Ünnepélyes tilalom

2016. 11. 30. 11:37

A magyar diplomácia rendhagyó jókívánságai Románia nemzeti ünnepe alkalmából. Szűcs László jegyzéke, illetve jegyzete.

 

Szíjjártó Péter magyar külügyminiszter megtiltotta diplomatáinak, hogy nyilvános helyen piszkálják az orrukat. Bocsánat, nem, igazából azt tiltotta meg nekik, hogy ma, december elsején, bárhol is szolgálják a magyar teremlabdarúgás ügyét, legyenek résen, nehogy részt vegyenek bármiféle román nemzeti ünnepségen. No hóra, no koktélparti!

Arról nincsenek pontos adataim, hogy e tiltást megelőzően a nagyvilágban szerteszét mennyire volt jellemző, hogy ezen a napon a magyar diplomaták apraja-nagyja ott tolakodott volna román fogadásokon, s itta a kaviárra a murfatlari borokat. Ha nem igazán, akkor minek most tiltani, ha pedig mégis, akkor ugyanez a minisztérium ennyi időn át miért hagyta szó nélkül e kilengést? Egyáltalán miért hír az, hogy a magyar külügy az idén senkit nem küldött a pesti román követségre koccintani? Tavaly ugyanők küldtek? Vagy ha tavaly, tavalyelőtt se, s még tizenháromban se, akkor mi az érdekes abban, hogy az idén sem? Netán idén öntudatosabb a távolmaradás?

Vajon kinek szólhat – túl az alapfelszereltségnek számító arrogancián – egy ilyen tiltás? Bizonyára hatásosan tölti el a magyar közvéleményt azzal a jó érzéssel, hogy no, megint jól megmondtuk ezeknek, most aztán nézhetik magukat borbélyért kiáltó talpú kedves barátaink és szövetségeseink. Fel bírom tételezni azt is, hogy a választási hajrában (komámasszony, hol a kampány?) a Kövér László bajszának árnyékában éppen összefogó erdélyi testvérek öntudatát és részvételi hajlandóságát fokozandó keménykedtek egy kicsit, hadd vésse az eszébe mindenki, hol lakik a magyarok különbejáratú istene.

És persze szólhat, szól is ez a tiltás a román politika, meg a román közvélemény felé is. Mindkettő arról nevezetes, hogy az ilyen gesztusokat megértő elnézéssel fogadja, jópofa baráti incselkedésnek, így nem is lesz semmiféle negatív hatása a romániai etnikumközi kapcsolatokra. Esetleg, ha mégis, akkor majd március idusán lehet nagyokat csodálkozni s őszintén méltatlankodni  azon, hogy a többségi politikusok, helyiek és országosak tüntető távolmaradással negligálják a mi szép ünnepünket. Ajjaj, mi lesz itt tizennyolcban, a centenáriumon? Félő, még a Napot is bekéretik konzultációra a magyar külügybe, ha december elsején fel merészel kelni.

Mindeközben Románia ezen diplomáciai erőfeszítések ellenére, még e hideg, fagyos reggeleken sem képes mindannyiunk örömére akár néhány négyzetcentiméternyit is összezsugorodni.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!