Tökéletes soknyelvűség: álmainkban

2015. 10. 23. 18:36

A napokban zajló kolozsvári filmfesztiválon Molnár Levente színművésszel találkozhattak az érdeklődők. Az elhangzottakat Bartha Réka foglalta össze.

 

Reggeli órában nem volt jó válasza arra, miért is nem ért románul a kutyája – mesélte Molnár Levente színész a film- és színházbeli soknyelvűségről szóló beszélgetésen, amelyet a Comedy Cluj Nemzetközi Filmfesztivál eseményeként szerveztek meg a Bulgakov Caféban. A mulatságos hétköznapi intermezzo abszurditásának szemléltetésére hozzátette: csupán később merült fel benne az, hogy vajon kell-e egy kutyának egyáltalán bármely spéci nyelven értenie, „beszélnie”, gazdijának meg rosszul éreznie magát a kedvenc „verbális” önkifejezésének hiányosságai miatt? A Kolozsvári Állami Magyar Színház filmvilágban is jártas művésze úgy véli: a beszélt vagy éppenséggel nem beszélt nyelv nem a legfontosabb eleme az emberi kommunikációnak. Erről és a soknyelvűséghez kapcsolódó egyéb találkozásairól is beszélt Molnár Levente – zömében angolul, de románul és magyarul is. És azt is elmondta: álmainkban valósul meg a tökéletes soknyelvűség.

Molnár Levente Ábrahámot, Saul barátját, a lázadás főszervezőjét alakítja Nemes Jeles László filmjében

 

Románul, franciául és jiddisül is volt alkalma beszélni különböző filmes munkáiban, az angolt a feliratozott tévéfilmekből, illetve amerikai nyári diákmunkája révén tanulta meg. De ezek a tapasztalatok is azt a felismerést erősítették meg benne, hogy a verbális önkifejezés milyensége, minősége a kommunikációnak sokadik fontosságú tartozéka. Hiszen a különböző kultúrákhoz tartozó emberek kapcsolatát, interakcióját sokkal inkább az egymásra hangoltság, a nyitottság és a kíváncsiság teszi működőképessé, és nem a közös nyelv – derült ki a közvetlen hangulatú, soknyelvű beszélgetésből. Molnár Levente szerint alapkövetelmény az, hogy az emberek ne a saját igazukat akarják kinyilatkoztatni egymásnak, ne erre használják a kommunikációt, hanem az legyen fontos számukra, hogy más nyelvű társuk a nyelven túl is megértse azt, amit közvetíteni szeretnének, hogy megvárják a partner visszajelzéseit egy-egy beszélgetésben.

 

Elszalasztott lehetőségek

A nagybányai származású alkotó furcsának találja, hogy kevés hazai magyar színész él azzal az előnnyel, hogy egy másik nyelv – a román – új karrierperspektívákat nyithat meg számára. Ennek ki nem használása ötven százalékkal kevesebb esélyt jelent a szakmai kiteljesedésre, továbbfejlődésre. De példaértékű helyzetek is szóba kerültek a beszélgetésen, olyanok, amikben a bátorság, a kitartás és a szakmai kíváncsiság Râmnicu Vâlceán és Finnországban is új távlatokat hozott színházi színészek pályáján.

Nem ért egyet és nem is tud azonosulni azzal a főként kelet-európai közegre jellemző félelemmel, amellyel a menekültekhez viszonyulnak idehaza. Meglepi, hogy ez a meghatározó hozzáállás még olyan körülmények között is, hogy az érkezők közül sokan beszélik az angolt, nincsenek tehát nyelvi akadályok – emelte ki a kolozsvári társulat művésze, aki azt is hozzáfűzte: ő továbbra is meg szeretné őrizni azt a kíváncsiságát, amellyel általában közeledik az emberekhez.

A beszélgetés helyszíne a kolozsvári Bulgakov Café volt

 

Egymást váltó álomnyelvek

Érdekes és mulatságos tapasztalatként beszélt arról a filmes munkájáról, amelynek közös „nemzetközi” nyelve a jiddis volt. Pontosabban: a jiddis nyelv számtalan kiejtésű válfaja – annak függvényében, hogy a soknemzetiségű szereposztás tagjai éppen melyik nyelv sajátosságai szerint formálták filmbeli közös nyelvük szavait. Ki is javítgatták egymás kiejtését – mesélte Molnár Levente –, amíg a nyelvtréner rá nem vezette a stábot arra, hogy a korrekciók fölöslegesek, hiszen valamennyi kiejtés egyenrangú és pontosan a különbözőségükben rejlik a szépség.

A beszélgetés egyik résztvevőjének kérdésére – mennyire lehet hatékony az önkifejezése annak a színésznek, aki nem birtokolja kielégítően azt a nyelvet, amelyen játszik – a Saul fia szereplője a francia nyelvvel kapcsolatos szakmai „afférját” hozta fel példaként. Előbb meg kellett tanulnia egy tőle idegen nyelv szavait, mondatait, aztán elhelyezte benne a hangsúlyokat, amelytől a szöveg egy idő után elkezdett „működni”, közvetíteni. Hosszabb utat kell megtenni ugyan, de nem lehetetlen a hatékony önkifejezés, amelynek a belső energiái a szövegnél sokkal fontosabbak – foglalta össze.

Milyen nyelven szokott álmodni? – kérdezte egy másik résztvevő Molnár Leventétől, aki röpke önreflexió után bevallotta: nem is tudná egyértelműen felidézni, hogy álmainak mi a hivatalos nyelve. Vélhetően nincs is ilyen uralkodó nyelv, vagy valamennyi, általa kicsit is ismert nyelv felváltva uralhatja az álmait. Számára ez az eszményi közeg, amelyben megvalósul a tökéletes soknyelvűség.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!