Békétlen rémmese kalifával, halállal

A szíriai polgárháború mellett a közel-keleti térség két véres válság-gócpontja a törékeny tűzszünetreményébe kapaszkodó Gáza, s az új kormányfővel egy kevésbé katasztrofális időszakban reménykedő Irak, amelyen belül egy majdani nagy kalifátus alapjait próbálják példátlan kegyetlenkedéssel megalapítani. Ady András elemzése a térséggel kapcsolatos történések összefüggéseiről.

Megértem mindazokat, akik nem látnak kiutat a gázai konfliktusból, és szkeptikusak egy boldogítóbb végkifejlet iránt, az alapján is, ahogyan az augusztus 5-7.-i kudarcba fulladt, az egyiptomiak által tető alá hozott tűzszünet további egyezkedésére megjelentek a felek. A Hamász úgy tárgyalt, ahogyan azt egy győztes teszi, bár erre semmi oka, az izraeli fél is hasonlóan lépett fel, így viszont képtelenség kompromisszumot kötni. A minimális Hamász-követelések, mint a kikötő és repülőtér esélytelenek, ahogy a rakétázás és alagútfúrás leállításának teljesítése. És akkor hol marad a Hamász teljes lefegyverzése, vagy a Gáza-övezet blokádjának felszámolása izraeli és egyiptomi részről, a zsidó államot elismerő és Izrael által elismert palesztin állam létrehozása?
Megértem azokat, akik nem látnak kiutat az iraki helyzetből sem, hisz a 2011-es amerikai kivonulás óta ebben az állítólag saját lábára állt országban közben kinőtt egy újabb, magának középkori államstátust vindikáló államszerűség, amelyet kalifátusnak nevez az Ábrahám próféta nevével tetszelgő kiagyalója. Ami ott történik, az egy halom közvetett helyi és nemzetközi mulasztás, gyengeség és önhittség eredménye, s messze túlmutat a létező, felszított és kezeletlen szunni-síita-kurd ellentéteken, konfliktusokon, az már népirtás, a vallási tolerancia szempontjából legsötétebb középkor vallásháborúihoz hasonlító emberiség elleni merénylet. Mindez hozta az amerikai hadi közbelépést, igaz, ebben az esetben humanitárius megfontolásból, de mindent leszámítva új patthelyzetet teremtett egy 2003 óta ismert konfliktusban.

Végnapok és szakadárok Angolszász és francia elemzői körökben pattant ki az ötlet, hogy a két régió harcaiban van hasonlóság oly módon, hogy a gázai Hamász már a mostani konfliktust megelőzően is irigykedve szemlélte az ISIS szíriai, majd iraki tevékenységét. Látva a sikersorozatot, amely mára a harcos iszlamizus nevében Aszad kelet-szíriai Deir ez-Zór tartományától, majdnem Haider al-Ábádi (Maliki leváltója) Bagdadjáig húzódik, késztetve érezte magát valamely lépésre, ami kiviszi őt magárautaltságából. Elismerve azt, hogy alapjában mindkét szervezet a torzzá politizált, harcos dzsihád-iszlámot képviseli, és mindkét entitás fennmaradását látja a krízisgerjesztésben, a vélemények azonban eltérőek. Azt hiszem, sokkal égetőbb kérdés – most, hogy immár lassan két kalifátus kikiáltásával kell szembenézni, hiszen Bengáziból az Ansar al-Sharia kalifátust akar fabrikálni, – hogy lehetséges-e egy ilyes képződmény létrejötte a kellően radikalizált Gázában? Kevés a valószínűsége. Miért? A gázai Hamász már 1987-es létrejötte óta tudatosan törekszik a maga megkérdőjelezhető eszközeivel létrehozni a palesztin államot, és bár ennek igencsak iszlamistának kell lennie, nem gondolkodik egy transznacionális kalifátusban. S hogy nem, afelett maga az al-Kaida és Ayman al-Zawahiri búslakodott annó, pedig ha valaki mindig is hordozta egy kalifátus megteremtésének ideáját, az az al-Kaida. 2006 óta a Hamászt nem összekovácsolja egy ilyes képződmény értelmében, de éppen megosztja az az egyensúlyozás, amely a dzsihádista identitást és a palesztin terület felett való politikai kormányzási képességet szeretné egyesíteni. Egy igazi kalifátus az azt alkotó muszlim csoportosulások, törzsek, nemzetségek teljes hitbéli-politikai-szociális-gazdasági összefogottságát jelenti, területileg pedig nem árt, ha transznacionális. A Gázát ma uraló Hamász nem megerősödése hullámtaraját éli, hanem épp a végnapjait. Hogy ez meddig tart? Ki tudhatná? Az viszont tény, hogy a Hamász fegyveres szárnyait alkotó dzsihádista csoportok jó ideje elégedetlenek azzal a konstellációval, miszerint az anyaszervezetből előbb-utóbb politikai tényező lesz a nagy palesztin játszmában, és a döntéshozók egyre inkább el fognak határolódni a harci alakulatoktól. Ha fenn akar maradni. A szalafista-dzsihádista csoportok, mint a Jaish al-Islam, a Fatah al-Islam, a Jaish al-Ummah, vagy az Islamic Jihad elégedetlensége ezzel a szelídüléssel, vagy gyávulással, egyre fokozódik, és ez egy cseppet sem hasonlít egy kalifátus egységképéhez. A vélemények megoszlanak, hogy a még Hamász égisze alatt működő csoportosulások mennyire nagyok, mennyi a beleszólásuk a valós ügyvitelbe. Egyesek szerint e sejtek taglétszáma nem nagy, és csak extrém vérszomjuk mutatja hangosabbnak őket, az a késztetés, hogy akkor is rakétákat indítsanak Izrael felé, ha éppen érvényben van a soros tűzszünet, amelyhez maga a Hamász is hozzájárult. Szerintem emelkedőben van a csillagzatuk, hisz már a 2008-2009-es, izraeli-gázai háborúban látszott, és a mostani összecsapásokban hatványozottan, hogy ezek a szilánkszervezetek vonzzák a politikai mainstream-vezetéssel és irányvonallal elégedetlen fiatalokat, a felszított vallási fanatizmus és egzisztenciális bizonytalanság legalábbis oda sodorja őket. Az érem másik oldala, hogy e csoportosulások között sincs egyetértés – nem abban, hogy rakétákat kell indítani, vagy alagutakon keresztül portyázni Izraelben – abban, hogy amennyiben el is érnének eredményeket, azokat hogyan hasznosítanák egy egységes képződmény érdekében. Leegyszerűsítve: egy esetleges kalifátusban hogyan osztoznának a koncon? Mindezek tetejébe a Hamász már most többet jelent, mint az iraki IS kalifátus, annak ellenére, hogy al-Bagdadi, azaz Ibrahim kalifa, azaz Ábrahám úr már régecske bejelentette, hogy az Iszlám Állam területén máris működik a törvénykezés és az adminisztráció, ergo ez tényleg egy kalifátus.

Gáza kockázatai A Hamásznak sikerült kicsiben megvalósítania azt, amitől az IS rohamléptekkel távolodik: létező és működő szociális védőháló, kiterjedt adminisztráció (hogy a mintegy negyvenezer közalkalmazottját éppen képtelen kifizetni, az más kérdés), a gyökerekig leható politikai támogatottság, karitábilis és szociális, egészségügyi képződmények, amelyek sportligákat éppúgy jelentenek, mint táborozási lehetőségeket gyermekeknek vagy árvaházakat és kórházakat. Gáza egy igazi, s ha nem löveti szét magát Izraellel, egyelőre funkcionális miniállam. Ezzel szemben a potenciális minta, az iraki és szíriai IS egyelőre az elfoglalt városokból kiűzte az iraki keresztényeket, és irtóháborút hirdetett olyan őshonos etnikumok ellen, mint a yezidik, shabakok, türkmének, kurdok. Miközben üldözi a saját muszlimjait a síiták formájában, és a még sajátabb szunnitáit is, amennyiben nem hódolnak be. Mindezt amellett, hogy továbbra is szembemegy az al-Kaida „ne öld a feleidet” parancsával, s még a szíriai fronton sem hagyja nyugodni a hason-dzsihádistákat, mint amilyen az al-Nusra. Furcsa elképzelése ez egy, a régió (majd a világ) összes muszlimját teljes erkölcsi eréllyel képviselő államformának! Bár lehet, hogy mindez Bagdadi-Ibrahim-Ábrahám kalifa fejében úgy áll össze, mint egy kellemetlen, de szükséges tisztogatás egy felekezeti és politikai értelemben homogén állam létrehozása érdekében. De a tény az, hogy az iraki kormány holtáig fogja támadni, a szíriai-iráni-török-iraki kurdok egységesen lépnek fel ellene, Törökország, Irán, Szíria, Libanon, Szaúd-Arábia, Jordánia (a régió nagy síita és szunnita államai) ellene vannak. Az amerikai repülőgépek már két fronton támadták: észak-nyugaton a Sinjar hegyére menekült yezidik megsegítése okán (itt az angolok is jelen vannak), valamint észak-keleten, a Mószul és kurd Erbil közötti ISIS vonalak bombázásával. Párizs csak az ENSZ BT bólintására vár az irakiak és kurdok fegyveres megsegítésében, és ebben Európa hangadója akar lenni. Hát kell-e valaha is egy ilyen ellentábor annak a Hamásznak, amelyet a Nyugattal való enyhülés nevében és szíriai inaktivitása miatt távolabb tolt Irán, a Muszlim Testvériséggel való testvérségért támad Egyiptom, továbbá szíriai lefoglaltsága miatt kényszerűen ejtett a Hezbollah, de ejtve van Európa és Amerika által is? Ne feledjük, a mostani szimpátia nem a Hamásznak szól, hanem a palesztin civileknek. A kalifátus fogalma az al-kaidás időkben még csak anakronizmus volt, az ISIS IS-színrelépése után a genocídium-státusra pályázik, ám a Palesztin egységállam fogalmát még azok is elfogadják, akik a Hamászt elvetik.