Új ember, új helyzetben

2014. 09. 02. 22:10

„A nagy kihívás az európai és amerikai döntéshozók számára alighanem az, mi lehet elég erős válasz Putyinnak, ami nem jelent végzetes fenyegetést a térség biztonsága szempontjából, de mégis lehervasztja a hideg mosolyt a cinikus orosz vezető arcáról.” Szűcs László vezércikke.


Békés viszonyok között mennyire más hangsúlyokkal szólna ez a hír: Donald Tusk lengyel miniszterelnök személyében először választottak kelet-közép-európai politikust az Európa Tanács élére. Más kérdés, hogy talán a keleti végekre jellemző félháborús viszonyok is közrejátszhattak abban, hogy a mandátuma végére érő Van Rompuy utódja egy markáns lengyel politikus lett, annak az országnak a vezetője, amely igen határozott választ kíván adni a tűzzel és a békével felelőtlenül játszó oroszoknak. És aki nem mellesleg az egyik legbizalmasabb szövetségese az európai politikában meghatározó erejű német kancellárnak, Angela Merkelnek, eladdig, hogy Tusk németül sokkal jobban beszél, mint angolul.

Azt ma nehéz lenne megmondani, hogy a válságkezelés lesz-e az új európai vezető mandátuma idején a legfontosabb feladat, azonban az ukrán-orosz konfliktus kezelése mindenképpen az első komoly kihívás számára. Hiszen miközben egyfelől az orosz elnöknek ama szándéka körvonalazódik, hogy valamiféle önálló államiságú Újoroszországot hozzon létre a most harcok dúlta vidékeken, akár veszélyes szomszédként megérkezve a NATO-tag Románia közvetlen közelébe, addig a NATO a békeharc jegyében öt új támaszpont kialakítását tervezi, a balti államok mellett éppen Lengyelországban és Romániában. Nem sok jel mutat a béke irányába. A nagy kihívás az európai és amerikai döntéshozók számára alighanem az, mi lehet az az elég erős válasz Putyinnak, ami nem jelent végzetes fenyegetést a térség biztonsága szempontjából, de mégis lehervasztja a hideg mosolyt a cinikus orosz vezető arcáról.

Mindehhez fontos előfeltétel lenne legalább az uniós tagállamok részéről az egységes fellépés, amit nem könnyít meg, hogy gazdasági kötelékeik Oroszország irányába nem egyformán erősek. A szankciók politikáját leginkább a sok minden másban külön utas Magyarország bírálja, de az energiabiztonság ügye másokat is elbizonytalaníthat. Érdekes egyébként, hogy a pesti külügy sietett részben magyar sikerként is értékelni Tusk megválasztását, miközben éppen a magyar és a lengyel kormányfő közötti viszony hűvösödéséről lehetett az utóbbi hónapokban hallani. Nagyobb baj ennél az, hogy jelen pillanatban nem látni olyan magyar politikust, akinek akár szikrányi esélye lett volna, hogy az Európa Tanács elnökévé választják. Bár tegyük hozzá, Magyarországon nem kevesen örültek volna annak, ha ad absurdum Orbánnak kellene Strasbourgba költöznie, hogy megkezdje az Európai Együttműködés Rendszerének hazai tapasztalatokon alapuló kiépítését. Sajnos ma Románia sincs abban a helyzetben, hogy ilyen fontos nemzetközi tisztség betöltésére lenne alkalmas embere, a kicsinyes belpolitikai játszmák bizonyosan ártanak az ország nemzetközi megítélésének. Hiszen mi mást is gondoljanak arról az országról, ahol a kormányzat legfőbb törekvésének a mai helyzetben az számít, hogyan törvényesítse az önkormányzatokban a politikai köpenyegforgatást?

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!