„Kiabálok a nyelvi jogainkért”

2013. 06. 17. 22:16

Kilenc miniszterhez intézett interpellációsorozattal és árnyékjelentéssel segíti Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát abban, hogy októberig elkészítse jelentését arról, miként teljesítette Románia az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeit. A háromszéki képviselőt Cseke Péter Tamás kérdezte.

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) már elkezdte az adatgyűjtést arról, miként teljesítette Románia az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeit. Az erről szóló jelentést októberig kell elkészítenie a DRI-nek a Külügyminisztériummal közösen. Ezzel párhuzamosan ön a kormány tagjainak közel feléhez – Victor Ponta miniszterelnökhöz és kilenc miniszteréhez – intézett kérdést ebben a témában. Mit tartalmaz az interpellációja?

Emlékeztettem Victor Ponta kormányfőt és a kilenc minisztert, hogy Románia lassan belép a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartájának második monitorizálási ciklusába. Ez alkalommal a kormánynak be kell mutatnia, hogy miképpen biztosítja az ország területén élő közösségek jogát anyanyelvük szabad használatához. Felvázoltam, hogy a 2007-ben ratifikált egyezmény első jelentését közel kétéves késéssel nyújtotta be Románia, és az azt követő levélváltások és az Európa Tanács Szakértői Bizottságának látogatása nyomán számos alkalmazási problémára derült fény. Jeleztem, hogy a minisztériumok többsége nem gyűjt megfelelő adatokat és információkat, amelyek elengedhetetlenek egy valós helyzetkép megismeréséhez, ezáltal ezek a minisztériumok nem is tudják, mit kell belefoglalni a jelentésbe. A minisztereknek címzett levelemhez csatoltam a Szakértői Bizottság kétszáz oldalas jelentését, amely számos kérdésben elmarasztalja Romániát, ugyanakkor jelzi, hogy több cikkely esetében nem sikerült teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. Azt kérdeztem tőlük: mit tesznek annak érdekében, hogy a Szakértői Bizottság kritikáit orvosolja? Milyen intézkedéseket terveznek, hogy ezek a kritikus kitételek ne jelenjenek meg a következő jelentésben is?

Az interpelláció-sorozat mellett úgynevezett árnyékjelentést is készít a nyelvi jogok érvényesüléséről. Ennek mi a lényege?

Az árnyékjelentést ugyanolyan rendszerben készítem, ahogyan a hivatalos jelentés készül, és rávilágítok, miképpen biztosítják az ország területén élő közösségek jogát az anyanyelvük szabad használatához.

Lehet úgy fogalmazni, hogy politikai eszközökkel segíti a DRI vezetőjének, Laczikó Enikőnek a munkáját, aki az ön utódja az intézmény élén?

Én arra vállalkoztam, hogy kapacitálom a kormányt, végezze el azt a munkát, amit el kell végeznie, szedjen össze a szükséges információkat. Ellenzéki parlamenti képviselőként ez az eszközöm arra, hogy piszkáljam a minisztériumokat és ráirányítsam a média figyelmét erre a kérdésre. Laczikó Enikőnek a kormánynak alárendelt intézményvezetőként nincsenek olyan eszközei, mint nekem. Csak annyit tehet, hogy összehívja a minisztériumok képviselőit, leveleket ír, presszionálja őket, de ha nincs olyan külső, kiabálós figura, mint én, akkor nagyon nehéz a munkája. Próbálok rajta segíteni. Másrészt az is a célom, hogy mi magunk is tekintsünk alaposabban e mögé a történet mögé. Miután a Mikó Imre jogvédelmi szolgálat megalakult, Háromszéken megpróbáltuk feltérképezni a nyelvi jogok érvényesülését, és eléggé elkeseredtünk.

Milyen nyelvi jogok védelmét vállalta Románia?

Románia 2007-ben ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartáját. Az à la carte-rendszerből, tehát a határozottabban részletezett jogokból a magyart többek közt az alábbiak illetik meg Romániában:
– az ország kötelezettséget vállal a magyar nyelvű oktatásra óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést, a művészeti iskolákat és a felnőttképzést is;
– az igazságszolgáltatás területén a vádlottnak joga van az anyanyelvhasználathoz, illetve a bizonyítékok, vallomások nem tekinthetők semmisnek pusztán azon az alapon, hogy azok nem az állam nyelvén íródtak. Aki bíróság előtt jelenik meg, használhatja az anyanyelvét, és ennek biztosítását – vagyis a fordítók bérét – az állam fizeti;
– a jogi dokumentumok érvényességét nem lehet megkérdőjelezni csak azon az alapon, hogy azok magyarul íródtak, továbbá az állam kötelezettséget vállal a legfontosabb törvények lefordítására. A vállalt kötelezettségek a kevésbé erősek közé tartoznak. Az ideális az lett volna például, ha az állam azt vállalja, hogy a bíróságok az egyik fél kérésére magyarul folytassák le az eljárásokat;
– a közigazgatás területén Románia kötelezettséget vállalt arra, hogy a közönségkapcsolati munkatársaik magyarul beszéljenek a hozzájuk fordulókkal. A médiában Románia többek közt azt vállalta, hogy bátorítja legalább egy, regionális nyelveken szóló rádió- és tévécsatorna működtetését;
– a legszélesebb jogok a kulturális élet területén illetik meg a magyar nyelvet, ide minden beletartozik a magyar nyelvű könyvtáraktól az irodalmi fordításokon, a filmfeliratozáson keresztül a különféle szakkifejezések magyarra fordításának elősegítéséig és finanszírozásáig.
– a gazdasági és társadalmi élet fejezetben Románia vállalja, hogy eltávolítja a gazdaságot érintő törvénykezésből a magyar nyelv használatát korlátozó kitételeket. A határon túlnyúló kapcsolatok résszel azt vállalta az ország, hogy alkalmazza a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket (tehát a román-magyar alapszerződést), és a „magyar nyelv érdekében promoválja a határokon átnyúló együttműködéseket”.


Tehát még a székelyföldi Háromszéken is siralmas a helyzet ezen a téren?

Igen, egy hetvenöt százalékos magyar többségű megyében a közintézmények felében sem érvényesül az anyanyelvhasználat.

Tulajdonképpen hány nyelv védelmére terjednek ki Románia vállalásai?

Romániában húsz nyelvre ratifikálták a chartát, az ország vállalta, hogy a húszból tíz nyelv számára magas szintű védelmet biztosít. Ez utóbbiak esetében egyfajta menüből, à la carte-rendszerben kell kiválogatni a nyelvvédő kötelezettségeket, legalább 35-öt. Ezek a kötelezettségek a mindennapi élet legfontosabb területeit fedik le: oktatás, igazságügy, közigazgatás, művelődés, média, gazdasági és szociális élet, és így tovább. (Lásd keretes írásunkat.)

Milyen nyelvhasználati jogok illetik meg a magyarokat például a közigazgatásban?

Egyrészt a kényelvű feliratozás, másrészt a kommunikáció nyelve a hivatalban. Például jogunk van a magyar nyelven írt beadványunkra magyarul írt választ kapni.

Mit tartalmazott az első, 2011-es jelentés?

Elöljáróban el kell mondanom, hogy amikor kritizálom a kormányt, akkor egy kicsit önkritikát is gyakorolok. Bár több mint tíz éve követem a Charta sorsát, kiveséztem a szövegét, Strasbourgban többször tárgyaltam róla, a 2011-es jelentésünkben nem tudtunk mindent letükrözni, mert nem voltak információink. Azon túl, hogy az államnak kötelessége egy adott jog biztosítása a törvény által, meg kell teremtenie a feltételeit annak is, hogy a törvény betartását követni lehessen. Hiába van egy törvény adta jogod, ha nem tudod a gyakorlatban követni az érvényesülését. Nem tudjuk például, hogy hány tolmács van az igazságszolgáltatásban, hol és milyen nyelvhasználati problémák merültek fel a közigazgatásban. Amikor a DRI vezetője voltam, elkezdtük a tárgyalásokat a minisztériumokkal az adatgyűjtésről. Ez az ügy közben elhalt. Nyilván, közbejött a Mikó-per is, és nem tudtam már mélyebben elmerülni ebben a kérdéskörben. Most azonban már sürget az idő, év végéig el kell készülnie a jelentésnek.

Mit tesz az Európa Tanács a jelentéssel?

Az Európa Tanács Szakértői Bizottsága a jelentéséből és a saját szakértőinek helyszíni tapasztalatai alapján képet alkot arról, miként teljesülnek az egyes vállalások. A testületnek három standard válasza van: fulfilled (teljesült), not fulfilled (nem teljesült) és partially fulfilled (részben teljesült). Van egy negyedik válaszuk is, amit akkor szoktak adni, amikor egyszerűen nem tudnak mit mondani: „nem tudjuk megmondani, hogy a vállalás teljesül-e vagy sem, mert nincs elég információ”. Románia nagyon sok ilyen típusú választ kapott a 2011-es jelentésére. Ha a következő jelentésben sem lesz elegendő információ ezeknél a pontoknál, akkor az ország már a „not fulfilled” választ kapja a bizottságtól.

Van-e valamilyen következménye annak, ha a Szakértői Bizottság megállapítja, hogy nem érvényesülnek a nyelvi jogok Romániában?

Lehet az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében mindenféle politikai mechanizmust alkalmazni, de ennél is fontosabb az ET Miniszteri Bizottságának ajánlása. Ez a nyelvhasználati jogok érvényesüléséről készített jelentés egyfajta összefoglalója. A Miniszteri Bizottság a 2011-es jelentés alapján hat pontban marasztalta el Romániát. Ezek egyike szerint Romániában nincs elegendő adat a nyelvhasználati jogok érvényesülésének nyomon követéséhez, vagyis az a hiányosság, amit mi is sérelmezünk. Egy másik pont szerint jobban oda kell figyelni a török-tatár nyelv használati jogára. Ezért én azt fogom javasolni, hogy ezt a nyelvet Románia emelje egy magasabb védettségi szintre. A bizottság az ajánlásában a roma nyelvre, a médiában érvényesülő nyelvhasználatra, illetve a húsz százalékos nyelvhasználati küszöb kérdésére is kitért.

Tehát a Miniszterek Bizottsága javasolná a húsz százalékos küszöb csökkentését?

Úgy fogalmaznak: megfontolandónak tartják a küszöb létjogosultságának a megvizsgálását. Néhány ország egyébként már levitte ezt a nyelvhasználati küszöböt, nekünk azonban még komoly politikai meccseket kell vívni érte.

Visszatérve az interpellációsorozatra: milyen válaszokra számít az egyes minisztériumoktól?

Ha egy minisztérium komolyan akar válaszolni a kérdéseimre, akkor gyakorlatilag megírja a jelentést magát. Én ezzel ki akarom provokálni belőlük, hogy vegyék a fáradtságot, és írják meg a jelentést.

Egy szociáldemokrata képviselő a napokban sérelmezte, hogy az egészségügyi minisztérium átiratban kért adatokat a megyei közegészségügyi igazgatóságoktól arról, miként érvényesülnek a fennhatóságuk alá tartozó egészségügyi intézményekben a nyelvhasználati jogok. Ennek az átiratnak van köze a jelentéshez?

Ennek az ügynek a hátterében Bónis István interpellációja áll. Képviselőtársam az egészségügyi szakbizottság tagjaként tett fel kérdéseket a miniszternek a nyelvhasználati jogok érvényesüléséről. Mi ketten nem kommunikáltunk ebben az ügyben, tőlem függetlenül interpellált. Talán jobb lett volna, ha ugyanezt a kérdést az összes illetékes miniszternek felteszi, ahogy én jártam el. Ám az sem rossz, hogy a saját szeletén próbált egyet mozdítani.


Laczikó: nem az a célunk, hogy Romániát elmarasztalják

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, Laczikó Enikő Katalin június 5-én tartotta az első konzultációt a nyelvi jogok érvényesítésében illetékes minisztériumok, központi hatóságok képviselőivel. A megbeszélésen jelen voltak a belügyminisztérium, az igazságügyi minisztérium, a fejlesztési tárca, a köztelevízió és a közrádió, az Országos Audiovizuális Tanács, a Kisebbségkutató Intézet, a fogyasztóvédelem képviselői. „A nagy hiányzó az egészségügyi minisztérium képviselője volt” – tájékoztatta az Erdélyi Riportot Laczikó. Mint mondta, a DRI még a találkozó előtt területekre lebontva szétosztotta az egyes hatóságoknak az Európa Tanács 2011-es észrevételeit azokról a kérdésekről, amelyekre Romániának válaszolnia kellene, hogy pontosan tudják, mire is kérnek választ tőlük. A hivatal és a Külügyminisztérium július 15-ig várja az adatokat a hatóságoktól. „A találkozón sajnos az is kiderült, hogy nem fogják tudni a határidőt tartani” – jelentette ki. Szerinte a jelentés elkészítésének októberi határidejét szeretnék betartani, de ha nem kapnak elegendő információt, a jelentés hiányos lesz, és Románia számos észrevételt kap majd az Európa Tanács Miniszteri Bizottságától. „Az lenne a legjobb, ha reális képet kapnánk a nyelvi jogok érvényesüléséről, nem az, hogy ahol nincs adat, úgy vegyük, hogy a nyelvi jogok nem érvényesülnek” – magyarázta lapunknak. Mint mondta, az is kérdés, mennyire kapnak használható információkat. „Az igazságügyminisztériumban például semmilyen adat nincs a tolmácsok használatáról. Mivel minden fordítót előbb-utóbb kifizetnek, javasoltuk, nézzenek utána az adatoknak a könyvelőségen. A hölgy feljegyezte, azt mondta, továbbítja a javaslatomat, de nem lenne meglepő, ha hiányosak lesznek az információink” – mondta Laczikó Enikő, aki a kezdeti kommunikációs bakiktól eltekintve jónak nevezte az együttműködését a jelentés elkészítésében partner Külügyminisztériummal.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!