Vizsgaláz

„Ha sehogy sem sikerül javítani a módszertanon, javaslom, hogy – az ideológiát cserélő pártok mintájára – az évtized végén az euró bevezetésével egyidejűleg tegyük az angolt az ország hivatalos nyelvévé.” Szűcs László vezércikke.

A mögöttünk hagyott napok fontos hazai híre, hogy a parlament lemondásra szólította fel az államfőt öccse és veje sajnálatosan balkáni botrányai miatt. De Bãsescu úgy látszik, nem ért a szóból, inkább maradni szeretne mandátuma utolsó másodpercéig. Nem kevésbé sokakat foglalkoztató fejlemény, hogy új elnököt választott az ellenzék vezető pártja, a nemzeti liberálisok, akik immár a szász Iohannis-szal az élen lépnek fúzióra eddigi politikai ellenfelükkel, a demokrata liberálisokkal. A két társaság legfontosabb közös jellemzője, hogy egyikük sem liberális, most már formálisan sem, miután a szebeni polgármester vezette alakulat ráunva a szabadelvű famíliára, pártcsaládot váltott. Amilyen könnyen forog a köpönyeg a hazai pártéletben, lásd a sok átülősösdit, lehetnek ezek a hölgyek s urak még zöldek is egyszer, netán szocdemek, ha úgy fújnak majd a Dâmboviþa partján az európai szelek.
Arra sincs semmi garancia, hogy ez a fúzió tartósabb lesz a szokásosoknál, a novemberi elnökválasztásnál nem is tekintenék tovább. Valahogy választások után, különösen vesztes helyzetekben nehezen megy a szót értés a román politikusok között. No de még kevésbé sikerült a román szót érteni a múlt heti országos képességvizsgán, és ez a társadalom meg a fényes jövő szempontjából fontosabb fejlemény, mint Bãsescu elnök heroikus kapaszkodása az elnöki székbe, avagy Iohannis polgártárs pártelnökké emelése.
A nyolcadikosok román nyelv és irodalom vizsgájának országos átlagjegye szinte pontosan hatos, amit figyelembe véve, szerintem nem is olyan rettenetes a kovásznai 5,23, de még a sereghajtó hargitai 4,41 sem. Lerágott csont, ezeken a hasábokon is többször megfogalmazott vélekedés, hogy botrányos a módszer, ahogy az állam nyelvét és irodalmát tanítják, az elvárások messze nincsenek arányban a diákok felkészültségével, s ennek az áldatlan helyzetnek most is a kisebbségi diákok az első számű kárvallottjai. És a bajok ezúttal túlmutatnak a román vizsgán, hiszen a matematika és a kisebbségiek anyanyelv vizsgájának osztályzatai sem javítottak sokat az országos képen, a hetessel eminens bukarestieken kívül szinte minden megyében ötös, hatos körüli átlagok jöttek ki. De ami még aggasztóbb, a vizsgázók harminc százaléka nem tudta elérni az ötös átlagot sem. A bukások zömét a román jegyek okozták.
Hány rémes vizsgaeredmény kell még ahhoz (hamarosan az érettségi miatt hüledezhetünk), hogy a hazai tanügy felfedezze magának a huszonegyedik századot? Ha sehogy sem sikerül javítani a módszertanon, javaslom, hogy – az ideológiát cserélő pártok mintájára – az évtized végén az euró bevezetésével egyidejűleg tegyük az angolt az ország hivatalos nyelvévé. Higgyék el, így még Hargita is feljönne legalább nyolcötvenre!