Szolgáltak és vertek

Az izsáki rendőri brutalitást érintő megválaszolatlan kérdések, elhallgatott tények a rossz ízű gyanúkat erősítik, ártva a vizsgálatot végzők hitelének. Ez ma a legkevésbé sem tesz jót az ország amúgy sem ideális megítélésének. Szűcs László vezércikke.

Különös egyvelegét kínálja az információknak, s a hírmorzsák összerakásának mindaz, ami az izsáki rendőrörsön agyonvert román állampolgárságú magyar férfi esetéről a magyar nyilvánosságban megjelent. Az alig hatezer fős Bács-Kiskun megyei városka nem gyakori szereplője a híreknek, egy átlagos erdélyi el sem tudja helyezni Magyarország térképén.
Azt sem tudhatjuk, miféle indulat munkálkodott a lopással gyanúsított férfit kegyetlenül agyonverő két ifjú rendőrben, – egyiküknek apja lehetett volna. Azt is nehéz értelmezni, hogy a bántalmazás szemtanúja, a harmadik rendőr, miután kollégáit állítólag csitítani próbálta, csendben távozott, anélkül, hogy bármit tett volna a fogva tartott élete érdekében. Csak szolgált, de nem védett. Például rendőrért kiálthatott volna, esetleg időben hív egy mentőt.
Fontos kérdés: van-e szerepe ebben a történetben az áldozat állampolgárságának, romániai származásának. Én azt hiszem, aligha, hiszen ha hinni lehet a híreknek, az áldozat két évtizede Magyarországon élt. Még azt sem tudjuk, hogy kettős állampolgár volt-e, a jelek szerint nem, hisz akkor a média nem kapja fel a „román(iai)ságát”. Mintha magát a sajtót is zavarba hozta volna az eset, az emberölést a legutóbbi hírekben is jobbára szemérmesen kényszervallatásként nevezik a lapok. Bele se merek gondolni, milyen jelzők röpködnének, ha az eset Romániában történik, magyar állampolgárságú áldozattal. Azért a román külügy is demagóg egy csipetnyit. Ugyan jól tudom, hogy kötelességük ilyen esetekben tájékozódni, de az általában nem jellemző, hogy különösebben a szívükön viselnék a tartósan Magyarországon élő román állampolgárok sorsát a bukaresti külügyeseket. Igaz, nem is jellemző, hogy rendőrök verjék bármelyiküket halálra. Én azt is rendjénvalónak tartanám, ha az RMDSZ által létrehozott Mikó Imre Jogvédő Szolgálat tájékozódna az ügyben, hiszen joga az áldozatnak is van, hozzátartozóinak is, különösen akkor, ha alapos a gyanú, hogy a hovatartozása, származása akár részben oka volt a rendőri brutalitásnak. (Tán ahhoz is joga volna B. J.-nek, hogy ne teljes nevével szerepeljen halála a hírekben!) A sok feltételes módban elhangzó vélekedés annak tudható be, hogy a nyomozás érdekében kevés az információ arról, mi történt, mi hangzott el az őrizetbe vételtől a halál beálltáig eltelt három óra alatt. Vajon milyen alkalmassági teszteken átjutva lett rendőrré a két fiatal? S nem lenne pozitív üzenete, ha a felelősséget legalább megyei szinten lemondásával vállalná valamely rendőri vezető?
A megválaszolatlan kérdések, elhallgatott tények a rossz ízű gyanúkat erősítik, ártva a vizsgálatot végzők hitelének. Ez ma a legkevésbé sem tesz jót az ország amúgy sem ideális megítélésének.

Szűcs László