„A sajátos érdek képviselhető”

Az RMDSZ EP-listájának harmadik helyén szerepel VINCZE LÓRÁNT, aki a tavaly a Minority SafePack néven ismert kisebbségvédelmi tervezeten dolgozott. A politika felé kacsingató médiaszakemberrel nagyváradi kampányútja idején Szűcs László beszélgetett.

Csapatjáték vagy egyéni sportág az EP-képviselői kampány? Elsőbbséget élvez a közös üzenet megfogalmazása, avagy a cél a saját témák célba juttatása. Kell-e alkalmazkodni közös stratégiához?

Igazából egymás mellett működnek ezek a dolgok, mert az európai parlamenti választás egy országos kampány, a választókerület nem egy szűken vett régió, hanem egész Románia. Az RMDSZ egy központi kampányt dolgozott ki, amelynek megvannak a közös üzenetei. Ezt aztán minden jelölt finomítja az általa választott területek mentén, a személyiségéhez jobban illő elemeket hangsúlyozva. Én a magam részéről a kisebbségvédelemmel foglalkozom. Az RMDSZ-nek azt a célját jelenítem meg, hogy legyen egy európai kisebbségi keretszabályozás, számos jel utal arra, hogy egy következő európai parlamenti Európai Bizottság idején közelebb kerülhet az elfogadáshoz. Emellett magam is választottam olyan területet az európai szakpolitikákból, amit érdemes volna hasznosítani Romániában. Ilyen a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés, illetve a turizmus. Az agrárium a romániai magyar közösség jó részének a megélhetését jelenti, tehát van értelme ezzel behatóbban foglalkozni Brüsszelben. Persze az elsőrendű a közösségi érdekképviselet, hisz amikor az embereket megkérdezzük, hogy az RMDSZ mivel foglalkozzon, elsősorban azt várják el, hogy a közösség érdekeit képviselje, a kisebbségi léthelyzetet javítsa.

Te rádiós voltál, az írott sajtóban is dolgoztál, ez nyilván segíti a médiához való affinitásodat, ami az RMDSZ esetében nem kis szó, lévén a Szövetség kommunikációja legendásan egyenetlen.

Én ezt a helyzetemet egyszerre látom előnyként és hátrányként. Előny, hogy az üzeneteket meg tudom úgy fogalmazni, hogy elképzelem, mi jelenik meg ebből a sajtóban. Mi az, amit az újságíró ki fog emelni. Azt is tudom többé-kevésbé, hogy hol kell megállni. Hogyan nem szabad túl hosszan beszélni érdektelen dolgokról. Hátrány, hogy bármennyire is törekszik az ember, nem tudja kívülről figyelni magát. Még a volt újságíró sem tud mindig úgy megszólalni, hogy teljesen ellenőrzi magát. Ezért jó, ha vannak melletted olyan emberek, akik az ilyenkor fontos kontrollt biztosítják.

Érdekes ez a választás atekintetben is, hogy a lista harmadik helyezettjeként talán te vagy a leginkább érdekelt abban, hogy erős kampánymunkát fejtsetek ki. Aki a lista élén áll, arra mondhatjuk, a helyzete könnyebb. Ilyen értelemben kell külön pályát futnod ahhoz, hogy eredményes legyen a választás? Vagy érvényesül egyféle szolidaritás a jelöltek között?

Ez egy csapatmunka, erős csapat van ebben az ötös mezőnyben, ezen belül nem volt olyan feladatleosztás, hogy aki elől van, az nyugodtan üldögéljen, aki meg hátrébb, az igyekezzen. A cél, hogy megőrizzük az érdekképviseletet, ehhez az öt százalék a minimum. De mi abban bízunk, hogy három EP-képviselőnk lesz. Az én szempontomból az a kihívás, hogy megismertessem magam. Dolgoztam ugyan külpolitikában, kisebbségvédelemben, de ez nem az a terület, ami látványos, ami által tömegek ismernének. A kihívás az, hogy ismertté tegyem magam például az önkormányzatok körében, míg a jelenlegi képviselők ismertebbek.

Fontos lesz május 25-én, hogy milyen arányban mennek el szavazni a romániai magyarok. Hogyan lehet megbirkózni azzal, hogy sokakban okkal, ok nélkül komoly szkepszis van Brüsszellel, az európai intézményekkel szemben?

Van egy hárompillérű érdekképviselete az RMDSZ-nek, az önkormányzatok, a bukaresti törvényhozás és az Európai Parlament. Ha ezt háromlábú székként képzeljük el, amennyiben ennek bármelyik eleme kiesik, a konstrukció összedől. Ha az EP-ben nem vagyunk ott, az egyik pillérről lemondunk, valamennyire beszorulunk a hátországba. Közben otthon is gyengülünk, ha azt a képet mutatjuk akár a román politikum felé, akár Európa irányába, hogy elveszítettük azt a biztonságos bázist, a lakosság 6,5 százalékát. Európa szempontjából is rossz üzenet lenne, mert azt jelentené, az Unió egy országon belüli legnagyobb lélekszámú kisebbsége nem küld senkit Brüsszelbe. A kisebbségvédelem az egyik legerősebb szereplő nélkül marad.

Ugyan nem lehet kampányt építeni rá, de tény, az euroszkeptikus pártok, a szélsőjobb tömörülések is igyekeznek jelen lenni Brüsszelben. Tehát lehet érv, hogy akkor is ott kell lenni, ha nem feltétlenül értünk mindennel egyet?

A paradoxona ennek a választásnak, hogy miközben pozitív üzenetekkel igyekszünk mozgósítani az embereket, mások azzal mobilizálják: menjetek el szavazni, hogy minél több embert küldhessünk Brüsszelbe, s ott vidáman bomlaszthassuk az egész rendszert. Várhatóan a korábbiaknál több szélsőséges politikus kerül be az EP-be, de ezek többnyire más célokat fogalmaznak meg. Vagy az Unió intézményeit szeretnék lebontani, vagy az euró, mint pénznem ellen harcolnak. Vannak alakulatok, amelyek a bevándorlókat szeretnék az Unión kívül látni, mások függetleníteni a tagállamukat az Uniótól. Ezek nem tudnak közös platformban megállapodni, s egy nagy képviselőcsoportot alkotni, amely szembeszállhatna a jobboldallal, illetve a baloldali frakcióval. Tény, hogy többen kerülnek be, s gyengülni fognak a szocialisták és a néppártiak. Utóbbi kettő közötti vetélkedés akár néhány mandátumon is múlhat, esetleg azon a két-három emberen, akiket a romániai magyarság küld Brüsszelbe.

Az RMDSZ eredményét mennyiben veszélyezteti, hogy elutasították a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést, a Minority SafePack-et?

Az európai kisebbségek nem adták fel, az a szolidaritás, ami az RMDSZ javaslatára a FUEN védőernyője alatt létrejött, nem mondott le a céljáról az Európai Bizottság elutasítása nyomán. Sőt, mivel az EB azzal utasított el bennünket, hogy a kisebbségvédelem nem uniós kompetencia, most nyíltan lehet vállalni, célul tűzni ki, hogy igenis legyen uniós kompetencia, épüljön be az európai szerződésekbe a kisebbségvédelem. Alkossanak erre keretszabályozást. Ez egy jó motiváló tényező.

Tehát az elutasítás egy fontosabb változás közvetett előidézője lehet?

Ez is benne van. A kezdeményező bizottság tagjai megállapodtak, hogy a FUEN májusi kongresszusán kiáltványt fogadnak el, ez tartalmazni fogja a következő mandátumra szóló célkitűzéseket, amelyeket elvárunk, hogy a többséghez tartozó képviselők is támogassanak. Ehhez fontos minél több, valamely kisebbséghez tartozó képviselőt küldeni a parlamentbe, akik olyan lobbihangulatot tudnak teremteni, ami ezt a kérdést közelebb viszi az elfogadtatáshoz.

Az utóbbi években volt alkalmad közelről is megismerni a brüsszeli politikai viszonyokat. Mi az, ami a kritikákból igaz, mi az, amiken változtatni kellene?

Vannak dolgok, amiken gyorsan változtatni kellene. Ez egy túlbürokratizált rendszer, ami leginkább abból a kényszerűségből fakad, hogy nem egy klasszikus értelemben vett kormány, s nem kormányintézmények ezek, amelyeknek elsőrendű érdekük az lenne, hogy minél hatékonyabban működjenek. S ne a bürokrácia útvesztőjében tévedjenek el a különböző jó ötletek és programok. Egy másik dolog, hogy esztelen költekezés folyik azáltal, hogy az Európai Parlament székhelye Strasbourgban van, a plenáris üléseket kötelező módon ott kell tartani tizenkettőt évente. Több száz millió euróba kerül az adófizetőknek a folyamatos hurcolkodás Brüsszel és Strasbourg között, illetve a párhuzamos intézményrendszer. Ezt a képviselők többsége is fölösleges luxusnak tartja, csakhogy az európai szerződések ilyen területen is olyan megkötéseket tartalmaznak, amikhez tartaniuk kell magukat. Annak idején államközi megállapodás volt, s Franciaország ragaszkodott ehhez a kettősséghez.
Tehát jócskán van, min változtatni, de alapjában ez egy olyan rendszer, ami működik, s a tapasztalatom az: nem mondhatjuk, hogy bármilyen kérdésről ne akarna beszélni az Unió, ne lehetne eredményeket elérni. Amíg nem mentünk el minden ülésre, nem próbáltunk mindenkit meggyőzni arról, hogy amiről beszélünk, az fontos, akkor még nem tettünk eleget. Az Európai Néppártról is sokáig azt tartottuk, a kisebbségi kérdésekkel nem akar foglalkozni, de a legutóbbi három kongresszusán, nemrég Dublinban is nyíltan vállalta választási programjában is, hogy akar foglalkozni a kisebbségvédelemmel, számára is cél a keretszabályozás megteremtése. Ehhez is az kellett, hogy ott voltunk, jelen voltunk, s végül meggyőztük a kritikus többséget.

Szó volt intézményekről, testületekről, pártokról. Milyen politikai mozgástere van egy EP-képviselőnek a sok száz mellett?

Ketten-hárman a sok száz között nem tudhatunk látványos eredményt elérni. De sok bizottsági ülés van, a jelentések vitájában részt vehetnek a képviselők, módosításokat fogalmazhatnak meg. A sajátos érdek képviselhető, emellett én az informális térnek látom óriási jelentőségét. Egymással beszélgetve sokat lehet elérni, egyáltalán tudatosítani, hogy van itt egy erdélyi magyarság a maga sajátos problémáival. Továbbá egy EP-képviselő kapcsolatokat alakíthat ki az európai biztosokkal, vezető tisztségviselőkkel, ami szintén közelebb hozza a problémáink megismertetését és céljaink megvalósítását. Az európai politika Brüsszelben alakul, ott kell lenni, ahol ezek a dolgok történnek, különben mindenből kimaradunk.