„Mindig is politizáltam, csak pártok nélkül”

Marihuána birtoklásáért elszenvedett hétéves tortúrája okán megszervezte a Kendermag Egyesületet, emellett rengeteg civil kezdeményezés körül bábáskodott, többek közt roma jogvédőként tevékenykedett Borsodban. 2010 óta az Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom informális vezetője, a Milla Egyesület elnöke, a napokban párttá alakult Együtt 2014 választói mozgalom társelnöke. JUHÁSZ PÉTERrel Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett.

Itt ülünk a Milla új, pontosabban első irodájában, ami jelzi, hogy a mozgalom elindult valamiféle szervezeti struktúra irányába. Hol tart ez a folyamat?

Ha a kezdeteket nézzük, mi egy, a Fidesz-kormány demokráciaromboló intézkedései felett érzett civil felháborodástól hajtva gyűltünk össze, melynek apropója a 2010. december 20-án elfogadott médiatörvény volt, ez ellen szerveztünk először tüntetést a Szabadság téren. Ennek folyományaként jött létre az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport, és ez két héttel a profil megalkotása után már tüntetéseket szervezett. Hamar kiderült, hogy ez nem egy egylövetű dolog lesz, mivel rögtön a médiatörvény után más témák is felkeltették az érdeklődésünket, például az alkotmányozás áprilisban. A közelmúltig bázis demokratikus alapon működtünk, mindig az adott alkalom résztvevői vitatták és szavazták meg a következő lépést. A döntéshozatal előtt mindig konszenzusig mentünk, tehát egy adott akciót vagy mindenki elfogadott, vagy nem csináltuk meg. Civilek voltunk, akik visszajelzést akartak adni a hatalomnak arról, hogy hol vannak a határok. Viszont mostanra kiderült, hogy ezt a hatalmat egyáltalán nem érdeklik a visszajelzések, ilyenformán nem lehet velük szemben erőt felmutatni szimplán állampolgári alapon. Másrészt az ellenzéki pártok nem hogy egymással nem bírtak valamiféle szövetséget kötni, de még magukat sem bírták megszervezni. Be kellett látnunk, hogy a belőlünk bizonytalanokból álló tömegnek nincs igazi választási lehetősége. Ekkor döntöttük el, beállunk ebbe az üres térbe, engedve annak a nyomásnak, hogy ha már ki tudunk vinni több tízezer embert az utcára, akkor szervezzük meg komolyan magunkat. Ennek eredményeként álltunk össze a Szolidaritás mozgalommal, illetve a Bajnai Gordon nevével fémjelzett Haza és Haladással, hogy létrehozzunk egy új brandet, ami maga alá vagy mellé tudja rendezni az egész ellenzéket. Erre ugye már csak azért is szükség lenne, merthogy az új választójogi törvény szabályai szerint az ellenzéknek csak úgy van esélye a Fidesszel szemben, ha csak egy jelöltet állít ellenük. Ehhez próbáltunk mi egy civil alapot létrehozni, de nem jártunk sikerrel: az LMP nem gondolta, hogy nekik egy ilyenhez közük kell legyen, az MSZP pedig megpróbált az élére állni, ami a helyzet teljes félreértelmezése. Mára úgy néz ki, hogy a három összefogó szervezet tagjai magánszemélyként valamilyen formában pártot kell alapítsanak, hogy önálló tényezőként szerepelhessenek. Ennek következtében a Millának lehetősége nyílik, hogy visszább húzódjon a civil szféra irányába, és konferenciák, tömegesemények, flash mobok szervezésével foglalkozzon. Tulajdonképpen egy olyan kentaurt szeretnénk létrehozni belőle, ami hidat képez a civil szféra és a politika között. Egy olyan szervezetet, aminek van elérése a párt irányába, de nem veszti el a kapcsolatot az őt létrehozó tömeggel. Ebben a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy egy bázis demokratikus tömeget át kell formálnunk hierarchiával rendelkező szervezetté, ennek eredménye ez az iroda is.

Hogy néz ki ez a hierarchia?

Bejegyzett egyesület lettünk decemberben, aminek én vagyok az elnöke, vannak elnökségi tagjaink, mondjuk, hátravan még egy kör, amikor pontosabban definiálni kell ezeket a pozíciókat.

Vannak, akiknek ez a változás az eddigi szimpatizánsaitok közül nem tetszik, nagy a lemorzsolódás?

Rengeteg szervezetnél ismeretes a székház szindróma: amikor megvan az első iroda, az egy nagy krízispont. Biztos, hogy egyfajta romantika eltűnt ezzel, másrészt nagyon sok előnnyel jár. Folyamatos kocsmakeresésben voltunk, mindig kellett keresni egy különtermet, ahol komoly fogyasztás nélkül is magunkra csukhattuk az ajtót. Biztosan vannak olyanok, akik szívesebben csinálják csak a civil részt, és olyanok is, akik szívesen mennek tovább, ezért hívom én a Millát kentaurnak, mert mind a kettőnek szeretnénk megfelelni.

Biztos, hogy ez a mindenek fölé rendelt összefogás, aminek a Milla is támogatója, a legjobb megoldás? Ismeretesek más forgatókönyvek is…

A különböző forgatókönyveknek fontos mércéjük a működőképesség. Van olyan elképzelés, hogy az ellenzéknek összefogva meg kéne nyernie a választásokat, és aztán – a választási törvény átírása után – fel kéne oszlatnia a parlamentet. Csakhogy a gazdaság már most is eléggé meg van reccsenve, a befektetőket nem lehet újabb bizonytalan helyzetekbe sodorni. Orbánék leváltása után jó kormányzásra van szükség, amihez képesség és konkrét program kell.
Most az Együtt 2014-nek az a dolga, hogy mind a 106 körzetben megtalálja a maga alkalmas jelöltjét, hogy az együttműködésre hajlandó erőkkel tárgyalhassunk akár visszaléptetésekről, akár közös listáról, annak függvényében, hogy melyik a célravezetőbb. És arról ugye még nem is beszéltünk, hogy a programokat egyeztetni kell, ki kell alakuljon egyfajta minimum.

Mi látszik most ebből? Négy szót hallottunk már eddig: Európa, szolidaritás, haza és haladás…

Erről most még túl sokat nem lehet mondani. Az látszik, hogy ragaszkodni kéne az európai értékekhez, aztán az alkotmányozásban is kéne kezdeni valamit. Emellett ott van számos konkrétum is, amelynek alapján el lehet indulni, mint a pártfinanszírozás kérdése vagy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala.

Ezek leginkább társadalmi, politikai kérdések, de mi a helyzet a gazdasággal?

Én az általam említett témákat nem választanám le a gazdaságról, merthogy az ügynökügyhöz köthető leginkább a politikai zsarolhatóság, a pártfinanszírozás kapcsán pedig bele van kódolva a rendszerbe a korrupció. A két nagy párt a megengedett 386 millióval szemben – a szóbeszéd szerint – egyenként 15 milliárd körül költött a kampányra, tehát van egy 14 milliárdos luk. Ebből származik minden mutyi, mert ezt az összeget vissza kell adni a befektetőknek, akik belenyomták a kampányba a pénzt, valószínűleg többszörösen. Tehát ezek a kérdések nagyon is fontosak. A gazdaságpolitikában pedig kemény megállapodásokra lesz szükség, de ezen a téren elég szűk a mozgástér, mivel az ország állapota nem enged túl sok lehetőséget. Ennek tükrében kulcskérdés számunkra, hogy a szükséges lépések megtétele mellett politikai szemléletváltás következzen, ami erős önmérsékletet igényel. És nagyon fontos, hogy a célokhoz, mondjuk egy alkotmányozáshoz, mennyire sikerül megszólítani minél több embert, például a konzervatív gondolkodókat.

Ehhez nem lett volna járhatóbb út, ha a Milla eddig még kormányzás szempontjából ártatlan erők, mint az LMP és a 4K! felé nyit, és civil szférából érkező szakembereket keres? Merthogy az egyébként sikeres válságkezelő Bajnai Gordon, illetve az MSZP-vel való eddig definiálatlan kapcsolat sok ember szimpátiájának gátat szabhat…

Visszakérdeznék: a felvázolt formációnak lenne esélye önállóan nyerni? Azt én értem, hogy jó lett volna az LMP-nek a civil bázis, csakhogy a Schiffer-féle vonal erősítése vagy gyengítése nem a mi ügyünk. Az az ő belső háborújuk volt. Én úgy látom, a megmaradt LMP el szeretne menni jobbra, az alapításkor viszont egy baloldali ökopártot akarnak csinálni. Ez volt az igazi törésvonal, nem az Együtt 2014-hez fűződő viszony. Nem véletlen, hogy a 16 alapító tagból már csak egy maradt benn, és őt úgy hívják, hogy Schiffer András. Tehát a Milla semmi mást nem tett volna, ha mögéjük áll, mint hogy ezt a konfliktust magára húzza. A másik fontos probléma az LMP- és 4K!-féle vonallal, hogy meg tudják-e valósítani, amit mondanak. Merthogy én, a nagy pártokéval ellentétben, az ő szavahihetőségükben és jó szándékukban messze nem kételkedem, csakhogy bázisra és szakemberekre is szükség van, hogy abból valami lehessen. Mi ezért szövetkeztünk Bajnaiékkal. Láttuk, van egy ember, akit az MSZP nem tudott bekebelezni, merthogy a kormányzása elején mindenkivel aláíratott egy papírt, hogy ezt és ezt végig fogja csinálni, pont. A Sláger Rádió ügyben felállt, hogy itt egy kétpárti mutyi megy, és ezt mégse kéne. Továbbmegyek, Bajnai simán elmehetett volna az MSZP-hez, hogy „helló, majd én összerántom nektek a csapatot”, de nem ezt választotta, hanem civil alapon elkezdte megszervezni magát.

Mi a helyzet az MSZP-vel? Vannak szkeptikusok, akik azt mondják, hogy az Együtt 2014 csak az MSZP-farkas báránybőre. Mi a garancia az ellenkezőjére?

Erre egyetlen garancia létezik, a tömegbázis. Hogy elég embert tudjunk magunk mellé állítani abból az 1-1,5 millióból, akik ma nem szavaznának sehova. Azon múlik, miként lehet majd megállapodni a jelöltek számában. A szívem mást diktál, de azt gondolom, hogy az MSZP nélkül nem megy egy kormányváltás, muszáj az ő szavazóikat is integrálni egy együttműködésbe a kormányváltáshoz. Azt meg fontos látni, hogy a múltbeli hibáikat nem a választóik követték el.

Beszéltünk a konzervatív gondolkodók megszólításáról, és ennek kapcsán még mindig azon gondolkodom, ez miként fog működni, mondjuk, a közös évértékelőtök fényében: Árok Kornél beszélt konkrét programpontokról, amik egytől egyig erősen balosak, te maradtál a civil vonalnál, Bajnai konkrétan pozícionálta magát mint Orbán kihívója… mi az, ami jobbról hozhat embereket?

Személyek vagy szervezetek képesek szimbolikusan megszólítani embereket. A szakpolitikák kidolgozásakor egyeztetés folyik mind baloldali, mind jobboldali szakemberekkel, tehát ezek egyes elemeiben mindenkinek visszaköszönhetnek szimpatikus dolgok. Szervezetek szintjén az a probléma, hogy a Fidesz nem engedi, hogy ilyenek kinőjenek alóla, tehát maradnak a magánszemélyek, akik pedig félnek. Remélhetőleg ők az idő előrehaladtával összeszedik a bátorságukat. Nekünk az a célunk, hogy elérje őket egy érzelmi lavina 2014 tavaszára, ami aztán átcsap tenni akarásba.

Mi a helyzet az előkerülő régi arcokkal, akik nagyon szeretnének csatlakozni hozzátok?

Nyilván kezelni kell őket. Azt tudom, hogy a Milla bizonyára nem adja semmihez a nevét, amiben Gyurcsány Ferenc szerepel. Van, aki ennél eggyel nehezebb kérdés.

Ha már az átlátható finanszírozásról beszéltünk korábban: a Millának miből van irodája?

Azt szögezzük le, hogy a Milla egyesület, és nem párt. A támogatások nagy része magánszemélyektől érkezik, akik a már korábban említett félelem okán nem szívesen állnak nyilvánosság elé. Egyébként van ez az iroda, meg bérelünk egy autót alkalmanként a vidéki utakhoz, tehát magas költségekről nem lehet beszélni. De ahogy számoltunk, ahhoz, hogy jelen legyünk, sokkal nagyobb összegekre lesz szükségünk, s ezeket össze kell gyűjteni. Eddig úgy működött a dolog, hogy a tüntetéseken kalapoztunk, meg kiosztottuk a számlaszámot. Az egyébként erősen jellemző a magyar társadalom helyzetére, hogy 2011. március 15-én az adományok 80 százaléka számlára érkezett, az utóbbi október 23-án pedig már csak 15 százalék, és zsákszámra kaptuk az e-maileket, hogy lesz-e doboz a tüntetésen, mert akarnak pénzt adni, csak nem mernek utalni.

Mi lesz Juhász Péter szerepe? Az látszik, hogy szervezőember vagy, aki bátran belevág akár megosztó témákba is, elég csak a Kendermagra gondolni, emellett sok civil kezdeményezés körül bábáskodtál. Most politikus leszel?

Banki szférában dolgoztam tíz évig, felét alkalmazottként, aztán saját cégem lett, sok szabadidővel, így – belecsöppentem a civil szférába. Volt egy büntetőügyem csekély mennyiségű marihuána birtoklása miatt, ez hét évig húzódott, emiatt nem tudtam lediplomázni, a haldokló édesanyám előtt pedig titkolóznom kellett, mindezt úgy, hogy jó hátterem volt rengeteg ügyvéd ismerőssel. Végiggondoltam, ha nekem ilyen tortúrán kell keresztülmennem, akkor mi történik egy 18 éves sráccal Karakószörcsögön, akinek nincs az égadta világon semmi lehetősége, hogy megvédje magát – bizonyára már rég börtönben ülne. Ebből a gondolatból jött létre a Kendermag, és – mivel PR szakon végeztem, rengeteg újságíró ismerőssel, emellett érdekes témát feszegettünk – szépen kinőtte magát. Ezt a civil kapcsolatrendszert használtam később is, más ügyek mentén. A Milla ezeknek a tevékenységeimnek a kicsúcsosodása. Visszatérve a kérdésre, én mindig is politizáltam, csak pártok nélkül, a Kendermag esetében is, meg Borsodban roma jogvédőként is. Tőlem sem az öltöny-nyakkendő, sem a struktúra nem áll távol. Tehát amíg a felelősséget érzem, szívesen dolgozom, hogy egy jobb országért tegyek; az már kérdéses, hogy ez mennyire illeszthető be a ma ismert pártpolitika hatalmi logikájába.

Az új kezdeményezésetek kapcsán térjünk vissza kicsit a gyökereitekhez: nemrég Debrecenben bejelentettétek, hogy szeretnétek egy alternatív MTI-t létrehozni. Hogy haladtok?

Mivel mindez a független média érdekében történik, ezért szeretném leszögezni, hogy nem a Milla fogja csinálni, csak generálni szeretnénk a folyamatot. Amikor még nem csöppentünk bele a politikába, csináltunk egy saját platformot először MillaMédia, aztán minimum+ néven. De felismertük, ez nem elég, egy hírügynökség kellene. Sokat gondolkodtunk azon, hogy miként lehetne megcsinálni, aztán a debreceni vagy.hu-sok jöttek az ötlettel, hogy a híreket gyártani képes vidéki portálok fogjanak össze. Most itt tartunk, bár már felvettük a kapcsolatot rengeteg lehetséges partnerrel, és egy workshopot is szervezünk, ahol erről lehetne tovább beszélgetni, olyan vendégekkel, akik láttak már hírügynökséget közelről. Igyekszünk erőnkhöz mérten ellátni a katalizátor szerepét.