A dokumentum, amely ráncba szedte Romániát

Húsz évvel ezelőtt, augusztus 26-án fogalmazta meg az RMDSZ a Románia Európa Tanácsba történő felvételét feltételekhez kötő Memorandumát. Az évforduló kapcsán Cseke Péter Tamás a dokumentum keletkezésének hátteréről Markó Béla volt szövetségi elnököt, Takács Csaba volt ügyvezető elnököt és Frunda György volt szenátort kérdezte.

Manapság, az EU-tag Romániában talán nehezen hihető, hogy az országban még a rendszerváltás után néhány évvel is hazaárulózás, nemzetárulózás és fenyegetés járt egy érdekvédelmi szervezetnek, mert a sajtószabadság és a közmédiumok függetlenségének biztosítását, a magántulajdon sérthetetlenségének alkotmányos szavatolását, korszerű oktatási törvény megalkotását kérte. Ebben volt része az RMDSZ-nek, amikor 1993. augusztus 26-án benyújtotta az Európa Tanácshoz a Románia tagfelvételével kapcsolatos Memorandumot. A Markó Béla elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök által aláírt dokumentum a hazai jogrend európai normákhoz igazítását célozta, és egy sor feltételhez – a már felsoroltak mellett a kisebbségek helyzetének javításához – kötötte Románia felvételét az ET-be (lásd keretes írásunkat). A hisztérikus bukaresti fogadtatás ellenére a memorandum Strasbourgban értő fülekre talált: Romániát 1993 őszén felvették ugyan az ET-be, ám monitoring alá vették, és az RMDSZ által felvetett követelményrendszer nagy részének teljesítését számon is kérték. E nélkül talán Romániát jóval később invitálta volna tárgyalóasztalhoz a későbbiekben az Európai Unió is.

Takács: ez az új Kiáltó Szó „Ez a romániai magyarság új Kiáltó Szója” – bökött rá Takács Csaba az íróasztalán álló irathalmazra, amikor Kolozsváron, a Communitas Alapítvány elnökének irodájában megkerestük, hogy a Memorandumról faggassuk. A politikus – némi nosztalgiával – sorra mutogatja a dokumentum szövegének piszkozat-változatait, a Memorandum ugyanis heteken keresztül csiszolódott. Megszövegezése a szövetségi elnöki hivatal és az ügyvezető elnökség politikai és szakmai koordinációjával történt, Takács szerint nagy csapat munkája volt. Felsorolja az ügyvezető elnökség tagjait: Bodó Barna, Fülöp Fischer Ildikó, György Béla Zsolt, Kötő József, Magyari Nándor és Somai László, illetve a parlamenti frakciók több tagját: Hajdu Gábor, Eckstein-Kovács Péter, Sinkó István, Béres András, Csapó József, Frunda György. A munkát területenként – alkotmányjog, törvényhozás, demokratikus intézményrendszer, tulajdonjog, földkérdés, nemzetiségi kérdés – leosztották a megszövegezésben részt vevők között. „A megszövegezés során különböző dilemmákkal szembesültünk. Például azzal, hogy az 1945-ös kisebbségi statútumot érdemes-e a memorandumban említenünk? Az is dilemma volt, hogy az európai charták közül melyikre hivatkozzunk?” – idézte fel Takács.
A volt ügyvezető elnök elmondta, hogy a Memorandum megszületésének volt egy fontos előzménye. 1993 tavaszán Bukarestbe látogatott az Európa Tanács Catherine Lalumière vezette küldöttsége, hogy felmérje Románia helyzetét a tagfelvétel előtt. Az RMDSZ-t is meghívták egy külön tájékozódó beszélgetésre. „Mi akkor kiöntöttük a lelkünket, tele keserűséggel az ET delegációjának. Minden igaz volt, amit mondtunk, csak európai fül számára hihetetlenül hangzott. Tájékoztattuk őket a marosvásárhelyi letartóztatásokról, az etnikai pogromról, a Har-Kov-jelentésről. Tagadtuk, hogy Romániában demokrácia van, tagadtuk, hogy szabad választásokat tartottak, tagadtuk, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat. És ez hihetetlenül hangzott a küldöttségnek, mert feltehették nekünk a kérdést: ha nem voltak szabadok a választások, ha a hatalom nem akarta, hogy a parlamentbe kerüljetek, akkor most mit kerestek itt?” – emlékezik vissza a politikus.
A találkozó után kiértékelték a megbeszélést. Az elemzésben segítettek az ET-küldöttség magyarországi tagjai, köztük Bársony András is. „A magyarországiak elmondták: – Uraim, nektek igazatok van, de így nem tudjátok elfogadtatni az igazatokat az európaiaknak. – És felsorolták a hibáinkat” Ennek a tapasztalatnak a birtokában vágtak neki a Memorandum megszövegezésének. „Markó Béla fel is jegyezte: a memorandumnak hitelesnek, tömörnek és átláthatónak kell lennie. Ezért a szöveghez mellékletként grafikonokat, táblázatokat csatoltunk” – magyarázza.
A Memorandum megszövegezése technikai akadályokba is ütközött. Nem kaptak például Romániában olyan fordítót, aki megbízható módon ülteti át angolra a szöveget. „A román fordítással megbirkóztunk, az angolhoz már segítségre volt szükség. Ez politikai szöveg volt, amelyben minden szónak súlya van. Végül egy magyar nemzetközi jogásztól kaptunk segítséget a szöveg véglegesítéséhez” – mondta Takács. A volt ügyvezető elnök a Memorandumot a Szövetség bejegyzése utáni legfontosabb RMDSZ-dokumentumnak, a Romániában végbement változások kiváló politikai mérőeszközének tartja, mert dióhéjban megfogalmazta a romániai magyarok sérelmeit Trianontól 1989-ig, és az európai értékrendnek megfelelően, a nemzetközi jog gyakorlata alapján lefektette a Romániával kapcsolatos elvárásait. „Úgy véltük: előbb rendbe kell rakni Romániát ahhoz, hogy a magyar közösség jól érezze magát ebben az országban” – magyarázta, miért nem csak kisebbségspecifikus kéréseket foglaltak a szövegbe.
Nagy eredménynek nevezte, hogy „az erdélyi magyarok nevében íródott” szöveg hatására Strasbourg bevezette a monitoring-rendszert Románia tagfelvétele feltételeinek számon kérésére. Takács szerint a dokumentum azért is jelentett áttörést, mert addig Románia belügyének tekintette a tulajdonjog kérdését, s a kisebbségi kérdést. „E dokumentum révén Romániát is meggyőzték: egyet kell értenie azzal, hogy bizonyos kérdéseket nem tekinthet belügyének egy európai integrációra törekvő állam” – fogalmazott.
Felidézte, hogy a Memorandum közzététele után hazaárulással, nemzetárulással vádolták az RMDSZ-t. „Én a román parlamentben csak a Hargita-Kovászna–jelentés megvitatásakor éreztem még ilyen magyarellenes hangulatot” – emlékezett. Kérdésünkre, hogy mi nem teljesült máig sem az akkor megfogalmazott kérések közül, Takács Csaba az önálló magyar egyetem létrehozását említette.

Markó: hivatkozási alap volt Akkor született ez a Memorandum, amikor viszonylag rövid idő volt mögöttünk, ami az RMDSZ létrejöttét, majd politikai szerepvállalását illeti. 1993-ban eljutottunk oda, hogy világosan megfogalmazzuk a nemzetközi közvélemény számára a sérelmeinket, illetve, hogy milyen jogokat szeretnénk kivívni a romániai magyar közösség számára” – mondta az Erdélyi Riportnak Markó Béla. „Rendkívül fontos az, hogy az ET-től erre egyértelműen pozitív válasz érkezett: a Romániáról szólót ET-határozatba gyakorlatilag minden követelésünket bevették” – tette hozzá.
Markó felidézte, hogy a kilencvenes évek elején az RMDSZ ahányszor élesen vetett fel a magyar sérelmeket, vagy követelésekkel állt elő, a válasz elutasító, hisztérikus volt. Ilyen volt a reakció a Memorandumra is, miközben az ET pozitívan fogadta. „Árulóztak, rendkívül durván támadtak, még évek múltán is hisztériarohamot váltott ki számos megnyilvánulásunk. Utólag sem tudok rá példát, hogy engem 1995-ben egy Londonban tartott, az autonómiáról szóló előadásomért a szenátus nyilatkozatban ítélt el. Időnként keserűen mosolygok, amikor azt olvasom, hogy mi nem voltunk elég határozottak, nem léptünk fel elég keményen” – állapítja meg a politikus.
Markó a Memorandum egyik tanulságának tartja az ellentmondást a bukaresti reakció és az ET válasza között. „Az RMDSZ akkor találkozott először azzal a dilemmával, amely a következő években végigkísért minket: egyrészt nekünk fontos Románia integrációja, mert szerettük volna a romániai magyarokat is – és ez csak Romániával együtt volt lehetséges – minél hamarabb belül tudni a NATO-n, az Európai Unión, ugyanakkor ezt az integrációs folyamatot fel is kell arra használni, hogy bizonyos problémáinkat felvessük, s próbáljuk ezeket megoldani az integrációs kényszer segítségével” – magyarázta Markó, aki szerint az 1993-as Memorandum azért is jó példa e dilemma feloldására, mert az RMDSZ nem hallgatta el a magyarság problémáit, viszont az eredmény optimális volt: Romániát végül felvették az ET-be. „Nem lehetett a mi számlánkra írni, hogy késik Románia felvétele, viszont a felvételt feltételekhez kötötték” – fogalmazott a politikus.
Markó húsz év távlatából úgy látja: a Memorandumban foglalt feltételek teljesültek, de szinte minden ponttal kapcsolatban vannak hátralékok. „Fontos követelés volt már akkor az államosított egyházi és magánjavak restitúciója, ezek az ingatlanok nagyrészt visszakerültek a tulajdonosokhoz, de nem száz százalékban” – példálózott. Hangsúlyozta, vannak a Memorandumban olyan pontok is, amelyekről nem állítható, hogy az ET-határozat nyomán teljesültek. „Sok feltétel teljesítéséhez még hosszú politikai küzdelmet kellett folyatni, de azért az RMDSZ Memoranduma hivatkozási alap volt” – összegzett a volt szövetségi elnök.

Frunda: a trend pozitív Az ET parlamenti közgyűlésének romániai tagjaként Frunda György nem csak a Memorandum megszövegezésében, hanem a benne foglaltak számon kérésében vállalt nagy szerepet. „Szerencsére két jó romániai jelentéstevője volt az Európa Tanácsnak, akik értették és támogatták a kisebbségi kérdést: az osztrák Friedrich König és a finnországi svéd Gunnar Jansson. Velük sokat tárgyaltunk, tőlük sokat tanultam” – idézte fel az Erdélyi Riportnak az időszakot a volt szenátor. Gunnar Janssontól, például azt a tanácsot kapta: a kisebbségek számára előrelépést csak kormányon lehet elérni. „Később, 1996-ban, amikor RMDSZ-es államelnökjelölt voltam, s ugyanezt mondtam, először furcsán néztek rám és árulónak neveztek, de utána a többség elismerte, hogy igazam van” – magyarázta.
Frunda szerint Románia monitorizálása hosszas folyamat volt, amelyet csak a Nãstase-kormány alatt, 2002-ben zárták le. Az ET kényszerítő hatása döntő volt Románia uniós integrációs jövőjének megrajzolásában is, mert e nélkül nem módosult volna a román jogrend. „Egészen más kérdés a törvény alkalmazása, éppen ezért az Európa Tanács arra szólította fel Romániát, hogy jóhiszeműen, becsületesen alkalmazza a törvényeket. Mert gyakran azt történt, hogy a jól megírt jogszabályokat rosszul alkalmazták” – tette hozzá.
Frunda is kedvezőnek tartja a Memorandumban foglaltak teljesítésének mérlegét, mert nincs a dokumentumnak olyan pontja, amely legalább részben ne teljesült volna. „Nincs ugyan önálló magyar egyetemünk, van azonban három multikulturális felsőoktatási intézmény, amelyből kettő jól működik. Nem teljesül az anyanyelv szóbeli szabad használata az igazságszolgáltatásban. A 2003-as alkotmány ezt szavatolja, ennek ellenére nehézkesen működik” – sorolta a hiányosságokat, hozzátéve: a trend pozitív.