Magyar rezsiharc: másolandó vagy felejtendő?

A Fidesz-kormány az elmúlt évben háromszor is csökkentette a gáz, az áram, a távhő árát, miközben Romániában az energiaárak folyamatosan nőnek. Cseke Péter Tamás annak járt utána, hogy kell-e irigyelnünk a budapesti rezsiharcot?

Az elmúlt másfél évben nem akadt olyan nap, amikor valamelyik magyarországi kormánypárti politikus szájából el ne hangzott volna a bűvös szó: „rezsicsökkentés”. Az intézkedést már 2012-ben zászlajára tűzte a Fidesz-kormány, 2014-ben az országgyűlési választási kampány központi elemévé vált, s nagy szerepe volt Orbán Viktorék újabb magabiztos győzelmében. Lényege a gáz, az áram és a távhő lakossági árának csökkentése, eszköze pedig az, hogy Magyarországon központilag az állam határozza meg a lakossági díjakat, a cégeknek és az intézményi nagyfogyasztóknak van csak lehetőségük a szabadpiacon beszerezni a gázt, áramot (lásd keretes írásunkat). Legfontosabb következménye lehet az energiapiaci szereplők távozása Magyarországról, ami a Fidesz-kormány bevallott célja is. Orbánék már korábban bejelentették, hogy non-profit közműszektorban gondolkodnak, Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkár pedig egy interjúban már arról beszélt, hogy az energiapiacon az állam egyeduralmára törekednek. Ennek jegyében vásárolt mandátuma első éveiben a kormány gáztárolókat, Mol-részvényeket, gázkereskedő céget, és ennek jegyében zajlottak le a rezsicsökkentések is. Az Európai Bizottságban morogva, Romániában pedig – a lakosság szintjén – irigykedve szemlélik ezt a folyamatos „rezsiharcot”. Az irigykedés jogos: miközben Magyarországon csökken, Romániában évről évre nő az energia ára.

Lakatos: még visszaüthet Lakatos Péter azok közé tartozik, akik szerint nem kellene irigykednünk. A számvevőszéki tanácsos ugyanis úgy véli: a Fidesz-kormány intézkedései hosszú távon fenntarthatatlanok, és egy idő után visszaütnek. Az Erdélyi Riportnak elmondta, politikai értelemben a világon a rezsicsökkentésnek három válfaja is van. Az egyik a „kapitalista”, ahol a szabadpiaci versenynek köszönhetően mérséklődnek az energiaárak. A másik a „szocialista” rezsicsökkentés, amely az energiaárak hatósági szabályozását jelenti. A harmadik a vegyes megoldás, ám Magyarország a „szocialista” irány felé mozdult el.

„Gazdaságilag azonban csak két fajta rezsicsökkentés létezik: fenntartható és ideiglenes, rövid távon alkalmazható csökkentés” – szögezte le.

Lakatos emlékeztetett arra, hogy eddig a Fidesz-kormány elsősorban a gázár, az áramár és a távhőár területén vezetett be rezsicsökkentést, és ezt könnyű volt végrehajtani, mert ezek hatósági, azaz az állam által szabályozott árak. „Így mondhatja azt, hogy eszi, nem eszi az energiacég, mást nem kap” – magyarázta. Ám az intézkedés első negatív következményei már jelentkeztek. Az energiaár-csökkenéssel egy időben ugyanis mérséklődtek az állam áfa- és adóbevételei, amit a kormánynak valamivel pótolni kellett, ezért tavaly bevezetettek egy közműadót is. E szerint a közszolgáltatást (vízellátás, szennyvíz- és csapadékelvezetés, hő- és villamosenergia-ellátás, hírközlés) végző cégek bizonyos illetéket fizetnek a közterületeken áthaladó vezetékeik után. Ez az illeték egyébként hasonlít a Romániában idéntől bevezetett „oszlopadóhoz”.
„Csakhogy a kommunális szolgáltatások esetében problémát jelent, hogy ezek nagy része önkormányzati tulajdonban van, az önkormányzatokat pedig éppen a fogyasztók tartják el. Így én nem irigylem azt a magyarországi polgármestert, aki a következő év költségvetésének tárgyalásakor azt fogja mondani: ki kell pótolnunk a vízmű működési költségeit a település büdzséjéből, mert veszteséges” – mondta Lakatos. Példaként említi a pécsi vízmű esetét, amelynek francia tulajdonosa megelégelte az adóterheket, és visszaadta az államnak a szolgáltatást. „Az önkormányzati szolgáltatók ugyanezt már nem tehetik meg” – tette hozzá.
A rezsicsökkentés másik negatív következménye, hogy a nagy magyarországi energiaszolgáltatók nem tudnak fejlesztéseket végrehajtani: beruházás- és létszámcsökkentésbe kezdenek. „Szép lassan mindent csökkentenek, egészen addig, amíg a kés elér a csontig. Ekkor azt mondják, a szolgáltatást vegye vissza az állam. És mivel az Európai Unióban vagyunk, az államnak nincs más útja: árajánlatot kell tennie az átvételre. A magyar államnak még annyira sem lesz pénze fejlesztése. Ezért mondom, hogy ez mesterséges intézkedés. Hosszú távon nem tartható. A magyar állam egyik zsebéből a másikba teszi be a pénzt, de ettől nem lesz több” – magyarázta a szakember, aki szerint a nagy szolgáltatók eddig a magyarországi választások kimenetelére is vártak. Egyelőre azért sem áll szándékukban távozni, mert a befektetéseiknek csak kis része térült meg. „Legfennebb addig várnak, ameddig el nem öregednek a vezetékek, amelyeket többé nem hajlandók lecserélni. Vagyis még három-négy évig” – jósolta Lakatos.
A számvevőszéki tanácsos szerint Romániában is lehetséges a rezsicsökkentés, legalábbis a gázárak esetében, de a magyarországinál „természetesebb úton”. Az országban ugyanis az utóbbi időben jelentősen visszaesett a gázfogyasztás, és csökkent az import gáz aránya a hazai fogyasztásban. Így 2013 áprilisához képest, amikor 4,6 százalék volt a lakossági importgáz-fogyasztás, idén áprilisra ez 2 százalékra csökkent. Az ipar által felhasznált importgáz aránya ugyanebben az időszakban 22,5 százalékról 16,5 százalékra csökkent. Szerinte ez a tendencia folytatódni fog, és árcsökkenéshez vezet. „Ha megvalósul az a szándék, hogy növeljék a hazai gázkitermelést, akkor a tavalyi szinten lehet tartani az elraktározott gázmennyiséget. Kis mértékben nő ugyan a hazai kitermelésű (Romgaz, Petrom, Ambroco) gáz ára, mert ezek esetében van egy nemzetközileg egyeztetett árnövekedés, amit Romániának is be kell tartania. Csökkeni fog viszont a gázimport, és ennek nagyobb hatása van az árra. Ugyanakkor a kormánynak szándékéban áll csökkenteni az elosztó-szolgáltatók tarifáját is” – magyarázta.

Rezsicsökkentés: csak a „nagyoknak" Romániában egyelőre azonban ahelyett, hogy csökkenne, április elsejétől nő a lakossági gáz ára két százalékkal, mert a magyar kormánnyal ellentétben a román kormány hitelmegállapodást kötött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Ezt a drágulást továbbiak követik júliusban és novemberben. Románia ugyanis az IMF-szerződéseben vállalta, hogy fokozatosan liberalizálja az energiaárakat: az ipari fogyasztóknál 2014 végéig, a háztartási fogyasztók esetében 2017 végéig kell kivezetnie a hatósági árszabályozást. A most még szabályozott lakossági gázár így öt év alatt több mint duplájára nő. Bukarest ugyanis vállalta, hogy a fogyasztás háromnegyedét fedező hazai termelésű gáz jelenleg még szabályozott (230 dolláros) árát az importgáz (400 dollár körüli) áráig emeli és lehetővé teszi, hogy a román piacra a külföldi energiacégek is belépjenek.
Bár a gázár-liberalizáció menetrendje április elsején újabb öt százalékos emelést írt volna elő a nagy ipari fogyasztók számára Romániában, egyelőre marad a jelenlegi ár. Az iparvállalatok azzal fenyegetőztek, hogy félmillió dolgozót bocsátanak el, ha versenyképességüket tovább rontja az energia újabb drágítása. Így végül a tömeges elbocsátásoktól való félelmében a kormány március végén az ipari fogyasztókat támogató intézkedéscsomagot fogadott el.

Borbély: az áram ára máris csökken Borbély Károly frissen kinevezett RMDSZ-es energetikai államtitkár szerint idehaza már csak azért sem lehetséges a magyarországihoz hasonló rezsicsökkentés a gázár esetében, mert nem közvetlen módon vásárolja a lakosság a gázt a termelőktől, hanem elosztóktól. Felidézte, hogy ezt a disztribúciós hálózatot a kétezres évek elején privatizálták. Annak idején nyolc nagy gázelosztó vállalat volt az országban, ezeket sorra felvásárolták a nagy energiacégek, mint a Gdf Suez, az E.ON, az Enel. „Ezeknek az árpolitikájába az állam nem szólhat bele” – mondta az Erdélyi Riportnak az államtitkár. Megjegyezte, a nagy gázelosztókat amúgy Magyarországon is privatizálták a kilencvenes évek elején, ám az állam visszavásárolta. Mindazonáltal Borbély szerint az áramszolgáltatás területén egyfajta rezsicsökkentést végre lehet hajtani Romániában is. „A kormány már leállította a zöldbizonylatos szubvenciós rendszert, ezért a villanyszámlában hamarosan 30-40 százalékkal csökkennie kell a zöldenergiára fordított összegnek” – magyarázta az államtitkár.
Borbély Károly ugyanakkor egyetért Lakatos Péterrel abban, hogy a jövőben elképzelhető gázárcsökkenés is „természetes” úton, mert Romániában jelenleg csökken a gáz- és a villanyáram-fogyasztás egyaránt. „Hét-nyolc százalékkal kevesebb energiát használ a román gazdaság. Emellett a télen felhasznált importgáz aránya legtöbb 18 százalék volt.

Jelenleg az importgáz aránya mindössze 8 százalék, és folyamatosan csökken” – mondta a tisztségviselő.