Ez nem áttörés, de már nyitás

A Nagyváradra könyvbemutatóra érkező Markó Béla szenátorral az utóbbi napok hazai politikai aktualitásairól – alkotmánymódosítás, regionalizáció, referendum, közelgő EP-kampány – Szűcs László beszélgetett. Természetesen írói minősége okán az Ünnepi Könyvhét is szóba került.

Az alkotmánymódosító parlamenti bizottság elfogadta, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők, szabadon használhatják nemzeti szimbólumaikat, illetve létrehozhatják az identitásuk megőrzésében illetékes önálló döntéshozó szerveiket. Mit gondol e fontos fejleményekről?

Ezek a mi javaslataink, s elvi alapot teremtenek arra, hogy tovább haladjunk a kisebbségi jogok bővítésében. Azt gondolom, hogy a nemzeti szimbólumok használatának fontosságát nem kell magyarázgatnom. Megjegyzem, hogy ez eddig is kormányhatározattal engedélyezett volt, de most alaptörvényi szintre emeli ezt a jogszabályt. Viszont a kisebbségi szervezetekkel való konzultáció kötelezettsége valóban a kulturális autonómia lehetőségét adja meg. Erre építettük a kisebbségi törvénytervezetünket is. Ennek lényege, hogy oktatási, művelődési kérdésekben ne lehessen dönteni az adott kisebbséget képviselő szervezetek nélkül. Mindkét rendelkezést nagyon fontosnak tartom. Még halasztódott, pedig nagyon fontos lenne elfogadtatni azt a javaslatunkat, hogy bizonyos, hagyományos régiók sajátos státust kaphassanak a közigazgatásban.

Ez mit jelentene, milyen területeket?

Lehet az Érmellékben gondolkodni, ahogy a Duna-deltában is, mi annyit mondtunk, hogy hagyományos régiók. Ez még vita alatt van, de szerintem van esély elfogadtatni a bizottságban. Persze utána jön még a plenáris ülés is. Áttörésről még nem mernék beszélni, de nyitásról mindenképpen igen.

Kicsit váratlan is volt a közvélemény számára ez a nyitás, hiszen az utóbbi hónapokban nem az ilyen fejleményekhez voltunk szokva a jelenlegi kormánytöbbség részéről.

Több minden halasztódott, de folyamatosan tárgyaltunk a kormánykoalíció tagjaival ezekről a kérdésekről.

Érdekesen hangzik a magyarság elismerése államalkotó tényezőnek, úgyszólván egy kalap alatt a román ortodox egyházzal.

Ez egy kicsit zanzásított változatban kerülne be az alkotmányba, de ebben a formában is fontos.

Utóbbi passzus egyféle ellentételezése a nemzetállam meghatározás megtartásának az alkotmányban?

Hát, ha nem is semlegesíti, azért valamilyen szempontból legalább értelmezi, hiszen elismeri a kisebbségeknek a román állam létrejöttében, ha nem is a szerepét, hanem azt, hogy ők is részesei voltak, s részesei ma is az államnak. Úgy lett volna tiszta és egyértelmű, ahogy mi benyújtottuk, de ha emellé hozzáteszem azt is, hogy van egy rendelkezés, amit elfogadni látszanak a nemzeti szimbólumok használatáról, illetve a már említett kötelező konzultációról, akkor így együtt szemlélve már valóban elmondható, hogy ha a nemzetállam meghatározást nem is volt esély kivenni, azért az eljövendő román alkotmánynak a szemléletét alapvetően meg tudjuk változtatni. Ha elfogadják.

Egy másik aktuális téma a regionalizáció. Ez esetben még nem lehet beszámolni hasonlóan pozitív fejleményekről. Adhat az némi biztatást, reményt, hogy a koalíción belül is, elsősorban szociáldemokraták bírálják a Dragnea-féle nyolcrégiós változatot?

Én most úgy fogalmaznék, hogy ennek az átszervezésnek szerintem senki nem látja az értelmét. A kormánytöbbség nagy része nem is akarja. Ennek ellenére megvan a veszélye annak, hogy mégis meglesz. Az egész mostani koalíció, amikor még ellenzékben voltak, szerintem meggondolatlanul belement egy zsákutcába, azzal, hogy kijelentette, hogy az eredetileg Traian Bãsescu által javasolt regionális átszervezést némiképpen módosított formában ők is akarják. Nem értem, miért, valószínűleg akkor azt hitték, hogy ez a közvéleménynek tetszik. És akkor ezt addig mind hangoztatták, hogy el nem hitték, hogy fontos, de nem nagyon tudnak kijönni belőle. Én még mindig nem mondanék le róla, hogy ezt meg lehet akadályozni. Pontosabban a koalíción belül is olyan nagy lesz az ellenkezés, hogy ezt nem csinálják meg. Ismétlem, az ország szempontjából sem látom semmi értelmét. Nem csak a saját szempontunkra kell gondolni, nem is jó, ha csak arról beszélünk. Hanem arról, hogy egy amúgy is túlburjánzott bürokráciában még egy közigazgatási szintet bevezetni, az szerintem akár katasztrofális következményekkel is járhat a román állam működése szempontjából. Ráadásul szó sincs róla, hogy erre bármiféle uniós kötelezettség vonatkozna.

Mi a véleménye az államfő újabb referendumra vonatkozó ötletéről, amivel a parlament létszámcsökkentését, illetve az egykamarás változatot szeretné átvinni?

Vannak olyan témák, amelyeket demokratikus rendszerekben nem szokás népszavazásra bocsátani. Ha népszavazással döntenénk el, hogy legyen-e adócsökkentés és nyugdíjemelés, gondolom, megegyezhetünk abban, hogy mi lenne az eredménye egy ilyen referendumnak. Azért választanak demokratikus úton vezetőket, hogy azok az információk birtokában döntsenek. Én ezt ugyanolyan populista kérdésnek tartom, ily módon dönteni arról, hogy legyen-e kisebb a parlament. A parlament egyetlen országban sem igazán népszerű, ott állandóan veszekednek, járnak-kelnek, ásítoznak. Úgy tűnik, hogy csak lopják a napot és feleslegesen veszik fel a nagy fizetéseket. Ha megkérdeznénk az embereket, jelentős számuk egyetértene azzal is, hogy számoljuk fel a parlamentet. Arról lehet vitázni, hogy mekkora legyen a parlament, a mostani választási rendszer sem jó, mégsem tartom helyesnek, hogy a parlament létszámáról népszavazáson döntsenek. Egyszer már megjártuk, ugye, hiszen szintén az államelnök részéről jött a kezdeményezés, hogy legyen egyéni körzetes választás. Akkor ezt mindenki átvette, visszhangozta, egyetértett vele. Aztán lett egy ilyen felemás megoldás, amelynek az a következménye, hogy ilyen óriási létszámú parlamentünk van. Ezeket a dolgokat nem lehet így intézni.

Jövőre európai parlamenti választás lesz. Tőkés László a napokban felvetett néhány alternatívát az indulásával kapcsolatban – a négy verzió egyike az RMDSZ-lista, a másik a független jelöltség, a további kettőt egyelőre nem árulta el. Lát-e esélyt arra, hogy a 2009-es listához hasonló megoldás jöjjön létre, befutó helyen a volt püspökkel?

Tőkés László egyszer már becsapott minket. Összefogtunk, megegyeztünk, s az RMDSZ listáján európai parlamenti képviselői mandátumot szerzett. Utána meg úton-útfélen szidta az RMDSZ-t és rágalmazott minket. Annyira naivak nem vagyunk, hogy még egyszer becsapassuk magunkat.

A jövő évi EP-kampányt a romániai magyarság körében feltehetően befolyásolja majd, hogy ez időben egybeesik a magyarországi parlamenti választással, s félő, hogy a médián keresztül egy erős Európa-ellenség szól majd, ami esetleg elbizonytalaníthatja az itteni magyar választókat.

Biztos, hogy lesznek Európa-ellenes hangok, ennek ellenére az EP-választásokon Magyarországon is éles verseny lesz, s ez a vita egyik párt esetében sem jelenti azt, hogy ne akarnának bejutni az Európai Parlamentbe. Én nem feltételezem azt, hogy az erdélyi magyar választó nem fogja érezni, mennyire fontos, hogy ott legyünk Brüsszelben. A kampányt nem egy hónappal a választás előtt kell elkezdeni, kollégáink tesznek is eleget azért, hogy idejében felkészüljünk. Az európai polgári kezdeményezés is eléggé visszhangos, s elég markánsan jelzi, hogy a mi ottlétünk mennyire fontos.

Néhány hete volt az RMDSZ kongresszusa. Hogyan értékeli a Csíkszeredán történteket, ahol a vendégként érkező politikusok üzenetei játszották a főszerepet, ezekre összpontosult a küldöttek és a média figyelme.

Az ilyen köztes kongresszusokon, amikor nincs tisztújítás, akkor ezek az üzenetek a legfontosabbak, én ezt már többször megtapasztaltam. És én remélem, hogy az RMDSZ-en belül is jónéhány kollégát, akik esetleg az utóbbi időben elbizonytalanodtak, megerősített az, hogy román politikusok és magyarországi politikusok mennyire fontosnak tartják ezt a Szövetséget. Azzal, hogy eljöttek, s azzal, hogy pozitív üzenetet fogalmaztak meg. Ez egyaránt növeli az RMDSZ presztízsét és a kohézióját.

Akár azt is mondhatjuk, hogy a román kormánypolitikusok, közjogi méltóságok pozitív üzeneteinek van köze ahhoz az előrelépéshez, ami az alkotmányozó bizottságban történt?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy megelőlegezték azt a pozitív fejleményt, amit azért még nem kell elkiabálnunk, ne igyunk előre a medve bőrére, várjuk meg a végét. De ez a nyitás igazolja mindazokat, akik régóta mondjuk, hogy nekünk a parlamenti eszközöket kell minél jobban kihasználnunk, meg kell keresni a román pártokkal való párbeszéd útjait.

Budapesten járt az Ünnepi Könyvhéten. Milyen élmények, benyomások érték?

A könyvek világa ebben a pillanatban sokkal vonzóbb, mint a politika világa. Velem azért még nem csak íróként állnak szóba, hanem politikusként is. Ezt a kettőt nem tudom szétválasztani. Az írók nem szidták egymást, a könyvek nem haragudtak egymásra. Megfért ott sok-sok író, könyv, kiadó. Én tudom, hogy a politikai megosztottság a kultúrába is erősen átszivárgott. De ez a könyvhéten nem érződött, ami számomra biztató. Sokakkal beszélgettem. Nem jó a hangulat, ami a közéletet érinti sem Magyarországon, sem Romániában. Bizonyos értelemben ez az egész térség morális és politikai válságban ven. Ennek meg kellene keresni az okait és kilábalni belőle.