Demokráció

Románia ugyan a térség egyetlen állama, ahol összességében a demokrácia erősödéséről lehet beszélni, még nem sorolják az úgynevezett konszolidált demokráciákhoz, mint az évről-évre rosszabb eredményt produkáló Magyarországot. Szűcs László vezércikke a Freedom House legújabb jelentéséről.

Még el sem ültek a hullámai a sajtószabadság helyzetéről készült jelentés vitáinak, máris itt a Freedom House újabb diagnózisa. Az amerikai intézet Nemzetek átalakulóban címmel vizsgálta – mint 2005 óta minden esztendőben – azt, hogyan alakul a demokrácia helyzete Közép-Európában, a Balkán volt szocialista államaiban, továbbá az egykori szovjet köztársaságokban.
Az általános folyamatok mellett nyilván a romániai és magyarországi érdemjegyek alakulása a legérdekesebb, közel feleúton a legjobban szereplő észtek, szlovének, és a demokrácia sor végén kullogó, kipróbált autokráciák, Üzbegisztán és Türkmenisztán között. A három térség huszonkilenc országát minőségileg is három csoportba sorolja a Freedom. Az élcsoportban a konszolidált demokráciák szerepelnek, a másik végletet jelentik a tekintélyuralmi rendszerek, s vannak a kettő között az átmeneti, sérülékeny demokráciák. Fontos elmondani, nem mindegyik közép-európai uniós tagállam számít konszolidált demokráciának, igaz, ilyet az Unión kívül egyetlen vizsgált országban sem találunk. Az egy évvel korábbi helyzettel összevetve 2013-ban szinte általánosan romlott a demokrácia helyzete a korábbi éltanulóknál, a lengyel, szlovén, cseh, magyar társadalmakban, az már kevésbé meglepő, hogy a posztszovjet térségben sem erősödtek a demokratikus viszonyok. A vizsgált országok közül Románia az egyetlen, ahol az adatok általános javuló tendenciát mutatnak. Ám a teljes igazsághoz tartozik, hogy a javulás mértéke szerény, s ha egy évtizedet visszalapozunk a Freedom House jelentéseiben, azt látjuk, demokráciánk a remélt konszolidálódás helyett inkább stagnál. Érdekes, hogy ha a számok mellett a részletes szöveges indoklást is végigolvassuk, akár jelentősebb javulást is elvárhatnánk az egyes fejezeteknél, mint amilyen a helyi és országos politika, a média, a civil szervezetek, az igazságszolgáltatás helyzete, a korrupció.
Ugyan a magyarországi helyzetet kifejező demokrácia index még mindig a konszolidált demokráciák közé sorolja a magyar társadalmat, tíz év alatt sokat és folyamatosan romlott a helyzet, de az összkép még e tendenciák ellenére is kedvezőbb a romániainál. (Szemléletes, hogy a 2005-ben kapott osztályzat most dobogós helyet jelentene...) Vitatható is a diagnózis, például a média esetében okkal furcsállhatjuk, hogy a magyar sajtóviszonyok megítélése kedvezőbb a romániainál, az amerikai intézet pozitívumként értékelte például, hogy nem hallgatott el a Klubrádió. Az Origo-ügy, meg a reklámadó majd a jövő évi jelentés készítőinek homlokára csalhat ráncokat.

A román adatok javulásához a civil szervezetek hatékonyabb működése járul hozzá, kiemelten a Verespatak-ügyben mutatott aktivitásuk kapott piros pontokat.

A decentralizációs törvény kudarcát viszont joggal kérik számon.
Ugyancsak megítélés kérdése, mennyire erősíti vagy gyengíti a jelentések hitelességét, hogy az elemzéseket többnyire hazai szakemberek készítették, Románia teljesítményét a Román Akadémiai Társaság három kutatója értékelte. A teljes képhez tartozik az is, hogy a részletes indoklásoknál a romániai anyag semmilyen utalást nem tartalmaz a kisebbségek helyzetével kapcsolatban. Mintha nem is léteznének magyar vagy roma problémák. Ez önmagában is árulkodó jel az ország állapotairól. Hiszen a jogállamiság szilárdsága vélhetően összetettebb kérdés a kormányfő és az államfő végtelenített hatalmi harcainál.