Érzek egy partiumi másságtudatot

2011. 06. 23. 12:57Mi újdonságot tud hozni ez a regionális tanács az RMDSZ működésében?

Ez egy szakmai fórum, az RMDSZ-en belül, olyan fórum, ahol remélem, érdemleges munkát lehet folytatni, amelynek azonnali vagy rövid távú hatásai lehetnek az életminőség javulásában, a magyar emberek helyzetében. Hiszen ha egy jó, hasznos önkormányzati tapasztalat hamar eljut más települések vezetőihez a régión belül, az eredményeket hozhat. Ha valaki megosztja a tapasztalatát másokkal, hogy miként sikerült mondjuk megfelelő közigazgatási átszervezést, esetleg forráskeresést megvalósítani, akkor az mind olyan pozitív hatásként jelenhet meg az adott településen élőkben, ami erősíti az RMDSZ-es elöljárók megítélését. Ez stabilizálhatja az RMDSZ pozícióit az önkormányzatokban. Hogy mondjak egy konkrét példát, hozzánk Temesvárról jött a segítség: az önálló nagyváradi magyar színházért folytatott harcunkban a temesvári magyar színház példáját tudtuk említeni, amikor önálló jogi keretek között több intézmény működik közös épületben. Az ő tapasztalatuk, hozzáállásuk igen pozitív része volt a közvitának, amely Bihar megyében lezajlott. Ebből a szempontból azt gondolom, sok olyan lehetőség van a térségen belüli együttműködésre, amit mindannyian felhasználhatunk. Mi is tudunk tapasztalatokat átadni. Nem dicsekedni kell, amikor egy adott kérdést megoldottunk, pedig mondhatnám, országos rendszert hoztunk létre, amikor a Bihar megyei önkormányzatnál, majd egy évvel később a nagyváradi önkormányzatnál bevezettük a pályázati rendszert a magyar civil kezdeményezések támogatására. Ez aztán elterjedt egy sor más megyében, más önkormányzatban. Nagyon jól élnek vele a Székelyföldtől egészen kisebb településekig. Vagy beszélhetünk a tapasztalatok átadásáról olyan települések esetében, ahol polgármesteri mandátumot szereztünk annak ellenére, hogy a magyarság számaránya ötven százalék alatt van. A három ilyen bihari település közül kettő esetében első mandátumukat töltik polgármestereink, Alsólugason és Tótiban. A kérdés ilyenkor az, hogy meg tudjuk-e tartani ezeket a pozíciókat. Ehhez a legjobb tapasztalat a szórványból érkezik, méghozzá Temes megyéből, Kaba Gábortól, Zsombolya polgármesterétől, aki a Partiumi Önkormányzati Tanács elnökségi tagja. Õ nem első, nem is második mandátumát tölti az önkormányzat élén, s remélem, jövőre is őt választják. Addig már saját erőből is eljutottunk, hogy győzni tudjon a jelöltünk olyan településen, ahol a magyarság nincs többségben, de abban sokkal több tapasztalata van Kaba Gábornak, hogyan őrizzük meg, ő tudja, hogy kell ezt a helyzetet úgy irányítani, hogy ez ne egy mandátumra korlátozódó furcsaság legyen egy település életében. Ebből a szempontból mindhárom regionális önkormányzati tanácsnak az a szerepe, hogy azt a tudást, amivel rendelkeznek önkormányzati vezetőink, minél szélesebb körben ismertté tegyük, mert nem vagyunk egymás konkurenciái. Egyetlen polgármesterünk sem fog a következő választáson egy másik település polgármesteri tisztségére pályázni. Érsemjén polgármestere aligha fog indulni Tarcsán vagy a szalacsi valahol a Szilágyságban.

A három tanács közt kialakulhat versenyhelyzet a hatékonyság, az eredményesség tekintetében?

Nem hinném, hogy versenyhelyzetnek kell kialakulnia. Inkább kölcsönös segítség kell. Ha valamiben érdemes egyáltalán versenyezni, akkor abban, ki tud a másiknak több segítséget adni. Ha a Székelyföldön sikeresek az önkormányzataink, akkor az ebből következő jobb eredmény az országos választáson a Partiumot is segíti, eredményesebbé teheti például a kormányzati szerepvállalásunkat. Egy sikeres partiumi önkormányzati rendszer pedig hatékonyan működtethető másutt is. Vannak olyan források, uniós források, amelyek megszerzéséért sem állunk versenyben, hiszen más fejlesztési régióhoz tartozunk, tehát a versenyhelyzet ez esetben sem áll. Másrészt a különböző településeknek is eltérőek az adottságaik, ami ugyancsak más keretet ad a fejlődésnek. A verseny helyett az együttműködésen kell lennie a hangsúlynak, ez pedig fontos eleme a három önkormányzati tanács működésének. Hiszen a keretek mindannyiunk tevékenységét egyformán meghatározzák. Itt van mondjuk a régióátszervezési elképzelés. Ez legalább olyan rossz a Székelyföldnek, mint a Partiumnak vagy a Bánságnak. Nem hiszem, hogy mondjuk Arad megyei kollégáink tapsolnak ennek a tervezett rendszernek. A közigazgatási szint átszervezésére vonatkozóan egységes kell hogy legyen a fellépésünk. Amit ma egy polgármester megtehet Bihar megyében, azt megteheti Kovászna megyében is. Hangoljuk össze az elképzeléseinket a törvényalkotásban, továbbá ne engedjük ki a kezünkből a kezdeményezést azokon a településeken sem, ahol nem rendelkezünk polgármesteri vagy alpolgármesteri tisztséggel. Ebben a Krassó-Szörénytől Máramarosig érő régióban oda kell figyelnünk arra, hogy sok helyütt nem rendelkezünk erős önkormányzati jelenléttel; azokra a településekre is figyelnünk kell, ahol nincs polgármesterünk, alpolgármesterünk. Bihar megyében is van vagy tizenöt olyan település, ahol csak tanácsosunk van. Nekik is meg kell találnunk azt a formát, egy olyan tudást átadni ezeknek a tanácsosoknak, amivel megpróbálják megtalálni a módszert, hogy eredményesen küzdjenek, dolgozzanak azokért a közösségi célokért, amelyekért rájuk szavaztak. Tudjanak forrást teremteni az iskolának, tudják megőrizni az intézményrendszert, lehetőséget teremteni a fejlődésre az egyházainknak, a civil szervezeteinknek. Ezeket a tudásokat át kell adnunk, ezek olyan sajátos, a szórványt érintő problémák, amikre oda kell figyelni.
Szinteken kell együtt dolgozni. Másfajta témák kerülnek előtérbe, amikor megyeszékhelyekről beszélünk. Amikor fejlesztéspolitikáról, hitelről kezdenek beszélni ezeknek a városoknak – Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagyvárad – a képviselői, akkor ezek a dolgok értelmezhetetlenek egy kisközség vezetője számára. Ezért szinteket kell létrehozni az együttműködési keretre, a tanács vezetői pedig igyekezzenek összehozni ezeket a szinteket. Külön-külön módszertanokkal próbáljuk átadni a legjobb tapasztalatokat. Fontos például a kisvárosi polgármestereink együttműködése a régióban Székelyhídtól Szilágycsehig.

Tapasztalatai szerint egyáltalán beszélhetünk valamiféle egységes Partium-tudatról egy akkora térségben, amely jóval nagyobb területen fekszik, mint például a Székelyföld? S ez a tanács hozzájárulhat-e ennek a tudatnak az erősödéséhez?

Érzek egyfajta másságtudatot. Nem feltétlenül mondanám ezt Partium-tudatnak, hiszen igazából ez legalább három térséget jelent. Van a történelmi Partium, amelynek van egyféle hagyománya, létező intézményi kerete – lásd Partiumi Keresztény Egyetem, Partium Rádió, Partium Alapítvány, a Partiumi Magyar Napok Szatmárnémetiben –, de igazából Biharban és Szatmárban használjuk ezt a fogalmat. S ott van a Bánság és a történelmi Máramaros, mindkettő külön régió, s ne feledjük a Szilágyságot sem. SZKT-frakciója is van ennek a térségnek.

Ráadásul ez elsősorban magyar fogalom, tehát csak magyar régiótudattal járhat.

Így van, a románság számára az, hogy Partium, nem értelmezhető, több esetben tapasztaltam, hogy zavarja is őket ennek a használata. Ebből a szempontból inkább azt húzzák rá a térségre, hogy – Máramarost leszámítva – a Kárpátokon kívüli térség, s az Erdélyen kívüliséget is jelenti. Érdekes, hogy amúgy szinte pontosan fedi a Királyhágómelléki Református Egyházkerület területét. Ez is hozzájárulhat egyféle regionális identitás erősödéséhez, de nem jelent valamiféle erős, egységes identitást. A régión belül mindenkinek megvan a maga egészséges lokálpatriotizmusa.

Miképpen tervezi a gyakorlatban a tanács működtetését?

Kidolgozunk egy ütemtervet, s szeptember végére, október elejére tervezzük a következő elnökségi ülésünket, amikorra meglesznek a tervek a választásokra való felkészülésre. Ez egy konzultáció-sorozat, szeretnénk szakmai fórumokat tartani, ezt a rétegződő önkormányzati együttműködést elindítani.


Mindhárom tanács megalakult

Elsőként a Székelyföldi Önkormányzati Tanács alakult meg május közepén Marosvásárhelyen, elnökévé Szováta polgármesterét, Péter Ferencet választották. Kolozsváron ugyancsak még májusban alakult meg a Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács, amely a közép-erdélyi és a szórványmegyék RMDSZ-es önkormányzati képviselőiből áll. A tanács elnökévé Póka András Györgyöt, Kalotaszentkirály polgármesterét választották meg.
A székelyföldi, a partiumi és a belső-erdélyi önkormányzati tanácsok tagjainak számát a 2008-as helyi választások eredményei alapján határozták meg. Eszerint a székelyföldi polgármesterekből, alpolgármesterekből és tanácsosokból álló testület 62 tagot számlál, a partiumi 57-et, a belső-erdélyi pedig 28 főből áll, akiket a területi szervezetek delegálnak. Nem szűnik meg a korábbi alapszabályzat szerinti Országos Önkormányzati Tanács sem, a testületet a regionális tanácsok elnökségi tagjai alkotják majd.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!