Civil eszmélés Budapesten

2011. 10. 31. 10:52Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport által szervezett tüntetés kormányellenes jellege első látásra is nyilvánvaló, érdemes azonban közelebbről is megvizsgálni a megmozdulás mögötti motivációkat, a szervezők kommunikációját meghatározó üzeneteket. Annál is inkább, mert a csoport a mozgósító erejét figyelembe véve esélyes arra, hogy az elkövetkező években a civil platform biztosította felületeken megnyilvánuló hangok tematizálják majd a magyarországi demokratikus ellenzéki diskurzust. Mint köztudomású, ez a civil platform első ízben az Orbán-kormány által tavaly decemberben elfogadott médiatörvény ellen tiltakozott.

Erősödő civil önbizalom. A csoport első megmozdulásait az a – körülbelül félszáz – magánember szervezte, aki a korábbi jogvédő tevékenységeiről ismert Juhász Péter által január folyamán indított Facebook-csoporton gyûlt össze. A tagok elsősorban jogvédők, médiaszakértők és a korábbi – az alkotmánybíróság jogköreit korlátozó döntések, valamint a médiatörvény elleni – tiltakozásokat szervező diákok voltak, a mozgalom a mai napig megőrizte szigorúan civil jellegét. A megmozdulások során megfigyelhető – később még elemzett – szerepbővülés egyik jele, hogy a szervezőknek a politikusok távoltartására tett kísérletei ezúttal elmaradtak. Ez azonban nem valamelyik politikai szereplővel való harmonikus viszonynak, sokkal inkább a civil platform növekvő önbizalmának a jele. Mostanra nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a csoport rendezvényeinek a hónapok során sikerült kiérdemelniük az egyébként bármely jelenség pártfüggetlenségének elismerésére nem sûrûn hajló magyarországi médiumoktól a „civil” jelzőt. A rendezvényeket – részben éppen a pártoktól való függetlenség képének fenntartása végett – kizárólag a szimpatizánsok felajánlásaiból finanszírozzák, a költségek elszámolását a szervezők minden esetben nyilvánossá teszik.

Színre lép az Y generáció. A platform által képviselt ügyek skálája sokat szélesedett az első megnyilvánulások és a vasárnapi tüntetés között eltelt tíz hónapban. A januári és februári, Kossuth téri, néhány ezer embert megmozgató tüntetések felszólalói még szinte kizárólag a médiatörvények bírálatára korlátozták mondanivalójukat, a „szólás és a sajtó szabadságát sértő” törvények felülbírálására szólították fel az érintett szerveket. Az első nagy tömegeket mozgósító ellenzéki megmozdulásra március 15-én került sor. A Szabad Sajtó úti „Tüntetés a Sajtószabadságért” nevet viselő rendezvény szintén az Egymillióan… csoport nevéhez fûződik. A tüntetés sikerét a kormányzó pártokba vetett bizalomnak – a közvélemény-kutatók által is kimutatott – általános csökkenésén túl több tényező alapozta meg. Szeles András, a csoport egyik aktivistája szerint, míg a korábbi megmozdulásokat a lelkes amatörizmus jellemezte, a márciusi tüntetés kreatív munkálatait már kommunikációs szakemberek, rendezvényszervezésben jártas aktivisták végezték. Az ellenállásra való buzdítás érdekében március első heteiben ismert értelmiségiek, mûvészek videoüzenetekben szólították fel a lakosságot a kormányéval szembeni vélemény vállalására. (Ezt a kampányeszközt a szervezők a vasárnapi tüntetés előtt is bevetették.) A márciusi tüntetéstől érzékelhető a csoport megnyilvánulásaiban egyfajta generációs fókusz is – a felszólalók között feltûntek a 80-as, 90-es években született korosztályok képviselői, akiket a társadalomtudományokban Y generációként emlegetnek. Az üzenet fókusza is tágult: a márciusi tüntetés felszólalói bírálták az új – konszenzus igénye nélkül készülő, később csak a kormánypártok képviselői által megszavazott – alkotmányt, valamint számon kérték a kormány illetékesein az azokban a napokban cigánylakta vidéki településeken masírozó, a helyieket megfélemlítő szélsőséges félkatonai szervezetek elleni fellépés elmaradását.
A kormány döntései és az alkotmányozás folyamata miatt egyébként nem kevés állampolgár mélyen felháborodott, ezek az intézkedések érzékelhetően visszatetszést keltettek, s az emberi jogi alapú tiltakozás a továbbiakban is hangsúlyos maradt. Az április 15-i tüntetésen Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet elnöke mellett a cigány kisebbségi és melegjogi szervezetek képviselői az egyre szélesebb szakmai és egyre hangosabb civil tiltakozásra hivatkozva tiltakoztak az új alaptörvény egyéni és közösségi jogokat korlátozó passzusai és az alkotmányozás szakmai és civil konszenzusra feltûnően nem törekvő folyamata ellen.

Hatni, de nem pártként. A csoport retorikájában a kormány különböző területeken megnyilvánuló törvényhozási tendenciái, érzékeny társadalmi kérdésekben érvényesített attitûdje elleni felháborodás hangjain túl kihallható egyfajta – a magyarországi politikai viszonyokat szélesebb perspektívából értelmező, egyre hangsúlyosabbá váló – kritikai viszonyulás. Juhász Péter a Magyar Narancsnak adott interjújában a csoportot „civil platform”-ként definiálja, a csoport feladataként egy mûködő kommunikációs felület segítségével a civil társadalom élénkítését, a „civil eszmélés” elősegítését jelöli meg. Az október 23-i tüntetés szóvivője nem az Orbán-kormány megdöntését, sokkal inkább az utóbbi években sokat emlegetett, ám talán a kellő mértéknél kevésbé értelmezett demokratikus deficit ledolgozását jelöli meg végső célként.
A csoport azonban, úgy tûnik, a pártpolitikai struktúra átrajzolásában is vállalna közvetett szerepet. A vasárnapi tüntetésen – nem először, de minden eddiginél hangsúlyosabban – több felszólaló is kitért a jelenlegi parlamenti pártok alkalmatlanságára, a választópolgárok nagy részének politikai elárvultságára és új politikai erő(k) igényére. Az új erők formálódására – ha a jövőben számolhatunk velük – a liberális-szociálliberális közvélemény alakításán keresztül a csoport – nem kétséges – nagy hatással lesz. Azt azonban több fórumon is nyilvánvalóvá tették, hogy ők maguk nem kívánnak párttá alakulni.

Új formákat keresnek. Az Egymillióan a sajtószabadságért csoport mára – talán nem túlzás – a magyar társadalom egy jelentős részének vált első számú politikai szócsövévé, a csoport felületei (akár a csoport – jelen cikk írásának óráiban 90 ezer fősre duzzadt – Facebook-oldalára, akár a megmozdulásokra gondolunk, mint érintkezési felületet biztosító közösségi jelenségekre) a szimpatizánsok számára fontos véleményformáló, talán szemléletformáló felületek. Szemléletformálót írok, mert világos, hogy legalábbis a legszélesebb értelemben vett magyarországi liberális és baloldali politikai közösségek a közeljövőben új formákat keresnek majd eszméik és preferenciáik érvényesítésére. Hogy a politikai palettának ezen a kevésbé elégedett oldalán formálódó civil közösségek mely kérdésekben érzékenyítik magukat, a Juhász által emlegetett „civil eszmélés”-ben milyen új értelmezést nyernek majd a jelen és múltbéli politikai kurzusok, azt vélhetően meghatározza majd, hogy a jövő bizalomra pályázó politikusai milyen üzenetekkel igyekeznek majd megszólítani a választópolgárokat. Dénes Balázs a 23-i tüntetésen mindenesetre tett egy kísérletet arra, hogy összegezze, mit tapasztaltak meg az Orbán-kormány alatt: „létbiztonság nélkül nincs jogbiztonság, törvényesség nélkül nincs igazságosság, sajtószabadság nélkül nincs demokrácia”, s a békésen tüntető tömegből egyetértést váltott ki.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!