Autonómiakérés a Postaréten

Ha túlzó volt is a szervezők becslése, sokan vettek részt vasárnap a marosvásárhelyi tüntetésen, mely békésen, román ellentüntetés nélkül zajlott le. A megmozdulással szimpatizáló rendezvényeket szerveztek Budapesten és több európai városban is.

Marosvásárhelyen esős időben kezdődött március 10-én a Székely Szabadság Napja elnevezésű autonómiatüntetés. A szervezők 30 ezerre becsülték ugyan a megjelentek számát, a Mediafax hírügynökség 5000 résztvevőről írt, mások tízezres tömegről beszéltek, utóbbi megfelel a szervezők előzetes várakozásainak. A Marosvásárhely külvárosában lévő postaréti Székely Mártírok Emlékművéhez az egész Székelyföldről autóbuszokkal érkeztek a tüntetők, akik elsősorban székely zászlókat hoztak magukkal, de sok magyar és Árpád-sávos zászló is feltűnt a tömegben. Néhány százan Magyarországról is érkeztek a megmozdulásra.
Az összegyűltek „autonómiát!” és „Katalónia” skandálással köszöntötték az első vendégszónokot, Marc Gafarot i Monjót, a CDC (Convergencia Democratica de Catalunya) képviselőjét, aki a katalánok szolidaritásáról biztosította a tömeget. Később a baszkok és a dél-tiroliak üzenetét is tolmácsolták.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arról beszélt: az autonómiatüntetésnek azt kell üzennie Románia kormánya számára, hogy a Székelyföldért képesek megmozdítani az egész világot. Izsák Balázs a tüntető tömeg skandálása közepette kijelentette: a székely szabadság napján ezentúl évről évre ki akarják nyilvánítani, hogy nem félnek, de azt is, hogy másnak sincsen oka félni a székelyektől. A cél az, hogy a nyolc székely székből önálló közigazgatási egység legyen. Hozzátette, a székelységnek nem azt kell keresnie, hogy mi a legtöbb, amit megengednek számára. „Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson” – jelentette ki az SZNT elnöke.
Tőkés László emlékeztetett: nem feledkezhetünk meg a partiumiakról és a közép-erdélyiekről sem, majd megköszönte mindazoknak az RMDSZ-szervezeteknek a részvételt, amelyeknek vezetői-tagjai vették a bátorságot és eljöttek a tüntetésre. Miután bejelentette, hogy megalakul a Partiumi Autonómia Tanács, a Kossuth-nóta éneklésébe kezdett.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke szerint folytatni kell a szabadságharcot. A párt első embere szintén megköszönte az RMDSZ-es résztvevőknek a jelenlétet, majd rávilágított arra, hogy a székely vértanúk vesztét az árulók okozták, és napjainkban is az árulók akadályozzák az autonómiatörekvéseket. Utolsóként Sánta Imre az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében beszélt a tömeghez. (Előzetesen Toró T. Tibor pártelnök szónoklatára lehetett számítani.) A háromszéki református lelkész elmondta, kettős céllal vannak jelen a tüntetésen: emlékezni szeretnének a székely vértanúkra, és közös akarattal vallják, hogy szükség van az önrendelkezésre.
A közel százperces demonstráció koszorúzással és himnuszok éneklésével ért véget, majd a Prefektúra elé vonultak, hogy ott átadják az SZNT közfelkiáltással elfogadott beadványát, mely a székelyek követeléseit tartalmazza, magában foglalva a Székelyföld területi autonómiáját, a székely jelképek üldözésének befejezését, valamint a teljes szabadságot minden lakos számára. A tüntetés céljaival kapcsolatban továbbra sem egyértelmű, hogy a területi autonómia és az önálló székelyföldi adminisztratív régió követelése párhuzamos törekvés, avagy egymástól függetlenül megfogalmazott igény. (Tőkés László is úgy fogalmazott, hogy nem engedünk a székely fejlesztési régióból.) Sőt, miközben a híradások jelentős része is a régiók tervezett kialakítása elleni megmozdulásként számol be a rendezvényről, az MPP-elnök szabadságharcot említett, árulókról beszélt, addig korábban Toró T. Tibor egyféle ünnepségként aposztrofálta a megmozdulást.