Üssük oda!

Nem csinálok belőle titkot, környezetemben akad több olyan néppárti jelölt, akit rokonszenvesnek találok, alkalmasnak is parlamenti munkára, miközben az RMDSZ jelöltjei közt ismerek olyanokat, akiket sem szimpatikusnak, sem alkalmasnak nincs szerencsém nevezni. S a látszat az, hogy a hazai választási rendszer sajátossága miatt a jelöltek személyes varázsán, meggyőző képességen múlik, ki milyen eredményt ér el december 9-én. Márpedig a kép csalóka, igazából a szervezetek méretkeznek meg, a választó az arc mögötti szövetségben találja majd meg a partnert.
Az utóbbi fél évben megtapasztalhattuk, milyen negatív következményei vannak a kormányzati szerep elvesztésének. Az új parlament összetétele, a román politikai viszonyok teremthetnek olyan helyzetet – még akkor is, ha összejön az USL-nek a kétharmad, sőt, talán akkor igazán –, hogy szükségessé válhat egy újabb kormányzati részvétel. De részt venni valamiben csak az képes, aki jelen van, képviselve van, erőt, egységet mutat. Továbbá rendelkezik azzal a humán háttérrel, tapasztalattal, ami egy ilyen szerep betöltéséhez nélkülözhetetlen. Sőt, ennél többel is, elképzelésekkel bír az ország jövőjét illetően, vannak megoldási javaslatai nem csupán sajátos kisebbségi kérdésekben, de a gazdaság jobb működésére, az ország regionális átalakítására, a szociálpolitikára, az agráriumra vonatkozóan is. És a piacon jelenleg egy olyan szervezet van, amely e szerep betöltésére alkalmas. Van hozzá embere, koncepciója, rutinja. Ezért mondom, hogy nincs akkora jelentősége az alkalmasnak vagy alkalmatlannak, rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek mutatkozó egyes jelöltek szerepének. Még akkor sem, ha a kampányban azt láthattuk, hogy nem ritkán az én szerepe háttérbe szorította a mi szerepünk fontosságát. S ez akkor is igaz, ha látok példákat arra, hogy ötletdús, fáradhatatlan kampánymunkával eséllyel lehet megcélozni az abszolút többséget olyan körzetekben is, ahol a számok, a papírforma nem ezt jelzik előre. S egy ilyen győzelem a közös sikert erősíti, hisz az adott induló nem voksokat kap majd a kosárból, hanem voksokat tud oda betenni. A minél jobb szerepléssel így a szórványmegyék erősíthetik a tömbmagyar vidékeket, s az ott keletkező voksfölösleg szórványban eredményezhet meglepetés-mandátumot. Ilyen a választási rendszer kiszámíthatatlansága. Lutri, de az egymásrautaltságot erősíti.
Az viszont könnyen kiszámítható: lesznek az Erdélyi Magyar Néppárt indulása miatt elvesző magyar mandátumok, miközben nem lesznek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség indulása miatt elvesző magyar mandátumok. (Azoknak teszem hozzá, akiknek nem a szívük csücske a Szövetség: jobb a törvényhozásban az RMDSZ, mint senki.)
De a nagyobb baj megelőzhető: magasabb magyar részvétellel. Feltehetően a választók, júniushoz hasonlóan, bölcsebbek a versenypárt stratégáinál, s nem felejtik, milyen fontos városvezetői, megyei pozíciók vesztek oda júniusban a Partiumban a megosztottság miatt, s milyen fontos ügyek – alkotmányozás, regionalizáció – jelentik a következő hónapok tétjét.
Lelkesen, fanyalogva, bizakodással, fáradtan, kételyekkel tele, magabiztosan, dühösen, hittel, csalódottan, reménykedve – üssük oda vasárnap a pecsétet körzetünk RMDSZ-es jelöltjének a neve mellé.

Szűcs László