Cégtáblák – alulról szerveződő identitás

Az Erdélyben zajló identitáspolitika nem az elitek kézi vezérlésével történik, inkább egyének döntése által formálódik, – állította előadásában Horváth István szociológus Kolozsváron a 3. Szociológus Napokon. A szakember következtetéseit Kustán Magyari Attila összegezte.

Kisebbség-többség egymásnak üzenhet, a maga identitását formálhatja többek között úgy, hogy a közös térben látható boltok vagy intézmények tábláira egy vagy több nyelven ír, különböző sorrendekben, méretekben. Nyelvi tájképeket Brüsszelben is vizsgáltak, erdélyi magyar városokban szintén felmérték, hogy miként alakulnak a cégek és intézmények feliratai.
Kiderült például, hogy a pénzváltók általában hangsúlyt fektetnek a többnyelvűségre, a célközönségük miatt is, más esetekben azonban színesebb skálával találkozni. Az egyik szembeötlő jelenség a sorrend: a csíkszeredai múzeum vagy a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal esetén a magyar szövegezés fent, a román alatta van, ez a Horváth István szerint szimbolikus én-üzenet, a magyar nyelv dominanciáját jelzendő. Törvény egyébként nem szabályozza a sorrendet, de a prefektus feljelentést tett a kérdést illetően, a hierarchia jelzése ugyanis egyértelmű – Sepsiszentgyörgyön mintegy nyolcvanöt tábla esetén érvényes ez a sorrend.
Ami a vállalkozásokat illeti, itt is számos megoldást találni: pizzázó esetén figyelték meg többek között, hogy román vagy magyar nyelv helyett, a multikulturalitás nevében olaszos nevet választott. A harmadik nyelv választása egyébként a szubkultúrák falfirka-csatározásaiban is tetten érhető, elsősorban angolul.
Megvizsgálták Gyergyószentmiklós központjának nyelvi tájképét is. A román törvénykezés szerint minden közérdekű információnak meg kell jelennie az állam hivatalos nyelvén is, ugyan nincs pontosítva, hogy mi számít annak: a bolt neve, az órarend, netán a „mindjárt jövök” felirat is? A város központjának 68 feliratát felmérve egyértelmű, hogy elsősorban a több mint nyolcvan százalékos magyar közösségét igyekeznek kiszolgálni, eltérően egyes szlovákiai példáktól, ahol a problémát globális megnevezésekkel próbálják kiküszöbölni. Több olyan helyet találtak, ahol csak magyar nyelven állt felirat, ezek azonban csak magyarokat szólítottak meg: például a katolikus egyház plébániája, vagy a kettős állampolgársággal kapcsolatos iroda – igaz, tette hozzá Horváth, az iroda esetén románul is kiírták, hogy a könnyített honosításhoz milyen iratok szükségesek.
A szekundér feliratoknál – amelyek a termékek neveit, különböző leírásokat, a nyitva tartást jelzik – lehetett találni trükkös megoldásokat: globális cégnév mellett bizonyos információkat románul is feltüntettek, azokat pedig a magyar megnevezés elé írva, ezzel is megszólítva a város kisebbségben élő románságát.
Az adatokat összesítve az az összkép alakult ki, hogy Gyergyószentmiklóson tapasztalni kétnyelvűségre való törekvést, de asszimetrikus módon, hiszen kizárólag magyar vagy román feliratozásokat is találni. A főtér egyébként egyértelműen magyar dominanciát jelöl, de láthatóan igyekeznek kiküszöbölni a törvénybe ütközést vagy az elégedetlenséget, legalább a szekundér információk többnyelvű feliratozásával.
Horváth arról is beszélt, a feliratozás nem csak dominanciáról szól, hanem lakossági nyomásra, piaci logika mentén is kialakul. A transznacionális cégek politikája is változott az utóbbi időben, egyre nagyobb mértékben megjelent a többnyelvűség, ha nem is teljes körben, legalább a pragmatikus feliratokra korlátozva.