Az EU mozgó célpont

2011. 10. 31. 11:01Talán korai még megvonni az ország 2011-es külpolitikai mérlegét, de az már most megfogalmazható, hogy a legnagyobb siker ezen a téren az államfő amerikai útja és a rakétapajzs-szerződés aláírása, a legnagyobb kudarc pedig a schengeni csatlakozás elodázása volt. Egyetért ezzel a megállapítással?

Egy állam külpolitikáját nehéz egyéves mérleg keretébe szorítani. A nagyszabású projektek sokkal nagyobb lélegzetűek, mint amit tizenkét hónap leforgása alatt felépíthetnénk a nemzetközi kapcsolatok terén. Mind a schengeni övezet bővítése, mind az amerikai rakétapajzs felállítása hosszú távú, évek óta tervezett – Románia euro-atlanti és európai uniós csatlakozásához tartozó – stratégia része. Az ország földrajzi fekvése, valamint az adott régió adta geopolitikai helyzete természetszerűleg hozzájárul ilyen mérvű tervek sikeréhez, avagy épp ellenkezőleg, kudarcához. A nyugati struktúrákhoz történt csatlakozásunkhoz sok állami, valamint nem-kormányzati szervezet járult hozzá, köztük a külügyminisztérium is. Azt azonban megjegyezném, hogy az EU-s integráció, ezen belül a schengeni csatlakozás sem kimondottan külpolitikai feladat. A csatlakozási tárgyalások alatt Romániának harmincegy fejezetet kellett lezárnia, ezekből csupán egy szólt, részben, külpolitikáról. Az úgynevezett igazságügyi és belügyi fejezet nincs még teljesen lezárva, még ellenőrzési és együttműködési mechanizmus alatt vagyunk. Ehhez a fejezethez kötődik a schengeni övezet bővítése is, habár a szerződés maga nem tartalmaz a korrupcióhoz, illetve az igazságügy helyzetéhez kapcsolódó kikötéseket. Így ebben a kérdésben akkor lehet sikeres a román diplomácia, ha itthon elvégeztük a dolgunkat. Hozzáfűzném még, hogy a fontosabb nagykövetségeken, diplomata státusban, más minisztériumok alkalmazottai is dolgoznak: belügyi, munkaügyi, gazdasági attasék.

Washingtoni útjáról hazatérve az államfő arról beszélt, hogy a rakétapajzs telepítése után az ország biztonsága történelmének legmagasabb szintjét érte el. Elhangzottak azonban olyan vélekedések is, hogy éppen a fokozott amerikai katonai jelenlét teszi az országot támadások célpontjává. Kinek van igaza?

Attól függ, honnan, illetve milyen politikai szemüvegen keresztül nézik, elemzik a kérdést. Szerintem is történelmi, a biztonság (diplomáciai nyelven a „hard security”) szempontjából nagyon fontos fejlemény nemcsak Románia, hanem Délkelet-Európa, sőt a bővebb régiónk számára is a rakétapajzs-szerződés aláírása. Bukaresti szempontból a védelmi rendszer Romániára való kiterjesztése szerves része az euro-atlanti struktúrákhoz való csatlakozásnak. Természetszerűen léteznek másként gondolkozó fővárosok, nemcsak Keleten, hanem a nyugati partnereink körében is, akik eltérő módon viszonyulnak ehhez a kérdéshez, mivel más-más geopolitikai helyzetből, különböző történelmi hozadéktól terhelt biztonságpolitikát folytatnak.

Az egyik aggályoskodó nyugati partner a jelek szerint Franciaország. A NATO Bukarestben ülésező Parlamenti Közgyűlésén Jean-Pierre Boucheron francia parlamenti képviselő azt mondta: a védelmi rendszer nem szolgálja a biztonság növelését, mivel az ellenség által kilőtt rakéták háromnegyedét átengedné. Elképzelhető, hogy a román diplomácia „atlantizmusa” egyes EU-tagállamokat is zavar?

Erősen polarizált, feszült, kiélezett vagy súlyos helyzetben egyik-másik fővárosban egyszerűen képtelenség hirtelen olyan döntést hozni, ami valamennyi tagállamot egyértelműen egymás mellé állíthat. Remélem, hogy a nemrég létrehozott Európai Külügyi Szolgálat közelebb hozza a partnereink álláspontját kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. Tehát ismét csak azt mondhatom, hogy bizonyos kényes kérdések egyféleképpen látszanak Párizsból, s másképpen Vilniusból. Ettől még partnerek vagyunk, megtaláljuk a kontinens biztonságát garantáló közös utat.

Köztudott, hogy az elhárító egységek Romániába telepítése irritálja Oroszországot. Moszkva jogi garanciát kér arra, hogy a rendszer nem ellene irányul, ám Washington ezt megtagadta. Ha szándéka őszinte, miért nem teheti meg az Egyesült Államok azt, hogy megadja az Oroszország által kért garanciákat?

Mind Washingtonból, mind Moszkvából érkeztek újabban együttműködési szándékról biztosító jelek. Ezen az úton kell járni. Bukarest is ezt az álláspontot sürgeti Brüszszelben.
n Hogyan befolyásolja hoszszabb távon az orosz–román kapcsolatokat a rakétapajzs romániai jelenléte?

Szerintem az orosz–román kapcsolatokat zömében a Kremlben hozott döntések befolyásolják. A román fél többször is jelezte, kész nyitni az Orosz Föderáció irányába. Jómagam is ellátogattam Moszkvába tavaly novemberben, Theodor Baconschi miniszter megbízásából. Titov külügyminiszter-helyettes fogadott, s továbbítottam neki párbeszéd- és együttműködési szándékunkat.

Az államfő külpolitikájának bírálói elsősorban a román–orosz kapcsolatok elhidegülése miatt marasztalják el Traian Bãsescut. Többségük azzal érvel, hogy ennek elsősorban az orosz gáztól függő Románia energiaellátásában lehetnek következményei. Ezt hogyan látja?

Szerencsére Románia energiát exportáló állam. Csupán a gázfogyasztásunk fedezése érdekében szorulunk oroszországi importra, körülbelül huszonöt százalékos arányban. Jelenleg a szélmalmaink több áramot termelnek, mint a cernavodai atomerőmű, amely a közeljövőben két reaktorral fog bővülni. Bukarest az EU azon tagállamai közé tartozik, amelyek a kontinens energiaforrásainak diverzifikálását szorgalmazzák, egységes európai fellépést szeretnénk kialakítani.

Visszatérve a román–amerikai kapcsolatokra: Michael Turner amerikai kongreszszusi képviselő nemrégiben kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak felül kellene vizsgálnia vízumpolitikáját Románia javára. Melyik ön szerint az a legkorábbi időpont, amelytől a román állampolgárok vízummentességet élvezhetnek majd?

Nem a Fehér Házon, hanem a Capitol Hillen múlik az amerikai vízumkényszer feloldása. Következésképpen, a háromszázalékos visszautasítási küszöbre vonatkozó kitételen túl – akárcsak a schengeni bővítés ügye – a Visa Waiver program felülvizsgálata is inkább belpolitikai téma az amerikai kongresszusban, mint külpolitikai kérdés.

Románia schengeni csatlakozását Hollandia és Finnország megvétózta. Hogyan látja: mi valójában a legfontosabb oka annak, hogy a technikai feltételeket teljesítette, ám mégsem kap bebocsátást a schengeni övezetbe Románia?

A holland kormány egy szélsőjobboldali párt rabja. A schengeni övezetről szóló szerződés nem tartalmaz a korrupció megfelelő kezelésére vonatkozó feltételt, amit a hágai politikusok számon kérnek most rajtunk. Ennek ellenére mi is úgy értelmezzük, hogy az igazságügy megfelelő működése hiányában nem lehet hatékony a szerződés, egyikünk sem élvezheti igazából az előnyeit. Éppen ezért azt várjuk el az európai partnereinktől, hogy segítsenek a helyzet javításán, mivel belátjuk, hogy a román jogrendszer korántsem érte el a nyugati szintet.

Mi késztette az EU-t arra, hogy menet közben változtasson a játékszabályokon?

Nem először változtatnak menet közben a brüsszeli szabályokon. Az EU mindig is mozgó céltábla volt, elsősorban a csatlakozók oldaláról tekintve a folyamatot. Mi azt reméljük, hogy a változások európai elveket szolgálnak: a szolidaritást, az együttműködést és a fejlődést, nem pedig a visszalépést.

Miért van az, hogy korábban a két EU-s nagyhatalom, Franciaország és Németország tartotta elsősorban korainak Románia csatlakozását, s végül vétójogával két kis állam, Hollandia és Finnország élt?

Hollandia nem kis állam, az úgynevezett nettó befizető tagállamok közé tartozik. Ráadásul a legnagyobb romániai befektető. Az az érzésem, hogy az ellenállás a bővítési folyamatot kísérő erodálás egyik következménye. Brüszszeli zsargonban enlargement fatigue-nak nevezik a jelenséget, amivel sajnos sikeresen élnek vissza az északnyugati országokban felbukkant jobboldali politikusok.

Mit tehet, és mit tesz a román külügy annak érdekében, hogy eloszlassa a kételyeket ebben a két országban?

Sok szálon fut a tájékoztatás. Elsősorban a nagykövetségeinken keresztül üzenünk. Kérésünkre Cãtãlin Predoiu igazságügyi minisztert meghallgatták a hágai parlamentben, pozitív visszajelzést kaptunk a holland külügyminisztertől.

Milyen időpontot tart jelenleg a schengeni csatlakozás legkorábbi reálisan lehetséges dátumának?

Azt szeretnénk elérni a decemberi EU-csúcson, hogy pontos, akár többlépcsős menetrendet állapítsunk meg. Szerintem a jövő év első felében csatlakozunk.

Milyennek látja most az EU jövőjét? Valóban az Európai Egyesült Államok felé tartunk?

Ha nem az értelem, akkor a fennmaradási ösztön „kergeti” majd föderációba az európai államokat. Nem akarok senkit pánikba ejteni, de attól tartok, hogy nemsokára olyan súlyos gondokkal fogunk szembekerülni, amelyeket a nagyobb, tehetősebb államok sem tudnak magukra megfelelően kezelni. Nem csupán arra gondolok, hogy Európának állnia kell majd a globalizáció-sarat, mialatt Ázsia és Észak-Amerika diktálják majd a világgazdasági iramot, irányt. Inkább attól tartok, hogy az államaink határát könnyen átlépő és egyenként vett erőnket meszsze meghaladó problémákra kell közösen megoldást találnunk: energia-, élelem- és vízellátás, környezetvédelem.
n Milyennek látszik most a román külügyminisztériumból Budapest és Bukarest kapcsolata? Elhangzottak már olyan vélekedések, hogy a két ország viszonya „a legjobb a rendszerváltás óta”. Egyetért ezzel a megállapítással?

Remélem, hogy az ötödik közös kormányülés határozott választ ad majd erre a kérdésre. Tény, hogy a trend egyértelműen pozitív.

Van-e, illetve egyáltalán lehet-e befolyása a román külügy magyar államtitkárának Bukarest és Budapest diplomáciai viszonyainak alakítására?

Munkaköri leírásomból hiányzik a külpolitika. A külügyminisztériumnak a parlamenttel és a kormánnyal való kapcsolattartását kezelem. Két állam viszonyát sok szempont, érdek alakítja, egy államtitkár csak segíthet, adott helyzetben, a kétoldalú kapcsolatok alakításában.

Külső szemlélőnek úgy tűnik: a román diplomácia irányítói, az államfőtől a külügyminiszterig, jelenleg kordiálisabb viszonyban vannak a Magyarországon kormányzó Fidesz vezetőivel, mint a Romániában szintén kormányon lévő RMDSZ politikusai. Hogyan kommentálná ezt a megállapítást?

Szerencsés a politikai „csillagállás”: valamennyi kormánypárt az Európai Néppárt tagja. Szomszédos országok kapcsolatának akkor is jónak kell lennie, amikor a választások nyomán nem alakul hasonló kormányfelállás. Külügyminisztériumaink érdeke, hogy Budapest és Bukarest között a politikai kommunikáció és az együttműködés zökkenőmentes legyen, léphessünk fel közösen bármikor, bárhol országaink érdekében. Az év első felében, az EU soros magyar elnöksége idején teljes és hatékony volt a román–magyar együttműködés. Várjuk a következő közös kormányülést.

Mikor lesz az ötödik közös kormányülés?

Tudomásom szerint a magyar félnél a labda. Mi több mint egy éve szorgalmazzuk a közös kormányülés megszervezését. Budapestnek viszont elő kellett készíteni, majd pedig végigvinni a rendkívül nehéz nemzetközi helyzet alatt zajló EU-elnökséget. Szerintem legközelebb tavasszal lehet majd megszervezni egy szűkebb körű kormányülést, a bolgár és az olasz kormánnyal nemrég megtartott találkozók mintájára. Az idénre valószínűleg csak a román–izraeli kormányülést sikerül nyélbe ütni Tel-Avivban.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!