíz év legalacsonyabb szintjére csökkent. Ennek hatására valószínűsítik az elemzők, hogy az első negyedévben a gazdaság a hazai bruttó össztermék 0,7-1 százalékos növekedésével számolhat. Ezek tehát a jó hírek, de beszélni kell az érem másik oldaláról is. A kevésbé jó hírek a gazdaság működésében, a többlet megtermelésében rendkívül fontos privát szektorral kapcsolatosak. Az jelzi például, hogy ebből a megközelítésből tekintve a gazdaság nincs valami jó állapotban, vagy mondjuk így, stagnálás körüli állapotban van, hogy az első negyedévben csökkentek a profitadóból származó állami bevételek. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a cégek nem működnek megfelelően, nem tudnak profitot képezni, s az ebből származó adóbevétel is csökken. Ugyanis az előbb említett növekedést kizárólag az export, azon belül is az autóipar teljesítménye generálja. Miközben az építőiparban alig pislákol az élet. Tehát az jó hír, hogy sikerül egyre több Dacia személygépkocsit értékesíteni, a problémát viszont az jelenti, hogy az autóiparban nagyon könnyen változhatnak a trendek, s már láttunk példát arra, hogy a legújabb fejlesztéseket a Renault is Észak-Akrikába telepítette át. Tehát az egészséges szerkezethez az kellene, hogy a többi iparágban is élénkülés lenne tapasztalható.

Mit tud tenni a kormány ennek érdekében, egyáltalán milyen mozgástere van a privát szektor élénkítése érdekében?

Amikor az év elején a Ponta-kabinet benyújtotta a Parlament elé a költségvetést, több tényezőre alapozta optimista elképzeléseit. Elsősorban az uniós pénzek jobb, hatékonyabb felhasználásában, lehívásában bizakodott. Másrészt a gazdaság élénkítésében főképpen a kis- és közepes vállalkozások körében, harmadrészt a belső kereslet felfuttatásában. Vegyük szépen sorban ezeket. Az első negyedévben az uniós pénzek lehívása csak 1,56 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest. Ami ha így folytatódik, nem valósul meg az az elvárás, ami a kormány programjának egyik alapját képezi. Az egyik gazdálkodó, aki biozöldség termesztésével szeretne foglalkozni, s megvan ehhez a területe, elnyert egy egymillió eurós pályázatot. Ebből 550 000 euró a támogatás, tehát neki 450 000 eurót kell befektetni, hogy megvalósuljon a projekt. Felkeresett különböző bankokat ezzel a már aláírt támogatási szerződéssel. A bank készpénz és ingatlan-garanciát kért tőle 300 000 euró értékben ahhoz, hogy a 450 000 eurós kölcsönhöz juthasson. Azt mondja, ha ez neki meglenne, nem is volna értelme a bankhoz fordulni. Ebből is látszik, nagyon jól mutat a statisztikákban, hogy Románia 2020-ig 19 milliárd eurót hívhat le kizárólag a mezőgazdaság területén. Csakhogy ehhez az egyéni hozzájárulás 7-8 milliárd euróra rúg. E társfinanszírozási részhez viszont nagyon nehezen jutnak hozzá a gazdálkodók. Ez az, ami az uniós pénzeket illeti. Ami a kis- és közepes vállalkozásokra vonatkozik, itt nagy problémák vannak. Látjuk az unortodox magyarországi megoldást, a nemzeti bank kamatmentes kölcsönt ad a kereskedelmi bankoknak, hogy azok 2 százalékos kamattal adjanak hitelt a kis- és közepes vállalkozásoknak. Valószínűleg a bankok nem fognak e lehetőség után kapkodni, ezért a magyar kormány most azon gondolkodik, hogy az állami pénzügyi felügyeletet a jegybank fennhatósága alá helyezze, így próbálva a bankokra nyomást gyakorolni. Ehhez képest Romániában még az úgymond bevált ortodox megoldásokat, hitelezést sem akarják folytatni. Jelen pillanatban, több mint kétezer kis- és közepes vállalkozó azt tapasztalja, hogy a szerződések ellenére, amelyek érvényben vannak, a bankok tőlük 10-12 százalékos kamatot kérnek, holott ennek a kamatnak a 70 százalékát az állam magára vállalta, de a kabinet eddig nem hozta nyilvánosságra, hogy a program folytatására az idén mekkora összeget szán.

Ugye, a Kogãlniceanu-programról van szó?

Az állami költségvetésben ugyan félre van téve erre egy 16 milliós keret, de a kormány mindeddig nem hozta hivatalosan nyilvánosságra, hogy folytatni kívánja-e a programot, s hogy mekkora az az összeg, amit erre szán. A dolog pikantériája, hogy a Pénzügyminisztérium már közzétette az erre vonatkozó végrehajtási utasításokat, üresen hagyva a majd megszülető, erre vonatkozó kormányhatározat számát. Tehát minden készen áll, csak egy határozatra várnak. A kormánynak sürgősen el kellene gondolkodnia azon, hogy 2008 és 2011 között 135 000 kis- és közepes vállalkozás szűnt meg az országban. 2012-ben naponta ötven cég ment csődbe. Ha ezt így folytatjuk, akkor utólag nem lesz mit feléleszteni a privát szektorban. Tehát az igaz, hogy a makrogazdasági adatok kedvezőek, az is, hogy a kormány szeretne kikerülni a túlzottdeficit eljárás alól, aminek az érdekében nagyon nagy mértékben igyekszik visszaszorítani a kiadásokat, remélve, hogy a júniusi uniós elbírálás kedvező lesz a kormány számára. A probléma csak az, hogy vajon a gazdaság túléli-e, lesz kit feltámasztani a második félévben? S ott a harmadik tényező, amire a kormány alapoz, ez a fogyasztás bővülése. Ehhez az kellene, hogy az emberek bevételei jobban nőjenek, aminek ellentmond a költségek lefaragásának a szándéka. A jövedelembővülés és a bizalom erősödése nélkül aligha fog nőni a belső kereslet.

Ebben a helyzetben hogyan ítéli meg a kenyér adójának tervezett mérséklését?

A kormány úgy másfél éve kérte a fordított tva alkalmazását a gabonaféléknél. Ez az engedély, amit az Unió megadott, májusban jár le. S már jelezte az Unió, hogy nem hajlandó a továbbiakban is elfogadni, s más eszközök is lennének a kormány rendelkezésére, a korrupció elleni harcban. A problémát az jelenti, hogy ugyanebben az időben Magyarországon és Bulgáriában a fordított áfafizetés még engedélyezett, legalább egy évig. Tehát a korrupció elleni harcban nagyon nagy problémát jelent, hogy a szomszédos országok gabonatermesztőinél fordított áfát alkalmaznak, míg itt a 24 százalékos tva-t kénytelenek alkalmazni. Ez lehetőséget ad a hozzáadott érték adó – hiszen ez a helyes neve a tva-nak – visszaigénylésésre anélkül, hogy az illető gabonaszállítmány elhagyta volna Románia területét. Érdemes lenne a kormánynak végiggondolni azt, hogy a kenyér esetében a búzától a végtermékig az egész láncon alkalmazza a csökkentett tva-t. Mert egy 9 százalékos adónál nem érdemes reszkírozni az adócsalást. Ilyen szempontból megtérülne az a bevételkiesés, ami a csökkentésből származna. Valószínű, hogy ez a kenyér árában nagyon kis mértékben érzékelhető, hisz mindig találnak a pékek a kereskedők arra okot, hogy ne engedjék alacsonyabbra a kenyér árát, viszont a feketegazdaság sokkal nagyobb méretű Romániában, mint az Uniós átlag, ezért ha ott sikerül eredményt elérni, az pótolná az ott kieső adójövedelmet.

Tehát ez a tervezett intézkedés nem is elsősorban szociális jellegű, hanem a gazdaságot hivatott fehéríteni?

Pontosan. Annál is inkább, mert nem valószínű, hogy ezt a kiskereskedelmi árban érvényesítik, hanem az történik majd, hogy az energiaárak növekedésére, s más okokra hivatkozva a jelenlegi árakat alkalmaznák.