Volt egyszer egy Bajor utca

Súlyos diszkrimináció történt az elmúlt héten a liberális (!) többségű nagyváradi helyi tanácsban, ahol az a döntés született, hogy a város egyik utcája a lakosok kérésére kifejezetten azért nem viselheti tovább Bajor Andor író nevét, mert ez egy magyar név. Az első baklövést akkor követték el, amikor az íróról a város egyik félreeső, a magyarok által legkevésbé lakott, ismeretlen utcácskáját nevezték el. Arról maguk a névadók sem tudhattak, hogy a Bajor utca lakói javarészt nyugalmazott katonatisztek, akik ma már a Veteránok nevű utca lakói. Bevallom, én sem tudtam arról, hogy ilyen nevű utca lenne Váradon, s nem értem, ha már szóba került a névadás, miért nem az az utcarész kaphatta meg Bajor nevét, ahol már két évtizede emléktábla is tanúskodik arról, hogy a sarokházban töltötte gyermekkorát a közelmúlt erdélyi irodalmának kiválósága. Persze, mit csodálkozunk azon, hogy Bajornak milyen utca jutott, ha arra gondolunk, hogy a városalapító Szent László királynak milyen utcát „adott” az önkormányzat.
A jelenlegi városvezetés magyarellenessége már-már a funari időkre emlékeztet, pedig ez nem a kilencvenes évek és nem Kolozsvár. A koalíciós pártok kényelmes többséggel irányítják a várost, az RMDSZ pedig, miután elvesztette polgármester-helyettesi tisztségét, jelenleg a városházán még a lehetőségei szintjét sem éri el. A szövetség évek óta mintha elhanyagolná a váradi ügyeket, amit csak részben magyaráz, hogy parlamenti mandátumot is csak vidéken volt képes szerezni. A gyengeség jele, hogy a múlt heti önkormányzati ülés után sem lármázták fel a közvéleményt a városi tanács RMDSZ-es képviselői, s nem rohantak beadvánnyal az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz. A téma elsőként a román nyelvű médiában bukkant fel. A megoldást a városatyák egy rossz kompromisszumban vélték megtalálni: a Bajor utcát átköltöztetnék a város leginkább magyarok lakta részébe, Biharpüspökibe. Kíváncsi vagyok, ha a püspöki magyar lakosok iktatnának a városházán egy olyan beadványt, melyben a Nicolae Filimon utca nevének a megváltoztatását kérik, lévén e név a környéken élő magyarok számára idegen hangzású, akkor hasonló gyorsasággal lépne-e az önkormányzat.
A váradi románság is büszke a városára, látszik ez abból is, hogy népszerűek a régi képeslapokat bemutató román nyelvű weboldalak is, szívesen fényképezkednek a színház, a püspöki palota előtt, a Fő utca szecessziós palotái közt. És ez jól is van így. De a magyar múltnak ne csak a díszleteit fogadják el, hanem a szereplőit is.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a város magyar és román közössége közt ilyen témákban nincs semmiféle párbeszéd, politikai szinten a hatalmi játékok mozgatják az ügyeket, az érdekvédelem pedig nem volt felkészülve arra, hogy a városi pozíciók elvesztése után milyen magatartást kövessen, milyen eszközökkel éljen. Az RMDSZ időnként mintha elfelejtené, hogy a városban ellenzékben van. Ne hagyjuk, hogy a Veteránok utcájának sötétsége végleg beköltözzön a főtérre.

Szűcs László