A jogérvényesítés próbája

Hiteles lenyomata hazai közállapotainknak, legalábbis a kisebbségi jogok helyzetének, hogy egy időben örvendezhetünk a formálódó új romániai alkotmányba kerülő, az országban élő kisebbségek számára előnyös paragrafusoknak, amikor éppen a nyelvi jogok érvényesülése tekintetében aggodalmakkal szembesülhetünk.
Márpedig a nyelvi jogokkal sem elsősorban az a gond, hogy ne szerepelnének valamilyen jogszabályban, ne lennének szavatolva elvileg, ne lehetne hivatkozni meglétükre egyik-másik nemzetközi szervezet érdeklődése esetében. De nem véletlen, hogy háromszéki parlamenti képviselőnk kilenc minisztériumhoz interpellált a kormányfő mellett ebben a témában. Hiszen önmagában nem jelenti a nyelvi jog maradéktalan érvényesülését, ha mondjuk egy adott közintézmény neve a homlokzaton két nyelven díszeleg, viszont odabent írásban sem, szóban sem kommunikálnak az állampolgárral, aki nem az állam nyelvén kíván (illetve képes) szót érteni a hivatallal. Vagy ha nem szólhat anyanyelvén az őt gyógyítókhoz, nem beszélve az egyik legérzékenyebb területről, az oktatásról, ahol ugyancsak nem beszélhetünk még maradéktalan jogérvényesülésről.
Az alkotmányba kerül(het)ő új elemek – a feltételes módra okot ad, hogy a parlament plénuma minderről majd csak később szavaz – egy elég hosszú politikai menet hozadékai, értelmük, hasznosságuk ugyancsak a gyakorlatban mutatkozik majd meg. A hétköznapokban. Kezdve a szimbólumok szabad használatával: elegendő lesz-e egy kisvárosi, községi közegben a látványt rosszalló csendőrt felvilágosítani, hogy „drága barátom, a szemedet szúró zászló szabad használatát az ország alaptörvénye szavatolja”. Arra is kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel zárul majd egy-egy kényes esetben a kötelező konzultáció a kisebbségek legitim képviselőivel. S remélem, nem válnak hatáskör nélküli, majdnem-sóhivatalokká a kisebbségi identitás megőrzésében, fejlesztésében és kifejezésében illetékes önálló döntéshozó szerveink. Feltételezem, hogy a mai bizonytalanságaink és kérdőjeleink kezelésére alkalmas lehet a már-már a feledés homályába vesző kisebbségi törvény, az évek óta a fiókok mélyén porosodó jogszabály-tervezet konkrétumokkal erősítheti az alkotmány általános megfogalmazásait.
Amihez semmi kétségünk nem férhet, az alkotmánymódosítás kisebbségekre vonatkozó passzusairól nem beszélhetnénk ma, ha múlt év végén a romániai magyarság nem őrzi meg parlamenti képviseletét. Azt, ami ellen mindent elkövetett a magyar közpénzekkel kistafírozott EMNP, amely jelen helyzetben egyetlen dologra képes, fanyalog az alkotmánymódosító parlamenti bizottságban elért eredmények láttán. Lelkük rajta.

Szűcs László