A Trump-paradoxon

2016. 11. 10. 21:49

Jelentősen változhat az USA közép-kelet európai politikája Donald Trump elnökké választása után, a magyar nyelvű cikkek, kommentek azonban egyelőre nem a térséget érintő folyamatokra összpontosítanak. Mit mondunk magunkról, amikor Trumpról beszélünk. Parászka Boróka helyzetképe a digitális harcmezőről.

 

Kísérletet teszünk arra, hogy vázlatosan áttekintsük és tipizáljuk az amerikai elnökválasztás után a magyar internetes oldalakon (facebookon, hírportálok kommentrovatában megjelenő) reakciókat. Most csupán a legjellemzőbb kommenteket idézzük, hamarosan számszerűsítjük a lájkok, megosztások, hashtagek alapján azt is, milyen információk, hogyan terjedtek a magyar nyelvű digitális térben. 2743 facebook posztot, kommentet rögzítettünk nem reprezentatív mintaként. Bár igyekeztünk minél szélesebb spektrumú anyaggal dolgozni, a szerzők politikai identitását, pártpolitikai kötődései nem követtük, nem azonosítottuk, és ez az összefoglaló semmilyen ilyen irányú besorolásra, megállapításra nem törekszik. Nem azt vizsgáltuk, milyen Hillary Clinton vagy Donald Trump támogatottsága a magyar véleményközlők között, hanem azt, hogyan pozícionálják magukat (saját politikai elvárásaikat, identitás elemeiket, viszonyaikat) az amerikai elnökválasztás kapcsán. 24 órával a sokak számára sokkoló eredmény után nem elsősorban Amerika várható térségi politikája a téma a magyarnyelvű digitális térben, noha az utóbbi években központi kérdés volt Magyarországot és Romániát illetően is (elsősorban a korrupcióellenes politikák támogatása-számonkérése miatt, másodsorban a biztonságpolitikai kapcsolatok miatt).

Az első magyar nyelvű posztok, amelyek megjelentek a „nagy történetet” igyekeztek elmondani. „Hova jutott a világ?” „Mi lesz velünk?” „Amerikával, Európával?”, „Jön-e a harmadik világháború?” A kommentelők a politikai relációs viszonyokat taglalták, vagyis azt, „beleillik-e” Trump a jelenlegi antidemokratikus politikai trendbe, Amerikának Oroszországhoz, Törökországhoz, Magyarországhoz vagy Lengyelországhoz hasonló vezetője lesz-e?

Ezzel párhuzamosan megjelentek a választás közvetlen, a magyar politikai életre gyakorolt hatását érintő tartalmak. „Orbán zseniális ráérzése”, „Orbán mindig tudja, hova kell állni”, „Ezt is eltalálta Orbán” – típusú posztok követték egymást a választás utáni napon. Nagyon sok bejegyzés szólt arról is, hogy az amerikai elnökválasztás tulajdonképpen a következő magyarországi parlamenti választásokra is közvetlen hatással lesz. („Most már biztos a Fidesz 2018-as győzelme”). A romániai politikai élettel sokkal kevesebb párhuzamot vontak az internetezők, bár néhány esetben felbukkant a romániai elnökválasztás és a most zajló szavazás közötti hasonlóság (elsősorban a rejtőzködők arányára vonatkozó megállapítások, valamint az internetes aktivizmus hatékonyságára vonatkozó kérdések).

A konkrét politikai hasonlóságok, kölcsönhatások taglalása mellett a politikai rendszer(ek) minősítése bizonyult fontosnak a magyar internethasználók számára. Az „ilyen a demokrácia”, „elegem van a demokráciából”, „akkor már inkább királyság” típusú kommentek voltak követhetőek nagyobb számban, jellemzően olyanoktól, akik antidemokratikus intézkedései miatt marasztalták el Donald Trumpot. A választói rendszer(ek) kritikusai – szintén a szabadságjogok védelmében – a választói jog korlátozását feszegették, az előválasztások gyakorlatát érintették. Csupán a jelzett minta 16 százaléka hordozott egyértelműen politika- és politikusellenes üzenetet („mindig a legkorruptabbak győznek”, „ez a politika”, „ilyen ma egy sikeres politikus”.

A „büntetés” narratíva (azért alakult így a választás, mert a választók Clinton, a liberális, a neoliberális politikai elit, a baloldal, a színesbőrűek, a felső középosztály, a szegények, a bevándorlók, a nők stb.) a legszélesebb körben elterjedt magyarázat. Jellemző, hogy Donald Trump magyar nyelvű támogatói a diszkriminatív retorikával hatalomra jutó új elnök győzelmét azzal magyarázták, hogy széles tömegek támogatták őt: „a nép nem tévedhet”, a „népet nem lehet leváltani” – üzenték ezek a szövegek. (Az a tény keveseket zavar, hogy a választók többsége Clinton asszonyra szavazott, ami a győzelemhez kevés volt.)

Az első nap reakciói között a „büntetés” elméletek mellett, azok kiegészítéseként a figyelem jelentős része irányult a magyar közösség számára konszenzusosan elfogadott „baloldal-jobboldal” oppozíciók szerinti értelmezésnek. Ezek szerint, ami történt: a jobboldal „bosszúja”, „győzelme”, a baloldal (gyakrabban szélsőbal) veresége, visszaszorulása, vagy a „baloldali”, a „liberális” oldal, vagy az „elit” „túlkapásaira”, a PC-re adott válasz.

Történelmi analógiák is megjelentek: a leggyakrabban hivatkozott párhuzamok: Mussolini, Hitler, általában véve a harmincas évek, vagy 1933. A paradox értelmezésnek megfelelően a PC támogatói éltek gyakran a Donald Trump megjelenését, fizikumát érintő minősítésekkel. Az új elnök ezek szerint például, „undok”, „undorító”, „visszataszító”, „beteg”, akire „elég ránézni”, hogy a politikája egyértelmű legyen. Hillary Clintont a PC támogatói és elutasítói is egyaránt nevezték: „betegesnek”, „öregnek”, „szürkének”, „unalmasnak”, „nem szimpatikusnak”.

A választási adatok alapos feldolgozása még várat magára, de az már most látszik, nagyon sok olyan társadalmi csoport van, akik „átszavaztak” az őket nem támogató, vagy egyenesen támadó jelöltre. Ez a támadót támogató jelenség a magyar internetezők körében is tapasztalható: magas azoknak a női poszt- és kommentszerzőknek aránya, akik elismerően nyilatkoztak Trumpról, mert: tudja „mi kell egy nőnek”, milyen egy „igazi férfi”, aki „nem gatyázik”, és aki felismerte, hogy „oda kell csapni”, hogy „itt az ideje az erőskezű politikának”. Ugyancsak számos nő azért utasította el Hillary Clintont, mert „elege van a női politikusokból”, mert „már a hangját sem állhatja” (!), mert „látszik rajta”, hogy nem elnöknek való. Azok közül a férfiak közül, akik a kommentek alapján nőjogi szempontból elfogadónak bizonyultak, többen posztoltak arról, hogy az amerikai választás a kvóta-elméletek bukását is jelenti. Clinton veresége ezek szerint a megszólalások szerint azt jelzi: nem elég női jelöltet indítani, jó női jelöltet kell keresni, vagy a másik típusú kritika szerint férfiak hatékonyabban képviselik a nőket, mint ők maguk.

A korrupció viszonylag kis arányban merült fel a kommentek között. Hogy ez a téma kiemelt fontosságot élvezne a magyarországi vagy a romániai magyarok között: nem volt érzékelhető. Hillary Clintonról sokkal többen (23%) mondták el azt, hogy jelölése kifogásolható volt, mint Donald Trumpról. Viszonylag gyakran felbukkant a demokrata pártfinanszírozási ügyek, a közel-keleti támogatások ügye. Trump korábbi üzleti, közéleti pályája azonban csak az általunk követett minta 7 százalékában jelent meg pozitív vagy negatív kontextusban.

A mintarögzítés és követés folytatódik, az adatok feldolgozás alatt állnak (ezeket az Erdélyi Riport oldalán közöljük), de már most jól tapasztalható az, hogy felcserélődnek, de legalábbis megkérdőjeleződnek politikai szerepek, a demokrácia, és szabadságjogok hívei antidemokratikus pozíciókat, érveket használnak és fordítva: a jogkorlátozás politikája mellett érvelők a néphatalomra hivatkoznak. A PC hívei elvi szempontból következetlen módon fogalmaznak meg minősítéseket, míg a PC ellenes Trump támogatói a klasszikus, szólásszabadság mellett szóló érvek mellett pedig ismétlődően hívják fel arra a figyelmet: a frissen megválasztott új elnök személyiségfüggő kvalitásai, életkora, fizikuma nem összeegyeztethetetlen politikai szerepével, vagy az előbbiek nem relevánsak új tisztségét illetően. A női jelölt kapcsán a feminizmus, kvóta rendszer körüli viták elemei ismétlődnek, ám ennek támogatói általában visszakoznak, vagy módosításra, korlátozásra tesznek javaslatokat.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!