Picipanka
2015. 09. 17. 09:05Bár hangzásában kísértetiesen emlékeztet a román tolvajnyelv piţipoancă, „könnyelmű fiatal lány” szavára, akire ráragasztottam ezt az ő anyanyelvén nem igazán hízelgő jelzőt, tökéletesen ráillik hangulatosnak tűnő magyar változatában. Hiszen harmadik, (be)fogadott lányunk „pici” is, meg „panka” is a maga módján. Cégtábláján dzsentrisen csengő magyar családneve és olaszból öröklött román keresztneve alatt – bár valamelyest érti, de kevésbé beszéli a nyelvünket – magyarul is feltüntette, hogy foglalkozása: ügyvéd. Egy híján negyven esztendős barátnénk nyugodtan letagadhatna akár tíz évet is a korából, annyira törékeny, légies teremtés. De nehezen képzelem el, hogy halk, csilingelő hangja alkalmassá tenné a dörgedelmes törvényszéki filippikák felsorakoztatására.
Egy szép napon minden bátorságát összeszedve fogta magát, és nekivágott a nagyvilágnak. Meg se állt Londonig, ahol egy új Hilton szállóban alkalmazták, csordogáló ügyvédi tiszteletdíjainál többszörte nagyobb fizetéssel. Úgymond, „megtalálta a számítását”, de három hónap múlva hazatért. Mert… nem tudott beilleszkedni, mert… honvágya volt – vallotta. Amikor félig komolyra fordítva a szót, egy unokát „rendeltem” nála számunkra, Picipankánk – hithű ortodox és férjezetlen voltában – ugyancsak elpirult. De nem sértődött meg, annyira nem, hogy egy-egy pupikot nyomott az orcámra…
Szaladár
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
