Az nem program, hogy „Le Bãsescuval!”

Az RMDSZ úgy politizált, ahogy egy kisebbségi érdekvédelmi szervezetnek politizálnia kell, amikor a kormányon maradás mellett döntött – fogalmazott lapunknak BODA JÓZSEF. A bukaresti politikai elemzőt Cseke Péter Tamás kérdezte a bizalmatlansági indítványról, a helyhatósági választásokról és Ungureanu kormányfő politikai jövőjéről az Erdélyi Riport 2012/16. számában.

Amikor ez az interjú készül, az ellenzék benyújtotta már a bizalmatlansági indítványát a parlamentbe. Mi az esélye annak, hogy megbukjon a kormány?

Szerintem az ellenzék sem akarja, hogy ez a kormány megbukjon. Ha már arról van szó, inkább érdekük lenne ez a hatalmon lévő pártoknak, mert a választások előtt hat-hét hónappal megszabadulhatnak egy tehertől. A Szociál-Liberális Szövetség (USL) sem szívesen venné át most a kormányzás terhét, ezért úgy érzem, a bizalmatlansági indítvány benyújtásával be akarja csapni a szavazókat. Nem zárom ki azt sem, hogy az indítvány beterjesztésének ürügyével az ellenzék meg akarja szakítani a bojkottját, s emelt fővel akar visszatérni a parlamentbe. Ez az eszköz arra is jó lesz az ellenzék számára, hogy felmérje a parlamenti erőviszonyokat. Olyan erőteljes volt a migráció a pártok között az utóbbi hetekben, hogy szerintem az USL sem tudja már számon tartani, kiknek a szavazatára számíthat a törvényhozói testületben.

A közvélemény sem tudja már követni a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) képviselőinek és szenátorainak egymás utáni átigazolását az ellenzék soraiba. Hogyan kommentálja a PD-L fogyatkozását?

A politikai elemzők azt szokták erről viccesen megjegyezni, hogy a PD-L fogja megnyerni a parlamenti választásokat. Hogyan? Hát úgy, hogy lassan mindannyian átiratkoznak az USL-be. Komolyra fordítva a szót: a nagyobbik kormánypárt honatyái és önkormányzati vezetői átigazolásának elsősorban a liberálisok örülnek, hiszen a dezertőrök többsége a PNL-be iratkozik be. Érthető, hogy a liberálisok tárt karokkal fogadják ezeket a politikusokat, hiszen az ellenzéki szövetséget alkotó két nagyobbik párt között az egyezség a következő: az USL képviselő- és szenátorjelöltjeit a választókörzetekben, illetve polgármester- és megyeitanácselnök-jelöltjeit a városokban és megyékben az a fél adja, amelyik jelenleg is birtokolja az adott tisztséget. Ha tehát egy városnak jelenleg liberális polgármestere van, akkor az USL jelölje is liberális lesz.

Meddig tart még a PD-L-s politikusok menekülési hulláma?

Ezt nehéz megjósolni. Tulajdonképpen most a fordítottja történik annak, ami a 2008-as választások környékén történt. Akkor a liberálisok igazoltak át tömegesen a PD-L-be, és ez a migráció elsősorban az önkormányzati tisztségviselőkre volt jellemző. Emlékezetes, hogy a szociáldemokraták nem a demokrata-liberálisokhoz, hanem az új baloldali pártba, a Románia Haladásáért Országos Szövetségbe iratkoztak át. A jóslást az is nehezíti, hogy olyan PD-L-s politikusok, akik néhány napja még égre-földre esküdöztek: semmi szín alatt nem hagyják cserben a pártot, most eszeveszetten menekülnek. Ilyen volt Mihaela Popa, a PD-L elnökségének tagja, aki Sorin Frunzãverde alelnök távozásakor azt nyilatkozta, nem követi politikustársát a PNL-be, most pedig őt is a liberálisok soraiban találjuk. Egyébként ez az ellenőrizetlen migráció kétélű jelenség, amely még visszaüthet a liberálisokra. A PNL a demokrata-liberális politikusokat jelenlegi mandátumuk megőrzésének ígéretével csábította el. Ez azt jelenti, hogy azok a liberálisok, akik tíz-tizenkét éve dolgoztak a pártban, most nem rúghatnak labdába a választásokon, mert helyüket elveszik a dezertőrök. Arról nem is beszélve, hogy a dezertőrök korántsem biztos, hogy megnyerik a választásokat a liberálisok számára a körzetükben vagy a városukban. Az egyik legtekintélyesebb liberális politikus, Varujan Vosganian is elismerte, hogy a migráció a fenti okok miatt feszültségeket okozhat a PNL-ben.

Az USL-nek ez a bizalmatlansági indítvány volt az utolsó esélye, hogy idén megdöntse a kormányt, mert hat hónappal a választások előtt már nem nyújthat be újabb indítványt. Ezek szerint az Ungureanu-kormány kitart az év végéig?

Ez valóban az ellenzék utolsó esélye a kormány alkotmányos megdöntésére, az USL egyik társelnöke, Victor Ponta azonban ezt nem tudja, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem tudná. Legutóbbi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a helyhatósági választások után újabb indítvánnyal próbálkoznak. Az alkotmány valóban hat hónapos „kegyelmi időt” biztosít a mindenkori kormánynak a parlamenti választások előtt. Ponta hozzáállásából is látszik, mennyire komolytalan a mostani bizalmatlansági indítványuk. Ezért úgy vélem, hogy ez a kormány talpon marad a választásokig. Ne feledjük, ha meg is bukna az Ungureanu-kabinet, az államfő joga miniszterelnököt kijelölni egy új kormány megalakítására.

Mit jósol, az USL már a helyhatósági választásokat is elsöprő fölénnyel megnyeri?

Szerintem az önkormányzati választások eredményeit már most borítékolni lehet. Nagyjából az összes településen és megyében ismert már a legesélyesebb jelölt neve. Eszerint az USL győzni fog, de nem fölényesen. Az ellenzék 22-23 megyei tanácselnöki tisztséget fog elnyerni, illetve megőrzi a hatalmát azokban a városokban, ahol jelenleg is polgármestere van. Több településen el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy a jelenlegi PD-L-s polgármesternek sikerül megőriznie tisztségét a választások után, ám a helyi tanács összetétele megváltozik, az ellenzék javára billen át a hatalom.

Az ellenzék többször hangoztatta, hogy nemcsak a kormány, hanem az államfő megdöntése is a célja. Traian Bãsescu nemrégiben maga javasolta: önként lemond még idén a mandátuma hátralévő részéről, ha az USL hozzájárul az alkotmány módosításához, többek között az államfői mandátum ötről négy évre való csökkentéséhez. Miért nem fogadta el az USL ezt a javaslatot?

Először is komoly fenntartásaim vannak az államfő indítványával kapcsolatban. Románia alkotmányában sehol nem szerepel Traian Bãsescu neve, az alaptörvény „elnököt” említ, aki egyszemélyes intézmény. Ezt az intézményt Traian Bãsescu nem sajátíthatja ki, nem bocsáthatja áruba. Az államfő piaci kofaként alkudozik a mandátumával, ami megengedhetetlen. Ha le akar mondani, bármikor lemondhat, ez az ő személyes döntése, de a mandátumával nem kereskedhet. Arról nem is beszélve, hogy az államfő elképzelése szerint a parlamenti választásokkal egy időben tartanánk az elnökválasztást, és addig új alkotmányt kellene elfogadni. Ez kivitelezhetetlen. Az USL jól tette, hogy nem fogadta el az elnök javaslatát, nem ment bele ebbe a csapdába.

Azt azonban hogyan kommentálja, hogy az ellenzék az államfő valamennyi kezdeményezését elhárítja?

Az USL-vel nekem éppen az a legnagyobb bajom, hogy politikai programjuk egyetlen pontból áll: „Le Bãsescuval!” Egy kormányzásra készülő pártszövetségtől ennél én sokkal többet várnék el: azt, hogy próbáljon meg változtatni az ország helyzetén, nyújtson alternatívákat. Ahogy mondani szokás: a nagypolitikát nagy tétekkel játsszák. Ahogy én elnézem, az ellenzék tevékenysége az utóbbi egy évben abban merült ki, hogy le akarja váltani Roberta Anastase képviselőházi házelnököt. Ez nem komoly tét. Ha pedig az államfőt akarják leváltani, előbb nyerjék meg a parlamenti választásokat, utána függesszék fel Bãsescut, és én most százszázalékosan biztos vagyok abban, hogy a parlament döntését az ügyben kiírt népszavazás is megerősítené.

Hogyan vélekedik az USL parlamenti sztrájkjáról?

Ezt is komolytalannak tartom. Ha egy-egy törvény szavazásánál tiltakozásul kivonulnak az ülésteremből, még megértem, de elfogadhatatlan, hogy hónapokig ne vegyenek részt a parlament munkálataiban.

Hogyan látja, Mihai-Rãzvan Ungureanu miniszterelnöki kinevezése szükségmegoldás volt, vagy Traian Bãsescu hosszú távú túlélési stratégiájának része?

Nagy valószínűséggel Ungureanu kinevezésével az államfő végre elkezdett hosszú távon gondolkodni, ám ezt megkésve tette. Saját pártjának hitele mára teljesen lerombolódott, személyes hitele a lakosság körében nem haladja meg a tíz százalékot. Nem lesz már ideje a választásokig Ungureanu köré új pártot, új hátországot építeni magának.

Eszerint nem látja esélyét annak, hogy a jelenlegi kormányfő vezetésével új párt alakuljon Romániában, amelyik akár át is rajzolja a politikai térképet a választások előtt?

Látom esélyét annak, hogy Ungureanu, ígérete szerint, létrehoz majd egy pártot a helyhatósági és a parlamenti választások között. Ez az új alakulat azonban inkább csak a választások után rúghat majd labdába. Úgy látom, hogy ha megnyeri a választásokat, az USL nagy csalódásokat fog okozni a lakosságnak. Az ellenzék ugyanis, mint említettem, úgy viselkedik, mintha nem kormányzásra, hanem bosszúállásra rendezkedne be. Így el tudom képzelni, hogy a választások után Ungureanu pártja nagy népszerűségre tesz majd szert.

Hogyan jellemezné az Ungureanu-kabinet eddig eltelt mandátumát? Váltást jelent a Boc-kormányhoz képest?

Mihai-Rãzvan Ungureanu teljesen más stílust képvisel, mint az elődje. A miniszterelnök komoly, művelt és határozott ember, aki nem akar minden áron népszerűségre törni. Független ember benyomását kelti. Nagyon nagyra értékelem Ungureanut, ismerem őt még a kilencvenes évekből. Oxfordban végzett, disszertációja megírásához képes volt rövid idő alatt megtanulni ivritül és arameusul. Bármikor állást kapna Európa legtekintélyesebb egyetemein. Még nagyon fiatal, 44 éves, harminc év politikai karrier várhat rá. Ha van türelme és kellő körültekintése ahhoz, hogy ne homokra építse azt a politikai konstrukciót, amelyben gondolkozik, akkor jelentős szerepet játszhat még az ország jövőjének építésében. Nem tudok egyetérteni az Antena3 tévéadó rendszeres meghívottjainak lekicsinylő gúnyolódásaival, azokkal a megjegyzésekkel, miszerint a miniszterelnök az államfő alattvalója, egy „tanárocska” volna. Nem tudok általában egyetérteni azzal, ahogy ennek az országnak a politikusai egymáshoz viszonyulnak: folyamatosan úgy viselkednek, mintha nem ellenfelek, hanem ellenségek volnának. Ez a romániai politizálás infantilizmusát mutatja.

Milyennek látja most az RMDSZ helyzetét? Jó taktika volt Kelemen Hunorék részéről, hogy kitartottak a koalíció mellett?

Az RMDSZ szerintem úgy politizál, ahogy egy kisebbségi érdekvédelmi szervezetnek politizálnia kell. Az első szabad választások után megkérdeztem az RMDSZ akkori főtitkárát, Szőcs Gézát: hogyan tovább, megpróbáltok Ion Iliescu pártjával közösen kormányozni, vagy ellenzékbe vonultok? Azt a választ kaptam, hogy az RMDSZ ellenzékbe akar vonulni. Ekkor azt mondtam Szőcs Gézának: ugye tudod, hogy ez esetben le kell mondanotok mindazokról a kisebbségi jogokról, amiket ki szeretnétek vívni a romániai magyarságnak. Kisebbségi jogokat ugyanis csak kormányzati pozícióból, a hatalom részeseként lehet jelenleg Romániában kivívni. Ezt kell szemmel tartania az RMDSZ-nek, és tudom, hogy ez sokszor nagyon nehéz, a kormányzás rengeteg kompromisszummal is jár. És azzal is jár, hogy bizony – bár más pártokhoz képest kisebb mértékben – az RMDSZ-be is befúrta magát a korrupció férge.

Mennyire jó taktika az, hogy az RMDSZ nem kíván együttműködni a választások előtt a többi erdélyi magyar politikai szervezettel?

Nem ismerem pontosan az erőviszonyokat az erdélyi magyar politikai szervezetek között. Azt mondanám azonban, hogy nem tesz jót az erdélyi magyar közösségnek a politikai képviselet szétforgácsolódása. A parlament esetében ez oda vezethet, hogy a magyaroknak egyetlen képviselőjük lesz a bukaresti törvényhozói testületben, akárcsak a többi kisebbségnek.