„Frontmegyében próbálunk egyensúlyt teremteni”

A politikai viszonyok tekintetében Háromszék frontmegyének tekinthető – véli TAMÁS SÁNDOR. Kovászna Megye Tanácsának elnökét az EP-választások tanulságairól, az RMDSZ és a Fidesz közeledéséről és az „autonómiázásról” kérdezte Cseke Péter Tamás.

Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi kampányzáró sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy Háromszéken lesz a legnagyobb a részvétel az EP-választásokon. Végül a részvételi arány jóval az országos átlag alatt volt Kovászna megyében. Mi történt?

Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni az eredményeinkkel kapcsolatban. A részvételi arány Háromszéken valóban az országos átlag alatt volt, de a megye lakosságának 25 százaléka román nemzetiségű, ők nyilván román pártokra szavaztak. Ha megnézzük a településekre lebontott adatokat, akkor azt látjuk, a szinte száz százalékban románok lakta Bodza-vidéken ötven százalékkal alacsonyabb volt a részvétel, mint a magyarok lakta régiókban. Ha a magyar többségű településeket nézzük, akkor éppen az országos átlagon vagyunk. Háromszék lakosságának 71,5 százaléka magyar, az RMDSZ-re pedig 76,7 százalék szavazott.

Tehát elégedett az RMDSZ háromszéki eredményével?

Hiba volt a részünkről, hogy ennél többet vártunk el magunktól, és nyilván mások is többet vártak el tőlünk. Azért voltak nagyok ezek az elvárások, mert az elmúlt években a korábbi időszakhoz képest jobban teljesített az RMDSZ Háromszéken. Nagyon mélyről indultunk. Az RMDSZ a 2007-es európai parlamenti választásokon 20 ezer szavazatot kapott, most közel kétszer annyit. A helyhatósági választásokon is sokkal jobb eredményeket értünk el a 2007 előtti választásokhoz képest. Az is igaz, hogy 2009-ben, az összefogás révén már több szavazatot kapott a Tőkés László vezette RMDSZ-lista Kovászna megyében. A kérdésre válaszolva: az elégedettségem átlagos. Sokkal nagyobb volt a remény, nem akarok szépíteni. Ám tizedesre pontosan olyan arányban járultunk hozzá az RMDSZ mostani sikeréhez, mint amilyen arányban laknak magyar szavazók Háromszéken.

Említette az összefogást. Úgy véli, ha az RMDSZ idén is összefogott volna Tőkés Lászlóékkal, jobb eredményt ér el az EP-választásokon?

Ezt nem mondtam. Arról beszéltem, hogy 2009-ben volt egy felhajtóereje az összefogásnak. Idén teljesen más volt a helyzet. Az elmúlt 25 évben az RMDSZ az összes választáshoz hasonló arányú eredményt ért el, a 2007-es és a 2009-es EP-választások kivételével, amikor a román választók a magyaroknál jóval kisebb arányban mentek el szavazni. Idén a román választók szavazási kedve már sokkal nagyobb volt az előző EP-választásokhoz képest. Romániában a magyar lakosság aránya 6,3 százalék, éppen ennyi százalékot kapott most az RMDSZ, vagyis az idei EP-választásokon is beállt az arányosság elve. Csakhogy az elvárásaink nagyobbak voltak, a korábbi EP-választások tapasztalata erre feljogosított.

Háromszéken forró téma az osztrák Schweighofer rétyi beruházása, amelynek a megyei tanács megadta az építkezési engedélyt. Zöld szervezetek perelik is emiatt a megyei önkormányzatot. Ezt a beruházást sokan az RMDSZ-hez kötik. Volt ennek hatása a szavazási hajlandóságra?

Nem volt. A beruházás elleni kampányt olyan szervezetek, személyek kezdeményezték, akik már korábban az is az RMDSZ ellenzékéhez tartoztak. Az EMNP gyakorlatilag megpróbálta civil, szakmai köntösbe bujtatni a politikai megnyilvánulásait. Ami a beruházást illeti: senki nem beszél arról például, hogy jelenleg Háromszékről sokkal több farönk megy Kínába, mint amennyit a Schweighofer eddig elvitt a szászsebesi üzemébe, vagy amennyit ezután szállítana a rétyi gyárába. A kínai export után pedig nem marad semmi Háromszéken. Az osztrák beruházó azonban munkahelyeket teremt, adót fizet Kovászna megyében, és háromszéki beszállítói körének kialakításával újabb állásokat hoz létre.

Csakhogy a beruházást furcsaságok lengik körül. A napokban jelent meg tényfeltáró cikk a Transindexen arról, hogy az osztrák beruházó az időközben szenátori mandátumától megváló Olosz Gergelyhez közel álló cégtől vásárolta meg a beruházáshoz szükséges földterületeket. Nem lesz ennek egy politikai ára?

Nincsenek információm a földvásárlásokról. De pontosan tudom, hogy ez egy kényes ügy. Azt is tudom, hogy jómagam és a munkatársaim is az építkezés engedélyeztetésének folyamatában törvényesen és tisztességesen jártunk el. Ebből a szempontból nyugodtan alszom. Sokat mérlegeltük egyébéként ezt a beruházást. Először is megkérdeztük a rétyieket, és 97 százalék rábólintott a befektetésre. Ám megkérdeztük a szakmát, az erdőtulajdonosokat és erdőgazdálkodókat, a közbirtokosságok vezetőit, a fakitermelőket, szállítókat, felhasználókat is. Senki nem fogalmazott meg negatív véleményt. Természetesen rengeteg kérdésük volt, összehoztuk őket a beruházóval, és találtak olyan közös pontokat, amelyek révén mindenki jól járjon. Ezek után nem okozott semmilyen gondot, hogy az építkezési engedélyt – a törvények betartásával – megadjuk a beruházónak.

A kampány hajrájában Orbán Viktor Kelemen Hunor szövetségi elnökkel együtt buzdított Szatmárnémetiben szavazásra. Hogyan látja, volt-e a magyar kormányfő gesztusának mozgósító hatása?

Orbán Viktor és Kelemen Hunor szatmárnémeti kézfogása a választások tétjén túlmenően korszakváltást jelentett az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatában. Rendkívül fontos nemzetpolitikai döntésnek tartom azt, hogy a Fidesz elnöke és az RMDSZ elnöke közös üzenetet fogalmazott meg a választások előtt három nappal, ismerve a korábbi időszak hűvös viszonyait. Nyilván, ez a döntés nem egyik napról a másikra született, hanem hosszú politikai munka eredménye volt. Ugyanakkor úgy vélem, a közös mozgósító üzenet nem befolyásolta döntő módon az erdélyi magyarok szavazási hajlandóságát. Sok időnek kell eltelnie ugyanis addig, amíg a szatmárnémeti kézfogás híre eljut mondjuk Kézdikővárra. Faluhelyen a pénteki újságot hétfőn kapják meg, ráadásul a felmérések szerint az emberek harminc százaléka egyáltalán nem olvas újságot.

Mi a magyarázata annak, hogy ennyire megváltozott a Fidesz viszonyulása az RMDSZ-hez?

Mind a két fél részéről kellett hozzá fogadókészség. Ez megvolt Kelemen Hunorban és Orbán Viktorban is.

Köztudott, hogy több székelyföldi politikus – köztük ön is – jó személyes kapcsolatokat ápol a Fidesz vezetőivel. Ez is hozzájárult a Fidesz és az RMDSZ viszonyának javulásához?

Biztos, hogy igen, de ezt nem lehet mérni. Nyilván, a politikusok döntéseit is befolyásolhatják a barátságaik, az emberi kapcsolataik. Én akkor sem rejtettem véka alá, hogy Fidesz-támogató vagyok, amikor az RMDSZ-en belül snassz volt ezt kimondani. Azért volt erről snassz beszélni, mert az RMDSZ döntéshozó testületeinek nyolcvan százaléka másként gondolkodott. Tapasztaltam azt már azonban évekkel ezelőtt, hogyan tódultak a Fidesz-kongresszusra azok az RMDSZ-es politikusok, akik előtte és utána is szapulták Orbán Viktorékat. Én sohase jártam baloldali pártok rendezvényeire, mert nem értettem egyet azzal, amit ezek a pártok képviselnek. Ez nem jelenti azt, hogy néhány politikusukkal – például Tabajdi Csabával – nem volt jó az együttműködésünk.

Akkor most én kérdem: nem snassz egy olyan párt, a Fidesz támogatója lenni RMDSZ-es politikusként, amely politikai szervezeteket hozott létre Erdélyben az RMDSZ ellenében?

Szét kell választani a napi politikai hergelődést a nemzetpolitikai kérdésektől. Én ezen túl tudtam tenni magam, pedig volt eset 2008-ban, amikor Sepsiszentgyörgy főterén Orbán Viktor és Tőkés László a mi ellenfeleinknek kampányolt. A lényeget ott látom, hogy mi mindezek ellenére meg tudtunk állni a talpunkon. Az elmúlt évek munkája, politikai és gazdaságfejlesztési eredményei Székelyföldön minket igazolnak. Jól esik, hogy ezt még komoly magyarországi államférfiak is belátják. Most pedig azt látom, a napi politikai kérdések kezdenek összhangba kerülni a nemzetpolitikai kérdésekkel.

Az utóbbi hónapokban, években konfliktusoktól hangos Háromszék: a székely zászló és a trikolóros kislány ügye, az EMNP és az RMDSZ közötti csatározások, szélsőséges erők (a Noua Dreapta és a Hatvannégy Vármegye) tüntetései és még sorolhatnám. Ezt mivel magyarázza?

A politikai viszonyok tekintetében Háromszék frontmegye, Sepsiszentgyörgy pedig frontváros. Frontmegye vagyunk, ha a román politika befolyásolási kísérleteit, Brassó közelségének negatív hatásait nézzük, de frontmegye vagyunk az erdélyi magyar politikai élet szempontjából is. Miközben az RMDSZ vezetői a Duna Tv-ben az EMNP-vel csatároztak, nekünk itt Háromszéken meg kellett vívnunk a politikai harcot a Néppárt elnökével, aki itt indult a parlamenti választásokon. Könnyű nyilatkozni a mikrofonnak, amikor nem a te területeden folyik a legnagyobb politikai küzdelem. Mi egyébként helytálltunk, politikai küzdelmünket az EMNP-vel megnyertük. Most arra törekszünk, hogy Háromszéken valamilyen módon nyugalmat teremtsünk.

Az RMDSZ időközben koalícióra lépett a PSD-vel. Hogyan működik ez a koalíció háromszéki szinten?

Amióta én vagyok a megyei tanács elnöke, vagyis az elmúlt hat évben folyamatos volt a kommunikáció a PSD és az RMDSZ között, függetlenül attól, ki volt éppen kormányon. Úgy gondolom ugyanis, hogy a hatalmon lévő politikusnak olyan döntéseket kell hoznia, amelyek legyen jók akkor is, amikor ellenzékbe kerül. Megválasztásom után elmondtam a román polgármestereknek (akik mindannyian PSD-sek) és a PSD háromszéki vezetőinek is világosan: nemzetpolitikai kérdésekben vérig fogunk harcolni, fejlesztéspolitikai kérdésekben viszont biztos, hogy partner vagyok. Én ehhez tartottam magam. Most is hetente, kéthetente leülünk, megbeszéljük a közös dolgainkat.

De lehet-e partneri ez a viszony, ha a PSD által sorra kinevezett Kovászna megyei prefektusok mindegyike hadat üzent a székely szimbólumok használatának Háromszéken?

Ismétlem, nemzetpolitikai kérdésekben megharcolunk a PSD-vel. Bebizonyítottuk már: lehetünk ellenzékben vagy kormányon, itt nem marad meg prefektus, akármelyik párt tette ide, hogy ha túlfeszíti az etnikai húrt. El is „fogyasztottunk” már néhány prefektust, nem is akármilyeneket. Olyanokat is, akik nem csak egy nagy párt nyilvános támogatását, hanem hátsó, láthatatlan erők támogatását élvezték.

Milyen a viszonya Marius Popica jelenlegi prefektussal?

Az új prefektus román értelmiségi, tökéletesen beszél magyarul. Tisztességes embernek ismertem meg. Sok évvel ezelőtt, amikor a PSD ellenzékben volt, az RMDSZ kapta meg a megyei mezőgazdasági kifizető ügynökség vezetői tisztségét. Az intézményt akkor Marius Popica vezette. Román és magyar agrárvállalkozók arra kértek akkor bennünket, hogy támogassuk a tisztségben maradását, így is tettünk. Nem valamiféle jövőbeni számítások, hanem a múltbeli tevékenysége miatt. Ha sikerül felülemelkednie a nacionalista románok szintjén, akkor korrekt közigazgatási karriert futhat be.

Eddig az összes háromszéki prefektus azért „üldözte” a székely szimbólumokat, mert használatuk nem volt egyértelműen szabályozva. Most azonban, az RMDSZ kormányra kerülése után a PSD a parlament elé terjesztett egy zászlótörvényt. Ha ez a jogszabály érvénybe lép, megszűnik a székely szimbólumok üldözése?

Ezt a tervezetet néhány RMDSZ-es kollégámmal, illetve a PSD részéről Liviu Dragnea kormányfőhelyettessel közösen dolgoztuk ki. Ez teljesen mértékben megoldaná a helyi és megyei zászlók kérdését. Annyi a probléma vele, hogy még most is a parlamentben porosodik, pedig arra volt ígéret, hogy még az EP-választás előtt elfogadja a parlament. Ez nem történt meg, mi pedig a helyi és megyei zászlók ügyében járjuk a bíróságot.

Az RMDSZ-t a kormányra kerülésekor rendszeresen bírálja az ellenzéke amiatt, hogy hatalmi pozíciókból sem tud látványos eredményeket elérni például az autonómia kérdésében. Legutóbb Izsák Balázs fogalmazott meg kritikát, amiért a kormány az SZNT petíciójára azt a választ adta, hogy nincs jogalapja a területi autonómiának Romániában. Hogy lehet azt jól kommunikálni, hogy a kormányra kerülés nem jelenti automatikusan a romániai magyar közösség összes problémájának a megoldását?

Nagyjából úgy, ahogy Antal Árpád polgármesterrel együtt tettük, miután visszakerültünk a bukaresti parlamentből Háromszékre. Annak idején azt mondták nekünk jó értelemben vett jóakarók: ha azt szeretnénk, hogy jusson pénz Kovászna megye fejlesztésére, akkor ne autonómiázzunk. Mi pedig azt mondtuk, lássuk mi lesz, próbáljuk meg másképpen. És nekünk volt igazunk: lehet úgy korrekt módon megközelíteni a területi autonómia kérdését, a székely zászló ügyét és más kényesnek vélt kérdéseket, hogy közben nem maradnak el a fejlesztési pénzek. Nem igaz, hogy az elmúlt hat év során nem próbáltak szorítani minket a magatartásunk miatt, de ha visszakozunk, és az a válaszunk, hogy bocsánatot kérünk, akkor letaszítanak. Ám ha Bukarestben látják azt, hogy van egy korrekt, tisztességes álláspontod és azt meg tudod védeni, akkor nem fog csorbulni sem a tekintély, sem a becsület, sem a fejlesztési pénzeket aláíró golyóstoll minősége. Kormányra kell menni, mert egy politikai pártnak ez a célja. Kormányon korlátozottabb a mozgástér, de azért van mozgástér. Emellett fontosnak tartom, hogy az elmúlt két évben az RMDSZ következetesen a nemzetközi fórumok és fontos külföldi politikai döntéshozók elé viszi az erdélyi magyar közösség ügyét. Ez a járható út hosszú távon a területi autonómia eléréséhez. Az emberek türelmetlenek, de akár a katalán, akár a dél-tiroli példát vesszük, évtizedek kellettek ahhoz a sikerhez, ahová eljutottak.