„Nem feküdtünk le az egyházaknak”

Benyújtotta egyházi restitúciós törvénytervezetét az RMDSZ. A tervezet előterjesztőjét, Markó Attila háromszéki képviselőt Cseke Péter Tamás kérdezte a jogszabályról, az egyházi vagyonok helyzetéről, illetve arról a restitúciós törvényről, amelyet a kormány parlament előtti felelősségvállalással készül elfogadtatni.

Az RMDSZ a múlt héten benyújtotta a parlamentnek az egyházi restitúciós törvénytervezetét, amelyet ön dolgozott ki. Miért csak az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról rendelkezik a jogszabály?

Ez a tervezet gyakorlatilag annak a jogszabálynak a véglegesített változata, amit tavaly Sepsiszentgyörgyön a választási kampányban bemutattunk Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen. Akkor az volt az én feladatom, vállalásom, hogy már a kampányban elmondjam, hogyan látom az egyházi ingatlanok kérdését. Az egyházi ingatlanok körére akartunk szorítkozni, egyrészt a Mikó-per tematizálása miatt is, másrészt azért is, mert én ezen a területen dolgoztam sokat. Persze, hogy az lett volna a kívánatos, ha előállunk egy teljes reparációs törvénycsomaggal, viszont erre nem kívántunk vállalkozni. Elsősorban időszűke miatt, mert a restitúció, a kárpótlások kérdése rendkívül nagy körültekintést igényel, nehéz megtalálni az utat a méltányos megoldáshoz Románia jelenlegi gazdasági helyzetében.

Melyek a legfontosabb rendelkezései, és milyen hiányosságokat küszöböl ki ez a törvénytervezet?

A még érvényben lévő ingatlan-visszaszolgáltatási törvény gyakorlatilag csak azt írja elő, hogy az egyházaktól elkobzott javakat vissza kell adni tulajdonosaiknak, anélkül hogy megmondaná, tulajdonképpen melyek ezek az egyházi javak. Ezért történhetett meg, hogy a jogszabály alkalmazása során nagyon sok akadályba ütközött az a restitúciós bizottság, amelynek tavaly augusztusig a tagja voltam. Mondok egy példát: ha egy ingatlan telekkönyvébe az volt beírva, hogy a Szent Johanna Egyesület tulajdona, hiába tudta ország-világ, hogy az egyházé volt, mégsem tudtuk visszaszolgáltatni, mert az épület nem az egyház nevén szerepelt az okiratban. Azt tudni kell, hogy az egyházi vagyon nagyon jelentős része nem egyházi néven futott a telekkönyvekben, hanem az egyházak különböző intézményeinek, egyesületeinek, alapítványainak, rendjeinek nevén szerepelt. Így az elsődleges szempont a törvényjavaslatunkban az, hogy az ilyen típusú ingatlanok körét pontosan határozzuk meg. Leírtuk ezért a tervezetben azt, hogy az egyházak által létrehozott egyesületek, alapítványok, rendek, alapok, szociális és kulturális intézmények az egyház szerves részei voltak. A második szempontunk a törvénytervezetben az volt, hogy gyorsuljon fel és mielőbb záruljon le az egyházi javak visszaszolgáltatási procedúrája. Nagyon sok éve húzódik a restitúció, és még mindig nincs vége ennek a folyamatnak. Tervezetünkben két rendelkezés szolgálja ezt a célt: az egyik szerint a restitúciós bizottságnak kötelező módon legalább havonta egyszer kell üléseznie, a másik szerint, ha teljes a visszaigénylési iratcsomó, akkor a testületnek kötelező módon döntenie kell.

Az RMDSZ az egyházakkal is konzultált a tervezetről?

Igen, kiküldtük az egyházaknak a szöveget. A tervezet a jelenlegi törvény alkalmazásából fakadó olyan problémákat próbálja orvosolni, amelyeket az egyházak már korábban is jeleztek nekünk.

Czika Tihamér, a Szabadelvű Kör volt alelnöke egy Facebook-bejegyzésben a törvénytervezet benyújtásának hírét úgy kommentálta: „az RMDSZ lefeküdt az egyházaknak”. Erre mi a válasza?

Az igaz, hogy az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáért az RMDSZ elkötelezetten munkálkodik, de azzal nem értek egyet, hogy lefeküdtünk volna az egyházaknak. Az én hozzáállásom a jogos tulajdonjog rendezése szempontjából értelmezendő. Úgy látom: az RMDSZ-nek kutya kötelessége reparálni valamilyen formában a különböző rendszerek által elkövetett disznóságokat, legyen a kárvallott magánszemély, civil szervezet vagy felekezet. Ez morális kötelesség velük szemben. Más kérdés, hogy az egyház visszaforgat-e utána közösségi értékként abból a vagyonból, amit visszakapott. Vagyis lehet Czika Tihamér oldaláról szidni az egyházat, amiért vagyonosodik, hogy ha abból a vagyonból nem áldoz a közösség érdekében. Az RMDSZ törvénytervezetének szövegébe bevittem egy cikkelyt, ami az egyház által visszakapott iskolák sorsát rendezné megnyugtatóan. Köztudott ugyanis, hogy a felekezetek által visszaigényelt ingatlanokban sok esetben magyar világi iskola működik, s ezeket az intézményeket az egyház néha megpróbálta kirekeszteni az épületből. Így történt ez a Kölcsey Ferenc Gimnázium esetében Szatmárnémetiben, vagy a Székely Mikó Kollégium esetében Sepsiszentgyörgyön. Az én megoldásom a törvényben erre az, hogy kötelezem az egyházat, hagyja legalább öt évig működni az épületben a világi iskolát, az öt év után pedig az önkormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy az illető iskola akadálytalanul működhessen tovább. Az önkormányzat találjon a tanintézménynek egy új épületet, vagy egyezzen ki az egyházzal, találjon valamilyen megoldást. A lényeg: ne fordulhasson elő, hogy állami magyar iskola megszűnjön azért, mert nincs, ahol működjön.

Tud-e arról adatot mondani, hogy az egyházi ingatlanoknak körülbelül hány százaléka nem került még vissza jogos tulajdonosához?

Tudomásom szerint az egyházak eddig a belterületeik 65 százalékát szerezték vissza az államtól. Emellett vannak visszaigényelt erdők és termőföldek is, amelyek helyzetéről nincs adatom, mert ezek visszaszolgáltatása a helyi földbizottságokra tartozik.

Közben a román kormány első olvasatban tárgyalta már azt a restitúciós tervezetet, amelyet március 19-én parlamenti felelősségvállalással készül elfogadni. Volt alkalma tanulmányozni a szövegét?

Láttam a kormány tervezetét. Ez egy előtervezet, amely a 42. cikkelynél megáll, tehát valószínűleg ki lesz egészítve. Ebben a formájában a jogszabály gyakorlatilag kizárólag a kártérítési eljárást szabályozza. A kormány a legégetőbb problémára keresi a válaszokat, és jelenleg a legégetőbb probléma Romániában a kártérítési rendszer javítása. A kártérítési rendszer hiányosságai miatt szólította fel az Európai Emberjogi Bíróság Romániát arra, hogy alkosson új, átláthatóbb restitúciós törvényt. Ezért ezt a részt próbálja lefedni a kormány javaslata.

Egyetért a kárpótlásnak azzal a rendszerével, amelyet a kormány javasol?

A javaslat szerint pontrendszer alapján történik a kárpótlás. Lényeg, hogy ha egy adott ingatlant nem lehet természetben visszaszolgáltatni, akkor a tulajdonos (vagy örököse) az értékének megfelelő pontszámot kap. Ezeket a pontokat az országos ingatlanalapban lévő épületekre, telkekre, mezőgazdasági területekre, erdőkre cserélheti. Ez az elképzelés az állam szempontjából jónak mondható, mert ez a legkevésbé költséges megoldás. Az államnak ez nem kerül pénzébe, mert a saját földalapjából végzi a kártérítést. Ezzel a résszel tehát nincs gond. Ám ez a rendszer egy újabb ingatlanmaffiának ad hatalmas mozgásteret azáltal, hogy az ingatlanpiaci betyárok nekiállnak felvásárolni az emberek pontjait, amelyeket összeadva már jelentős területeket vásárolhatnak. Ez a jelenség nem a belterületek, hanem a termőföldek, az erdők piacán jelentkezhet.

Korábban nyilatkozott arról, hogy az RMDSZ egyeztetni fog a Szociál–Liberális Szövetséggel a restitúciós törvényről, mielőtt a kormány felelősségvállalással elfogadtatná a saját tervezetét. Volt ezen a téren előrelépés?

Erről hirtelen csak annyit mondhatok, hogy folyamatos a konzultáció az USL és az RMDSZ között a törvényről.

Köztudott, hogy több mint fél éve nincs magyar az egyházi javakkal foglalkozó restitúciós bizottságban. Ezen a téren várható előrelépés?

Nem történt, de amíg nem készül el az új restitúciós törvénycsomag, nincs is különösebben értelme ezt szorgalmazni.