No, no annó!
2015. 10. 23. 17:34Hadüzenet egy ártalmatlan szónak. Szűcs László jegyzete.
Valamikor választékosnak gondoltam, s használtam, olykor használom is, talán nem mindig a leghelyesebben, a legalkalmasabb mondathelyzetben az annó szócskát. (Az annus ’év’ szó ragozott alakjáról van szó.) Ami valahogy megjelent, elterjedt, divatba hozta magát, mint a távolabbi múltra utaló, nosztalgikus hangulatú utalás. Ráadásul némi jelentésváltozás is végbement, hiszen eredetileg annyit jelent: évben. Annó ez, annó az, mintha nem akadna semmilyen szavunk annak kifejezésére, amikor valami múltban történt eseményt felidézünk. Annak idején, akkor, egykor, régen, hajdan. Van választék.
Egy ideje mind határozottabban érzem, hogy médiában, hivatalos szövegben, magánbeszélgetésben túladagoljuk ezt a négybetűs szót. Ráadásul a rövid o-s változat nem is igazán helyes. Az annó cérnám akkor szakadt el, amikor csütörtök este megnéztem a Liverpool FC – FK Rubin Kazany Európa-liga futballmeccset, s az RTL II. szpíkere már az első félidő derekáig öt alkalommal annózott. Ezzel ki is verte nálam az annó-biztosítékot. Úgyhogy egy ideig száműzöm szegény szót minden írásomból, s előre szólok a szerzőknek is, hogy az annótlanító billentyű aktív, na jó, esetleg minden tizediknek megkegyelmezek.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
