Kell-e nekünk Ioan Şerb?

2015. 10. 23. 13:04

A bukaresti ötödik kerületi bíróságnak arról kell döntenie, hogy a politikusoknak van-e jogi felelősségük az általuk adott politikai nyilatkozatok tárgyában. Székely Ervin publicisztikája.

 

Rövidesen történelmet írhat a romániai igazságszolgáltatás. A fővárosi ötödik kerület bíróságának arról kell döntenie, hogy elmarasztalja-e Traian Băsescu volt államfőt hamis nyilatkozattétel bűntettében azért, mert 2007-ben azt mondta, hogy amennyiben a parlament felfüggeszti őt, akkor öt percen belül lemond a tisztségéről és bár a felfüggesztés megtörtént, az egykori elnök mégsem nyújtotta be lemondását.

Bár Romániában a joggyakorlatot nem tekintik jogforrásnak, precedens-értékű bírósági határozat következik, amelyik messze túlnő Traian Băsescu és Ioan Şerb (ő az az állampolgár, akinek a feljelentése nyomán a Legfőbb Ügyészség kérte e per újrafelvételét) személyes jogvitáján. A bíróságnak ugyanis arról kell döntenie, hogy van-e a politikusoknak jogi felelősségük az általuk adott politikai nyilatkozatok tárgyában. Két eset lehetséges: vagy az állapíttatik meg, hogy igen, és ebben az esetben a választási kampányban elhangzott valamennyi ígéret, vállalás, nyilatkozat számonkérhető lesz, nem teljesítésük pedig anyagi, közjogi vagy akár büntetőjogi szankciókkal is járhat, vagy pedig azt találja mondani a taláros testület, hogy a politikai szférában elkövetett hamis nyilatkozatnak csak politikai szankciója képzelhető el (az illetőt esetleg nem választják újra a jó memóriával megáldott állampolgárok). Kevésbé emelkedett stílusban megfogalmazva, ezzel azt üzenné a bíróság, hogy aki olyan hülye, hogy hisz a politikusoknak, az viselje a következményeit.

Nem tudni ugyan, mit határoz a bíróság – amelyiknek a döntését a legcsekélyebb mértékben sem szeretném befolyásolni – azonban meglepne, ha a bírák az ő bölcsességükben az első változat mellett foglalnának állást. Ezzel ugyanis valóságos igazságügyi forradalmat indítanának el, hiszen Romániában a politikai ígéreteket nem betartani, hanem kitartani szokták egyik választástól a másikig. Nemcsak az elmúlt huszonöt évben, de

gyakorlatilag soha nem volt itt jogi értelemben számonkérhető egy politikai nyilatkozat

és ezzel tulajdonképpen korlátozott felelősségűnek minősítette a társadalom a politikai elitet, de még ők is saját magukat. Egy ilyen bírósági döntés nyomán Iliescu-n is számon lehetne kérni az egymillió új munkahelyet, Năstase-n az Észak-erdélyi autópályát, Emil Boc-on a kisebbségi törvény elfogadását és a sort még folytathatnánk.

Túl a jogkövetkezményeken, egy ilyen bírósági döntés radikálisan megváltoztatná a politikai kommunikációt. Jelenleg ugyanis az információ-dömping korában egy politikus csak akkor tudja átlépni a választópolgárok ingerküszöbét, ha valami nagyon „ütőset” mond, vagy ígér. A vállalásokat viszont nem kell betartani, hiszen a nap mint nap érkező információ-áradat kimossa a memóriánkból a hangzatos szavakat, újak jönnek a helyükre, amelyek ugyanúgy feledésbe merülnek, no meg aztán egy jeles magyar politikust parafrazálva, a választók memóriáját sohasem lehet kellőképpen alábecsülni. De mi van akkor, ha megjelenik Ioan Şerb és minden vállalásnak érvényt szerez a jog eszközeivel? Akkor átalakul a politikai kommunikáció, csak teljesíthető ígéretek hangzanak el, amelyek meg is valósulnak, nő a bizalom a politikai elitben, szürkébb, de kiszámíthatóbb lesz a politikai élet, a nagy hadovázók kihullnak az elitből esetleg néhány hírtelevízió csődbe jut, miután nem tudja ébren tartani nézőit.

Nem hiszem, hogy a fővárosi ötödik kerület bírósága – tudják, ahol Marian Vanghelie volt még nemrég a kerületi polgármester, aki hozzávetőleges nyelvhelyességgel fogalmazta meg bődületes nyilatkozatait – vállalná, hogy ilyen mérvű forradalmat robbant ki a politikai életben.

De tegyük a szívünkre a kezünket. Talán mi sem akarjuk. Mert mi lenne akkor azokkal a politikusainkkal, akik épp két évvel ezelőtt, az úgynevezett nagy menetelés alkalmából (Kökösdtől Bereckig) a következőket fogalmazták meg egy kiáltványban: „A mai napot követően vagy érdemi párbeszéd kezdődik a székelység képviselőivel a székely nép kinyilvánított akaratáról, Székelyföld jövőjéről, vagy sokasodni és erősödni fognak a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is”?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!