„Pontáék tanulhattak volna Orbántól”

Az utóbbi 22 évben az RMDSZ soha nem kötött és idén sem köt a választások előtt koalíciót, a többi magyar szervezettel pedig csak a szövetségen belül tudja elképzelni az együttműködést – jelentette ki az Erdélyi Riportnak KELEMEN HUNOR, aki szerint a kormánypártok több hibát is elkövettek az államfő-leváltási kísérletük során. Az RMDSZ szövetségi elnökét Cseke Péter Tamás a referendum politikai tanulságairól kérdezte.

Az alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította a referendumot, Traian Bãsescu államfő visszatért hivatalába. Lehetett számítani erre?

Azt tudtam, mondtam is annak idején, hogy 2012 júliusában szinte lehetetlen leváltani Traian Bãsescut, ismerve a jogszabályi környezetet és ismerve azt a sebességet, ahogyan a kormányzó Szociál–Liberális Szövetség, az USL a felfüggesztési procedúrát elindította. Arról nem beszélve, hogy a népszavazásra való mozgósítás júliusban azért mégiscsak nehézkes. Ezért nekem már az első pillanattól kezdve fenntartásaim voltak az akció sikerével kapcsolatban. Tény, hogy az államfő népszerűsége júliusra már nagyon megcsappant, rengetegen voltak és vannak azok, akik leváltanák Traian Bãsescut.

Az alkotmánybíróságot sok bírálat érte a kormánypártok részéről, főképpen az, hogy politikai szempontok, s nem a törvények alapján nyilvánította érvénytelennek a referendumot. Ezt hogyan látja?

A bíráknak a törvények szerint nem volt más választásuk. Nem kavarnám bele ebbe a politikai szempontokat, nem tudok ilyesmiről. Mi a „saját” emberünket, Puskás Bálint alkotmánybírót semmilyen formában nem befolyásoltuk. A társadalmi valóság egy teljesen más kérdés, de a bíró nem tud nem létező jogszabályok, nem létező adatok alapján dönteni, neki kötelessége az érvényben lévő törvények szerint eljárni. Egyébként azt gondolom, mindenféle politikai döntésnek és törvénynek az alapja a társadalmi valóság kell legyen. Itt szerintem mindenki tévedett. Annak idején a mi kormányunk, koalíciónk is mulasztott azzal, hogy az állandó választói névjegyzéket soha nem aktualizálta az elmúlt esztendőkben. Az RMDSZ tíz éve folyamatosan mondja, hogy az adatokat frissíteni kell, de ezt nem a politikusoknak kell elvégezni. Polgármestereink folyamatosan jelezték, hogy ezzel gond van, mégsem lehetett ezeket a névjegyzékeket időszerűsíteni. Másrészt a 2011-es népszámlálásnak az adatait véglegesíteni kellett volna. Ez a statisztikai hivatal mulasztása. A névjegyzék frissítésének késlekedése pedig a belügyminisztériumé.

A referendumról szóló alkotmánybírósági döntés után Victor Ponta miniszterelnök felvetette az alkotmányjogi reform szükségességét, illetve azt, hogy változtatni kellene a bírák kinevezésének szempontjain. Ha az RMDSZ elnökén múlna, milyen szempontok alapján nevezné ki a bírákat?

Ez nagyon bonyolult kérdés, gyökerei mélyre nyúlnak vissza. A 2003-as alkotmánymódosításkor az alkotmányjogászok – az RMDSZ szakemberei is – egyhangúlag azt mondták, hogy az alkotmánybíróság döntését a parlament nem bírálhatja felül. Erre 2003 előtt kétharmados többséggel joguk volt a honatyáknak, és ez volt a helyes állapot. Ám az alkotmánymódosítással az történt, hogy a romániai törvényhozásnak tulajdonképpen három háza lett: képviselőház, szenátus és alkotmánybíróság. Egy-egy törvény esetében az utolsó szót a taláros testület mondja ki, ha hozzájuk fordulnak, s a döntéshez a parlament csak asszisztálni tud. Mindössze kilenc ember döntéséről van szó, akik lehetnek bármilyen jó szakemberek, milyen felhatalmazással döntenek egy törvényről? Ezért azt mondom, hogy 2003-ban elhibázott volt az alkotmánymódosítás. Újabb alkotmánymódosításra van szükség, ezt az RMDSZ is rég állítja, ám én a bírák kinevezési jogát nem venném el a parlamenttől. Jogállamban a parlamentnek kell az alkotmánybírákat kineveznie. Az, hogy ki javasolja a testület tagjait, egy másik kérdés, ezen még lehet finomítani, lehet fékeket beépíteni. Ám arról nem szabad lemondani, hogy a felhatalmazást a parlamenttől kell kapniuk.

Milyen szerepet játszottak Traian Bãsescu visszatérésében az EU döntéshozói? Az USL politikusainak azokra a kijelentéseire gondolok, amelyek szerint Brüsszel szabta meg a referendum érvényességének feltételéül a több mint ötvenszázalékos részvételi arányt. Valóban így történt?

Nem Brüsszel szerepét kommentálnám, inkább azt mondanám el, hogy hol tévedtek a kormánypártok, amikor az államfő felfüggesztési eljárását elindították. Amikor a referendumtörvényt módosították, a jogszabályban felejtettek egy cikkelyt. Ez a cikkely tette lehetővé, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítsa azt a sürgősségi rendeletet, amellyel a kormány törölte a részvételi küszöböt. Másrészt az Európai Bizottság elnökének a referendumra vonatkozó intelme kérés volt, és kérésnek kellett volna tekinteni. Ugyanis 2007-ben, az államfő előző felfüggesztésekor nem volt küszöb a népszavazáskor, és nem volt küszöb a 2009-es referendumkor sem, s egyszer csak a 2012-es népszavazáskor ismét lett. Most mindegy, hogy mit gondolok Traian Bãsescuról vagy a felfüggesztéséről, de itt óriásit tévedtek a kormánypártok. Ha a román politikusok Orbán Viktorra figyeltek volna, akkor nagyon gyorsan meg kellett volna tanulniuk tőle azt, hogy amit Brüsszel mond, az fontos, de nem szentírás. Ellent lehet mondani Brüsszelnek, lehet érvelni. Ám Victor Pontáék két hét alatt le akarták pörgetni az államfő felfüggesztését anélkül, hogy előkészítették volna a terepet a nemzetközi porondon, az Európai Unióban, az Egyesült Államokban. Még valamit nem vettek figyelembe. Azt, hogy Bãsescunak hét év elnöki mandátuma alatt sikerült stabil nemzetközi kapcsolatrendszert kiépítenie, főleg néppárti vonalon. Pontáék abban a hitben éltek, hogy Bãsescu nemzetközileg elszigetelt politikus. Amióta először megnyerte az elnökválasztásokat, 2004-től ellenfelei ezt állították róla, és valószínű, hogy az elején így is volt. Közben azonban a dolgok megváltoztak. Én magam voltam tanúja miniszterként két-három esetben annak, hogyan tárgyal az elnök államfői csúcsértekezletek utolsó szakaszában, és milyen hatása van a tárgyalások menetére, amikor a szakértők, a miniszterek és államtitkárok már feladták. Tehát az államfő külföldi megítélése megváltozott. Victor Pontáék alábecsülték Bãsescu nemzetközi szerepét és kapcsolatrendszerét, amelyet felfüggesztésekor nagyon hatékonyan kihasznált. Részben tehát a kormánypártok hibái, részben a külföldi nyomás miatt a felfüggesztési eljárás más irányt vett, mint amilyent a kezdeményezői elképzeltek. Abban végül igaza volt a miniszterelnöknek, amikor azt mondta: ha José Manuel Barroso bizottsági elnöknek megígérte a szabályok betartását, akkor nincs visszakozás. Ebben korrekt volt Ponta.

Visszatérnék még Brüsszel szerepére. Tudtommal Barroso nem erőltetett semmiféle részvételi küszöböt a referendumon. Az Európai Bizottság elnöke csupán azt mondta, hogy az EU tagállamaiban illik betartani az alkotmánybíróság határozatait, tehát azt is, ami a referendum érvényességéhez szükséges részvételi arányra vonatkozik.

Az alkotmánybírósági döntés azért született olyannak, amilyennek, mert Pontáék a törvényben felejtettek egy cikkelyt. Utána szerintem ezt még nyugodtan lehetett volna korrigálni. Azzal volt a baj, hogy közben már elkezdődött a felfüggesztési eljárás, Barrosóék pedig azt mondták a román kormánynak, hogy menet közben ne változtassa meg a játékszabályokat: ha az alkotmánybíróság azt mondta, van egy küszöb a referendumon, akkor azt a küszöböt érvényesíteni kell. Ezért mondtam, hogy amit nagyon gyorsan akarsz végigvinni, az általában nem sikerül jól.

Lehet, korai ezt még értékelni, de utólag hogyan látja: jónak bizonyult az RMDSZ-nek az a hozzáállása a referendumhoz, hogy a magyar választók szavazzanak a lelkiismeretük szerint július 29-én?

Szerintem ez volt az egyetlen döntés, amit jó lelkiismerettel meg lehetett hozni úgy, hogy a szövetséget és a közösséget se osszuk kettőbe. Nyilván, az sem jó, ha egy politikai szervezet folyamatosan a választók lelkiismeretére bízza a döntést fontos kérdésekben. A közösség is azt várja el a politikusoktól, hogy mondjanak igent vagy nemet, fehéret vagy feketét. Ám vannak helyzetek, amikor középen kell maradni. Az ilyen ritka esetek közé tartozott ez a referendum is. Azt látni kell, hogy ma az erdélyi magyarok többsége elutasítja Bãsescut. A referendumon sem az államfő mellé álltak, hanem az USL-t utasították el. Ugyanis Bãsescut nem szeretik, de Crin Antonescut még kevésbé, az elmúlt évben elhangzott rossz üzenetei miatt. A liberálisok vezetőjének elolvadt az a politikai tőkéje, amellyel korábban rendelkezett a magyarok körében. Az emberek, bárhogyan próbálták is sokan ezt az RMDSZ ellen fordítani, értékelték azt az időszakot, amíg kormányon voltunk. A magyar választók úgy tekintették, hogy az USL bennünket kinyomott a kormányból a MOGYE-ügy miatt. Mi ezt így kommunikáltuk, és ez így is volt. Ezt a hangulatot nem lehet két hét alatt átfordítani. Emellett Antonescu folyamatosan magyarellenes üzeneteket fogalmazott meg. Én a mai napig nem tudom megítélni, hogy az USL társelnöke így is érez-e, vagy csupán politikai számításból követte el ezeket a szerintem kapitális hibákat.

A referendum után az USL bírálta az RMDSZ-t, mert nem az államfő ellen szavaztatott a referendumon, az újonnan alakult jobboldali pártszövetség egyik vezetője, Mihai-Rãzvan Ungureanu pedig szövetkezne az RMDSZ-szel. Behatárolja-e ez a képlet az RMDSZ mozgásterét, koalíciós potenciálját?

Az USL vezetőinek, elsősorban Antonescunak valóban voltak a referendum után RMDSZ-ellenes kirohanásaik. Mi ezeket elutasítottuk. Elmondtuk, hogy a referendum eredménye nem a magyarokon múlott, és ne próbálják meg áthárítani az RMDSZ-re a felelősséget, mert ha ők nem hibáztak volna annyit, akkor sok minden nem így történt volna. Butaság a magyar közösséget a sikertelenségükért felelőssé tenni. Azt látom, hogy Antonescu még mindig egy picit sértődöttebb, Victor Ponta kevésbé, ugyanis a miniszterelnök a jövővel foglalkozik, nem a múlttal. Ponta jól jár el, mert ha egy politikus építkezni akar, akkor nem a sérelmeit, a múltat tartja szem előtt, és nem ezekhez igazítja a lépéseit, hanem előre néz. Mihai-Rãzvan Ungureanu üzenetéről elmondtam már: most nem aktuális. Huszonkét év alatt az RMDSZ a választások előtt soha nem kötött választási szövetséget. Mi nem adjuk fel az identitásunkat, nem adjuk fel a programunkat. Ez nem jelenti azt, hogy közép- és hosszú távon mi ne tudnák együtt dolgozni Ungureanuékkal, hiszen az egy-két kisebb összeszólalkozásunkat leszámítva a volt kormányfővel jó volt a viszonyunk. A nemzetiségi kérdéshez, a magyar ügyhöz mindig pozitívan, nyitottan viszonyult. Tehát nem utasítjuk el az együttműködést, de tartjuk magunkat ahhoz, hogy választások előtt nem kötünk választási koalíciót.

Az Erdélyi Magyar Néppárt is tárgyalna az RMDSZ-szel a választások előtt. Toró T. Tiborék a Mikó-ügyben tartott sepsiszentgyörgyi tiltakozó nagygyűlést is jó alkalomnak tekintették volna egy EMEF-ülés megtartására. Leül-e az RMDSZ tárgyalni velük?

Az EMNP jelen pillanatban akkor jut mandátumokhoz, ha az RMDSZ beviszi őket a hátán a parlamentbe. Én nyitott vagyok bármilyen kezdeményezésre, ami szövetségen belül történik, és aki ezért tenni akar, az előtt nyitva állnak a kapuk a szövetségben. De cinizmus, rossz ízű vicc új egységről beszélni azoknak, akik tegnapelőtt még az RMDSZ-ben voltak, majd kiszálltak, és 14 százalékos támogatottságuk van a 86-hoz képest. A szövetségben mindenkinek helye van, de negatív önkormányzati választási kampány után nem látom azt, hogy a közösségünkben, az RMDSZ-ben hirtelen más opciók felmerülhetnének. Bármikor le tudunk ülni, én is a párbeszédnek vagyok a híve.

Miről fognak szólni a következő hetek a politikában? Lehetségesnek tartja a „társbérleti viszonyt” az államfő és az USL-kormány között?

Valamilyen kohabitáció lesz, de a csendesháború fog folytatódni közöttük. A miniszterelnök szerintem a kormányzásra fog összpontosítani, és nem foglalkozik majd az államfővel. A liberálisok pedig továbbra is célpontnak fogják tekinteni Bãsescut. Az USL jobban is tenné, ha a kormányzásra és nem az államfőre koncentrálna, mert ha minden nap azzal állnak elő, hogy Bãsescu az ország legfontosabb problémája, azzal csak veszíteni fognak. Az államelnöknek viszont 7,4 millió elutasító szavazattal a háta mögött meglehetősen leszűkül a mozgástere.

Mire fog koncentrálni az RMDSZ a következő hetekben?

A választásokra.