„A választások után sok mindent újra kell gondolni”

A választások után az RMDSZ a befogadásra irányuló lépésekkel keresni fogja a minél erősebb, egységesebb magyar érdekvédelmi szövetség létrehozásának lehetőségét – ígéri Kelemen Hunor. A szövetségi elnököt a kampányról, a magyar–magyar versenyről és a december 9. utáni feladatokról kérdezte Cseke Péter Tamás.

Sajátos helyzetben volt ebben a kampányban: nemcsak képviselőjelöltként, hanem RMDSZ-elnökként is mozgósítania kellett a választókat. Jelentett-e ez plusz terhet?

Nyilván mindenhol van egy olyan része az én jelenlétemnek, ami abból adódik, hogy most én vagyok a szövetség elnöke. Ezt így természetes, semmiféle terhet nem jelent. RMDSZ-elnökként nem csak a csíki választókerületet járom végig, sok megyét felkerestem, és ahol még nem voltam, oda is el fogok jutni a kampány végéig. Annyiban jelent a többi jelölthöz képest pluszfeladatokat számomra ez az időszak, hogy nekem nem szabad leragadnom saját választókerületemben, mert a szövetség elnökeként felelősségem arra is kiterjed, hogyan megy máshol a kampány. Ez legfeljebb fizikai megterheléssel jár. És nyilván, bármerre járok, elsősorban az RMDSZ-elnököt látják bennem az emberek, nem a jelöltet.

Összességében hogyan minősíti a magyar–magyar verseny hangulatát? Negatívabb volt a kampány, mint amire számított?

Pozitívnak nem nevezhetném az EMNP kampányát. Ám számomra biztató az emberek reakciója. Képmutatás lenne, ha azt mondanám, hogy az RMDSZ rendezvényeire eljárnak a néppárti szimpatizánsok, ám MPP-szimpatizánsok igen. Olyan településeken is voltam, ahol van egy-egy erős MPP-s mag, és teljesen normálisan el tudtam beszélgetni velük, nem éreztem egy percig sem, hogy lenne valami feszültség közöttünk. Mindenki azért aggódik, hogy mi fog történni. Nem lehet nem odafigyelni azokra az aggodalmakra, hogy be fogunk-e jutni a parlamentbe.

A zilahi SZKT-n fogalmazta meg azt az üzenetet, hogy az RMDSZ-nek nem kell foglalkoznia az EMNP-vel a kampányban. Mennyire sikerült ehhez tartaniuk magukat a jelölteknek?

Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Olyan helyzetek is adódtak, hogy az alaptalan vádaskodást, támadást nem lehetett teljes mértékben válasz nélkül hagyni. Az alapállás valóban az volt, hogy nem foglalkozunk a választási ellenfelekkel, de olyan helyzetek alakultak ki, amikor a jelöltjeink kénytelenek voltak reagálni.

Az EMNP az alternatív küszöbre alapozta kampányát. Mivel próbálta ezt ellensúlyozni az RMDSZ?

Az a tapasztalatom, hogy az emberekben zavart keltett az EMNP 6:3-as kampánya, nem értik ezt az egészet. Sokszor a politikusok sem mindig. De azt mondhatom, hogy amikor racionálisan elmagyarázzuk az embereknek az alternatív küszöb intézményét, akkor már megértik, és fel sem merül bennük, hogy a 6:3 alapján két magyar szervezetnek is sikerülhet bejutnia a parlamentbe. A magyar szavazók nagyon gyorsan megértik a matematikát, nem lehet félrevezetni őket.

Érzékelhetően nagyobb hangsúlyt fektetett az RMDSZ a door to door kampányra, az emberekkel való személyes találkozókra, mint négy évvel ezelőtt. Miért ez a stratégiaváltás?

Ha csak az én 2009-es elnökválasztási kampányomat nézzük, egyértelműen látszik, hogy az RMDSZ-ben már meghonosult a személyes találkozókra alapozó kampány. Azért tesszük ezt, mert úgy véljük, el kell menni az emberekhez. Már nem lehet visszahozni a kilencvenes évekre jellemző állapotokat, amikor egy-egy politikusi fórumra több százan jelentek meg a településeken. Ebben a kampányban azt tettük, hogy olyan helyeken is nagyobb figyelmet fordítottunk a személyes találkozókra, ahol ez eddig kevésbé volt jellemző.

Milyen az RMDSZ-jelöltek fogadtatása ezeken a találkozókon?

Tapasztalatom az, hogy ha meg is fogalmaznak kritikákat, az emberek nem utasítják el, hogy szóba álljanak a politikussal.

Melyek a leggyakrabban elhangzó kritikák?

Ez a régióktól is függ, illetve attól, hogy kihez kopogtatunk be. Ha például nyugdíjashoz, akkor rendszerint az alacsony nyugdíjra vonatkozik a bírálata. Ha gazdához, akkor a terület alapú támogatáshoz kapcsolódik az elégedetlensége, ezt kéri számon.

A magyarországi politikusok személyes erdélyi jelenléte nem volt érzékelhető ebben a kampányban. Mivel magyarázza a távolmaradásukat?

Megvan erre a magyarázat, de erről a kampány alatt nem szeretnék beszélni.

Sepsiszentgyörgyön autonómiatüntetést szervezett az EMNP, amelyen az RMDSZ helyi politikusai is részt vettek. Támogatta-e részvételüket ezen a rendezvényen?

Az EMNP vezetői azt mondták, hogy az autonómiát nem szabad kampánycéloknak alárendelni. Kampányolással vádoltak bennünket, amikor programunkba az autonómiát bevettük. Ehhez képest a kampány kellős közepén tüntetést szerveztek Sepsiszentgyörgyön az autonómiáért. Az autonómia bennünket nem oszt meg. Nincs az autonómiával kapcsolatosan közöttünk a célt illetően semmiféle vita. Ezért a háromszéki RMDSZ-es kollégák ott voltak a tüntetésen. Nem tülekedtek a színpadra, de jelenlétükkel kifejezték az autonómiára irányuló akaratukat. Az RMDSZ szimpatizánsai is nagyon nagy számban jelen voltak a rendezvényen. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy ha mi nem biztatjuk a sepsiszentgyörgyi választóinkat a részvételre, akkor Tőkés László és Toró T. Tibor utólag magyarázkodhatott volna, mert nem lett volna kinek beszédet tartaniuk. Mi rengeteg rendezvényt szerveztünk az elmúlt esztendőkben, s tudjuk, milyen nehéz tömegeket vonzani az ilyen eseményekre. Szerintem ezt a tüntetést rosszul vezették föl, rossz üzeneteket fogalmaztak meg, rossz hangulata volt a demonstrációnak. Legalábbis ezt szűrtem le abból, amit a médiában láttam vagy a kollégák elmeséltek. Ám ez legyen azok problémája, akik ezt a kampányrendezvényt szervezték.

Nem hiányoztak a nacionalista kirohanások ebben a kampányban sem. Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke előbb úgy fogalmazott, legszívesebben kizárná az RMDSZ-t a parlamentből, majd a közös kormányzás lehetőségéről beszélt. Melyik Antonescunak hisz?

Ezeket a nyilatkozatokat inkább a kampány után szeretném értékelni. Most azért sem időszerű, mert kampányok alatt román politikusok részéről hallottunk ilyet is, olyat is. Ilyen szempontból nincs is különbség a román politikusok között. Annak idején Emil Boc kampányban a Bibliára esküdött, hogy a magyarokkal soha nem fog szövetkezni, utána pedig együtt kormányzott az RMDSZ-szel.

Az államfő is erőteljesen bekapcsolódott a kampányba. Ezt hogyan kommentálja?

A parlamenti választási kampányban nem az államelnökkel kell foglalkoznunk, nem az államfő az ellenfelünk, nem hinném, hogy Traian Bãsescu furcsa nyilatkozataival kellene foglalkoznunk. Mi ebbe nem kívánunk bekapcsolódni, a szövetség politikusait is arra kérem, hogy a választási kampányban ne foglalkozzanak ezekkel a kijelentésekkel. Nem tartom szerencsésnek, hogy az elnök a kampány alatt mindenkit bírál. Nyilván, az államfőt érték olyan támadások, amelyekre válaszolni kívánt. Államelnökként azonban többet kellene tudnia tűrni, mint más politikusoknak.

Kampány idején még történt egy és más. Három minisztert összeférhetetlenséggel vádolt a feddhetetlenségi ügynökség (ANI), két képviselő letartóztatásához a parlament jóváhagyását kérték az ügyészek, alapfokon ítélet született Nagy Zsolt ügyében. Összekapcsolható mindez a kampánnyal?

Az ANI-val kapcsolatosan egyértelmű véleményem az, hogy addig, amíg az ügynökség vezetője a saját dolgairól nem tud számot adni, addig minden egyes döntése, kiszivárogtatása hiteltelen. A két képviselő ügyét nem kívánom kommentálni, nem ismerem a részleteket. Nagy Zsolt ügye azonban ennél bonyolultabb, elszomorítóbb és felháborítóbb. A két volt miniszter esetében két különböző ítéletet hoztak. A bíró Nagy Zsolt bűnvádi besorolását megváltoztatta, és teljesen más megítélés alá helyezte a másik volt minisztert. Minden logikát nélkülöz ez a döntés, hiszen a per tárgyát képező ingatlan mindig a posta magánvagyona volt. Nem volt közvagyon, tehát nem lehet a közvagyon megkárosításáról beszélni. Nem tudtak megállapítani semmiféle bűntényt, még csak szabálysértést sem, amiért börtönbüntetést lehetne kiróni egy volt miniszterre. Emellett a kabinet a kormányhatározatokért szolidárisan felel. Ezért nyugodtan az egész kormányt be lehetne zárni, hiszen nem egy miniszter fogadja el a kormányhatározatot, még csak nem is egy miniszter írja alá. Arról nem is szólva, hogy az ingatlanra vonatkozó kormányhatározatot nem támadta meg senki a közigazgatási bíróságon. Ez a jogszabály a mai napig érvényben van. Akkor kérdem én, mi a probléma? Számomra Nagy Zsolt és a Mikó-ügyben elítélt Markó Attila esete is azt mutatja: valakik igazságszolgáltatási eszközöket használva meg akarják félemlíteni a magyar politikusokat, hogy országos döntésekben ne vállaljanak felelősséget.

Korábban azt nyilatkozta, elkerülhetetlennek tartja két-három mandátum elvesztését az EMNP indulása miatt. Mekkora lenne az a veszteség, amire RMDSZ-elnökként azt mondaná: a körülményeket tekintve ez még belefér?

Nem akarok a választások előtt néhány nappal ilyen spekulációkba bonyolódni. Az biztos, hogy az EMNP indulása a szórványmandátumok esetében veszteségeket okozhat.

Gondolom, a választások előtt arról sem szívesen nyilatkozik, milyennek látja az RMDSZ kormányra jutásának esélyeit. Azt azonban megkérdezném: el tudja azt képzelni, hogy együtt kormányozzanak a Dan Diaconescu Néppártal?

Kizártnak tartom a közös kormányzást Diaconescu pártjával, erre még gondolni sem akarok. A PP-DD egy nagyon képlékeny alakulat, azt sem lehet tudni, kik a tagjai, honnan jöttek, hol kötnek majd ki. Nem érezzük sem a lehetőségét, sem a szükségét annak, hogy mi bármiről is tárgyaljunk Diaconescuékkal.

Annak látja-e a realitását, hogy a Szociál–Liberális Szövetség kétharmadot szerezzen a parlamentben?

Annak van nagy esélye, hogy az USL meggyőző eredménnyel megnyerje a választásokat, ám a kétharmadot túlzásnak tartom.

A kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyben tartott előadása után tett egy utalást arra, hogy a következő esztendőben befogadóbbá válik az RMDSZ. Mire célzott ezzel?

Egy hallgatói kérdésre válaszoltam ezen a rendezvényen. Azt mondtam: a választások után ismét lehetőség lesz arra, hogy az RMDSZ a kapukat tárva-nyitva tartva az egység megteremtésén fáradozzon, a befogadásra irányuló lépéseket tegyen. A választások előtti időszak nem alkalmas ilyen lépések megtételére. Ám azt én továbbra is komolyan gondolom és mondom, hogy a választások után az RMDSZ továbbra is azt fogja mondani: várjuk azokat, akiknek társadalmi támogatottságuk van, keressük a minél erősebb, egységesebb szövetség létrehozásának lehetőségét, és úgy hiszem, meg lehet majd találni ennek a formáját.

Szintén Kolozsváron beszélt arról, hogy idén lezárult egy ciklus, a NATO és az EU-csatlakozás után Románia számára nincsenek olyan nagy célok, amelyeket követnie kellene, új kihívások nélkül maradt. Melyek lehetnek az új célok és kihívások?

E pillanatban a legfontosabb annak a felismerése, ami ebben a társadalomban nem működik. A választások után sok mindent újra kell gondolni. Alapos alkotmányreformra és az állam működésének olyanfajta újragondolására van szükség, amely a történelmi régiókat a döntéshozatal jelentős szereplőjévé emeli. Át kell gondolni a szuverenitás kérdését, és fel kell készülni arra, hogy előbb-utóbb szorosabbá válik az együttműködés az uniós tagállamok között. Ezeket a kérdéseket kell Romániának átgondolnia. A kérdésben említett két cél elérése után annak az alkalmazkodási periódusnak az elején állunk, amely az európai uniós értékeknek a megszilárdítását is jelenti. A politikai célt, a csatlakozást sikerült megtenni. Ám látnunk kell, hogy gazdasági szempontból, a demokrácia értékeinek elsajátítása szempontjából, szociális szempontból az EU átlaga alatt vagyunk.