„Döntenünk kellene arról, hogy meddig tovább”

2011. 10. 19. 14:53Fél éve írták alá a törvényhozási prioritásokat is rögzítõ együttmûködési megállapodást a koalíciós pártok vezetõi. A dokumentumban a kisebbségi törvény elfogadásának határidejeként 2011. június vége szerepelt. Most szeptemberben vagyunk, megkezdõdött az õszi parlamenti ülésszak. Mi történik a kisebbségi törvénnyel?

Az RMDSZ számára továbbra is prioritás marad a kisebbségi törvény, elakadása pedig azon múlott, hogy az együttmûködési megállapodásnak ez a jogszabály az egyik legkényesebb pontja. A koalíciós partner, a Demokrata-Liberális Párt még mindig nem támogatja a törvény elfogadását abban a formában, ahogy mi szeretnénk. A jogszabályt a képviselõház emberjogi szakbizottsága tárgyalja, a vita nyár elején a kulturális autonómiatanácsokról szóló fejezetnél akadt el. Koalíciós partnereink már a fejezet címétõl, az autonómiatanács kifejezéstõl is idegenkednek. Zavarja õket, hogy ezek a létrehozandó testületek a törvény szerint megvétózhatják a kisebbségek intézményvezetõinek – iskolaigazgató, mûvelõdési igazgatóság vezetõje, színház- és operaigazgató – leváltását. Júniusban olyan rossz irányt vett a jogszabály vitája az emberjogi szakbizottságban, hogy Varga Attila képviselõtársam, a testület RMDSZ-es tagja maga kérte a tervezet tárgyalásának felfüggesztését. Azért cselekedett így, mert fennállt a veszély, hogy a törvényt egész más formában fogadják majd el, mint ahogy mi szeretnénk. Végül abban maradtunk, hogy bizottságon kívül egyeztetünk tovább a tervezet szövegérõl a koalícióban, s amíg nem alakítjuk ki a mindenki által elfogadott változatot, nem is visszük a testület elé.

Csakhogy az RMDSZ több vezetõ politikusa is azt nyilatkozta tavasszal, hogy ha nem fogadják el a kitűzött határidõig a kisebbségi törvényt, kilépnek a koalícióból. Ez nem történt meg.

Valóban elhangzottak ilyen nyilatkozatok, s én is úgy gondolom, hogy a Szövetségi Képviselõk Tanácsa elé kellene vinni ezt a kérdést. Tényleg döntenünk kellene arról, hogy meddig tovább: melyek azok a kompromisszumok, amelyeket az RMDSZ megtehet a kormányban maradásért.

Júniusban, éppen a kisebbségi törvény vitája idején igen feszültté vált a hangulat a koalícióban, ugyanis ekkor dobta be az államfõ a köztudatba az ország közigazgatási átszervezésérõl szóló elképzeléseit. Ez is befolyásolta a kisebbségi törvény sorsát?

Mind a nagyobbik koalíciós partnernek, a PD-L-nek, mind az államfõnek volt néhány olyan politikai húzása a nyár elején, amely védekezõ helyzetbe kényszerítette az RMDSZ-t. Folyton azzal voltunk elfoglalva, hogy kivédjük a különbözõ irányú támadásokat, s eközben megfeleljünk választóink elvárásainak is. Nem mentegetõzni akarok, de nem volt könnyû dolgunk az elõzõ parlamenti ülésszak végén.

Mi történik végül az ország közigazgatási átszervezésével? Ragaszkodik-e még a nagyobbik kormánypárt és az államfõ új megyék kialakításához?

Még a nyáron koalíciós szinten alakult bizottság, amelynek az lett volna a feladata, hogy megvitassa az átszervezés különbözõ módozatait, s kompromisszumra jusson ebben a kérdésben. A bizottsági munka azonban még sehol sem tart. A testület egy alkalommal ülésezett csak. Akkor a PD-L elõállt az elképzeléseivel, azaz megmutatott egy térképet. Írásban nem nyújtottak be semmit, s ez meglehetõsen komolytalan hozzáállásnak tûnt. Egy térképpel nem tudtunk mit kezdeni.

Nem az az oka ennek a hozzáállásnak, hogy mintha már a PD-L sem erõltetné annyira a közigazgatási törvényt? A belügyminiszter nemrégiben azt nyilatkozta: megtörténhet, hogy a választások utánra marad a kérdés megvitatása.

Valóban, kialudni látszik ez az ügy. Ám ha a nagyobbik koalíciós partner vagy az államfõ köti az ebet a karóhoz, akkor ez újabb indok lesz arra, hogy kilépjünk a kormányból.

Úgy tûnik, hogy a parlamenti ülésszak kezdetén a választási törvény módosítása a prioritás a koalícióban. Mi várható ezen a téren?

A koalícióban mindenki egyetért abban, hogy a választási törvényt módosítani kell. Ezzel még az ellenzék is egyetért, abban viszont jelentõsen eltérnek az álláspontok, hogyan kellene megváltoztatni ezt a jogszabályt. Ezért koalíciós szinten bizottságot alakítottunk, hogy – miként a közigazgatási átszervezés kérdésében is – a pártok egyeztessék álláspontjaikat. Az RMDSZ részérõl Márton Árpád képviselõ vesz részt a testület munkájában, õ dolgozta ki a mi tervezetünket is. Ennek kiindulópontja, hogy nem értünk egyet a honatyák számának csökkentésével. Ezt sokan félnek kijelenteni az államfõ által meghirdetett referendum után. Ám az RMDSZ-nek nem mindegy, hogy egy egyéni választókerület nyertese 70 ezer embert vagy 140 ezer embert képvisel a parlamentben. Ha a honatyák számát csökkentjük, Arad, Brassó, Máramaros vagy Kolozs megye magyar parlamenti képviselõ nélkül maradhat. Az sem mindegy, hogy a majdani törvényhozói testületben a mandátumok hány százaléka lesz az RMDSZ-é. E százalékok függvényében osztják ugyanis szét a különbözõ tisztségeket a parlamentben. A másik fontos javaslatunk az, hogy legyen egyfordulós egyéni választókerületes szavazás, ám emellett egy országos kompenzációs lista is, amelyrõl szintén juthassanak be jelöltek a parlamentbe. Így biztosított a magyarság számarányának megfelelõ parlamenti képviselete. Az egyfordulós egyéni választókerületes szavazásról nagyjából egyetértés van a koalícióban, az országos kompenzációs listával kapcsolatban azonban vannak viták.

A kompenzációs országos listák legnagyobb ellensége maga az államfõ. Van-e így esély elfogadtatni a koalícióban ezt a változatot?

Van esély. Nem mondanék nevet, de volt olyan PD-L-s politikus, aki koalíciós tárgyaláson kijelentette: be kellene látni, hogy az országos kompenzációs lista bevezetése valamennyi pártnak elõnyös.

A nagyobbik kormánypárt jövõre összevonná a helyhatósági és a parlamenti választásokat. Korábban az RMDSZ vezetõi azt nyilatkozták, hogy egyetértenek az összevonással, legutóbb azonban már azt mondták: a választási törvény módosulásához kötik az elképzelés támogatását. Mi történt közben?

Mi mindig is azt mondtuk, hogy csak abban az esetben támogatjuk a két választás összevonását, ha az új választási törvény megfelelõ parlamenti képviseletet biztosít a magyarság számára.

Mi hír az alkotmánymódosításról, ami szintén az államfõ egyik prioritása?

Traian Bãsescu elküldte a tervezetét a parlamentbe, ahol elõbb a két ház jogi bizottsága vitatja meg. A pártoknak szeptember végéig kell kialakítaniuk álláspontjukat ebben a kérdésben. Az RMDSZ már benyújtotta módosító javaslatait, többek közt törölnénk a nemzetállam fogalmát az alkotmányból. Ám új alkotmány elfogadására nem látok esélyt, nincs meg az ehhez szükséges kétharmados többség a parlamentben.

Az eddig felsorolt törvények mindegyikérõl állást foglalt már az államfõ is. Mit tapasztalt, mennyire szentírás a PD-L-s politikusoknak az, amit egy adott kérdésrõl Traian Bãsescu mond?

A PD-L-ben valóban vannak olyan politikusok, akik számára szentírás az államfõ minden szava. Akad azonban egy olyan csoportosulás, amely sok mindenben nem ért egyet Bãsescuval. Egyesek közülük ezt merik is vállalni, a legtöbben azonban csak suttogva ellenkeznek.

Tehát ha Traian Bãsescu azt mondja, ne legyen kompenzációs lista, akkor ez nem föltétlenül jelenti azt, hogy nem is lesz?

Nem jelenti azt. Az államfõ sok mindent kijelentett már, és mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy õ elvárta volna.

Korábban a PD-L-sek meglehetõsen nacionalisták voltak, elsõsorban a Tãriceanu-kormány elõtti idõkben. Most már jó ideje együtt kormányoznak az RMDSZ-szel. Belülrõl hogyan látja, megváltoztak a magyarokkal kapcsolatos elõítéleteik?

Nem tudnék általánosítva válaszolni erre a kérdésre. Be kell látnunk: a magyarokhoz soha egyetlen román párt sem fog elõítélet-mentesen viszonyulni. Továbbra is akad olyan PD-L-s kolléga, aki örül, amikor sikerül kisebbségeknek kedvezõ jogszabályokat elgáncsolni a parlamentben. A dolgok elõbb-utóbb végül kedvezõen alakultak, s itt most az oktatási törvényre gondolok, de ez nem azt jelenti, hogy a PD-L-sek nagyon szeretnek minket.

Meddig hajlandó az RMDSZ elmenni a kompromisszumokban, ami az eddig felsorolt törvényeket illeti?

Mi kompromisszumkészek vagyunk, szerintem erre eddig sem lehetett panasz. A kérdés csak az, hogy mekkora kompromisszum áll elõttünk. Amibõl biztos nem engedünk, az a kisebbségi jogok és a kisebbségek megfelelõ parlamenti képviselete.

Ön az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke is. Mi a helyzet kompromisszumok terén Kolozsváron, ahol az RMDSZ felfüggesztette együttmûködését a PD-L-vel?

Én nem szeretem az ígéreteket, az eredményeket akarom látni. Megyei szinten nincsenek gondok a PD-L-vel, együttmûködési készséget látok a megyei tanácselnökben, de Kolozsváron nehéz velük zöld ágra vergõdni. Továbbra sem távolították el a Iorga-táblát a Mátyás-szoborról, nincs kétnyelvû helységnévtábla, s nincs megoldva a magyarok képviselete a dekoncentrált intézményekben. Megyei elnökként ezekben a kérdésekben nem megyek bele kompromisszumokba.

Kolozsváron – az országos szintû viszonnyal ellentétben – az RMDSZ több területen együtt tudott mûködni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Idõközben azonban bejegyezték az Erdélyi Magyar Néppártot. Miként változtatja meg ez a Kolozs megyei viszonyt az EMNT-vel?

Meg tudom erõsíteni, hogy civil területeken, mint amilyen a Kolozsvári Magyar Napok megszervezése vagy a Házsongárdi temetõ sorsának rendezése, jól tudtunk együtt dolgozni az EMNT Kolozs megyei szervezetével. Az volt a célunk, hogy ezeket a kérdéseket ne politizáljuk el, ami sikerült is. Ha azonban a frissen bejegyzett EMNP az RMDSZ ellen indul, akkor gondok lehetnek az EMNT-vel való viszonyunkban is. A fejleményeket látva eszembe jut az, amit Tõkés László olyan szépen leírt 1991-ben: kisebbségben élõ közösség nem engedheti meg magának, hogy pártokra szakadjon. Tõkés szavai azért is aktuálisak, mert úgy tûnik, a romániai magyar közösség mára megfogyatkozott: létszáma aligha haladja meg a másfél milliót. Minél kevesebben vagyunk, annál jobban össze kellene fognunk, nem lenne szabad több pártra szakadnunk. Ha nem lesz egyezség, nehéz lesz elmagyarázni az embereknek, hogy miért esünk ki a parlamentbõl. Elmondhatom, hogy a legutóbbi helyhatósági választások után azért lett két magyar képviselõvel kevesebb a megyei tanácsban, mert a Magyar Polgári Párt indított jelölteket, azok nem jutottak be, viszont elvontak szavazatokat az RMDSZ-tõl.

Tehát még az is elképzelhetõ, hogy jövõre már nem szervezik meg a Kolozsvári Magyar Napokat a pártbejegyzés miatt?

Nem, magyar napok jövõre is lesznek Kolozsváron. Az EMNT-vel közösen bejegyeztük a Kincses Kolozsvár Egyesületet, ez foglalkozott eddig is szponzorok szerzésével, szervezéssel. Nem hinném, hogy az egyesület munkáját megzavarná a pártbejegyzés.

Az EMNP és az MPP is az összefogást szorgalmazza a parlamenti választások elõtt. A jelenlegi választási törvény szerint – és ez az elõírás nem biztos, hogy módosul – pártszövetségek esetében magasabb a parlamenti küszöb, hármas szövetség esetén nyolc százalék. Van-e olyan jogi formája az összefogásnak, amelylyel elkerülhetõ, hogy az esetleges „magyar koalíciónak” ne legyen szüksége a szavazatok nyolc százalékénak megszerzésére a parlamentbe jutáshoz?

Én erre egyetlen jogi megoldást tudok, ami egyszer már – az európai parlamenti választásokon – bevált, Tõkés László így jutott be az EP-be: a másik két magyar párt jelöltjei induljanak az RMDSZ színeiben a választásokon.

Végezetül: milyen az RMDSZ viszonya az ellenzékkel?

Több mindenben, például az alkotmánymódosítás kérdésében, egyet tudunk érteni a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Párttal. Ponta arról is biztosította az RMDSZ-t, hogy az eddig elnyert kisebbségi jogok nem csorbulhatnak.

Nem említette a Nemzeti Liberális Pártot, pedig korábban a liberálisokkal közösen kormányoztak, elnöküket, Crin Antonescut pedig meg is tapsolták az RMDSZ-kongresszuson…

Addig, amíg Crin Antonescu börtönbe kívánja küldeni a kormányon lévõ politikusokat, így minket is, azt hiszem, nincs mirõl tárgyalnunk velük. Ha a liberális pártelnök tisztázza ezeket a kijelentéseit, talán újra egy asztalhoz tudunk ülni.

Mekkora a realitása annak, hogy a választások elõtt az RMDSZ átálljon az ellenzék oldalára?

Egy mondatban: ha túl nagy lesz a koalíciós partner adósságlistája és megérik arra a helyzet, akkor kilépünk a kormányból.

A kisebbségi törvényt nem fogadták el, s mégsem léptek ki…

Akkor még nem érett meg erre a helyzet.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!