Szürkébbek lesznek a játszmák

2016. 07. 31. 21:28

Sokan vetették a szemére, hogy az általa vezetett szervezetet úgy kezelte, mint egy magáncéget. Mások azzal magyarázták politikai sikereit, hogy a szervezetet úgy vezette, mint egy magáncéget. Több mint egy évtizeden át volt az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke Kiss Sándor, aki lemondásáról levélben értesítette kollégáit.

A kilencvenes évek elején nem volt jellemző, hogy vállalkozók igyekezzenek vezető tisztségekbe kerülni a Szövetség területi szervezeteiben. Kezdetben a humán értelmiségieké volt a főszerep, írók, újságírók, színészek, lelkészek, jogászok vitték a forradalom után a boltot, becsületesen, lelkesen, olykor nem kevés naivitással. Kiss Sándor színrelépése mindenképpen új politizálási stílust hozott. Pragmatizmust, azzal a képességgel, hogy pontosan meg tudta fogalmazni a céljait. Gyakran behozhatatlan előnye származott abból, hogy képes volt politikai ellenfelei (ellenségei) fejével gondolkodni, modellezni várható reakcióikat, ennek köszönhetően a politikai sakktáblán két-három lépéssel mindig előrébb járt.

Politikai pályafutásának csúcspontja a 2004-2008 közötti időszak. Ekkor lesz a megyei szervezet elnöke, s ami még fontosabb, a Bihar Megyei Tanács elnökévé is választják. Szerencsés időszak, még előtte vagyunk a világgazdasági válságnak, az RMDSZ jellemzően kormányon, jut forrás a fejlesztésekre. A magyarok lakta bihari települések soha annyi infrastrukturális fejlesztést nem láttak, mint ekkor. S igazán ekkor derül ki, hogy Kiss jó menedzser, tud az emberekkel is bánni. Ugyanezen időszakban erősödnek meg a megyei tanácshoz tartozó kulturális intézmények, elkezdődik a magyar színház önállósulásának a folyamata. A megyei önkormányzat román alkalmazottai is nosztalgiával emlegetik azokat az éveket.

Kiss után két nemzeti liberális politikus vezette 4-4 éven át a megyét, s ketten együtt feleannyira nem voltak képesek, igaz, a külső feltételek sem kedveztek már. E két utóbbi mandátumot ugyan alelnökként vitte végig Kiss Sándor, félig-meddig ellenzéki helyzetben kellett ezekben az években legalább megtartani a pozíciókat, eredményeket. Nem ritkán több fronton is küzdve párhuzamosan: kitárgyalni a sajtot a román pártok szájából, pályán kívül tartani a magyar versenypártokat, sőt, ha kell, az RMDSZ országos vezetőivel is vállalva a konfliktusokat. Viszont a bukaresti politikai tér nem vonzotta, pedig könnyen elérhette volna, hogy képviselői vagy szenátori mandátumot szerezzen.

Kiss Sándor (akit őt emlegetve még az is lesanyizott, aki soha két szót nem váltott vele) nem a szimbolikus politizálás híve, de az ő idejében került fel a magyar felirat a színház homlokzatára, s ugyan lánglelkű szónoknak sem nevezhető, hatásos beszédeket tudott mondani. Jó előadó, bár a közszerepléseket nem erőltette. S ami politikusok körében ritka erény: eredeti a humora. A legutóbbi időket leszámítva hatékonyan választotta meg a csapatát is, oly annyira, hogy politikai neveltjei most át is veszik a helyét, a szerepét. De hát ki más tenné?

A médiához több szálon hozzágabalyodott az egyébként hálás interjúalanyként ismert politikus. Nagyváradon nem csupán kiépítette – az országban úttörőként – a kábeltévé hálózatot, hanem az ő idejében a TVS színvonalas román és magyar szerkesztőséget vitt, nézhető (az új tulaj által később felszámolt) műsorokkal. Kiss az ezredforduló táján tulajdonosa lett a két piacvezető Bihar megyei napilapnak, s anélkül, hogy a Jurnalul Bihorean vagy a Bihari Napló működtetésében sok nyomot hagyott volna, hamar továbbadta mindkettőt a szakmainak mondott külföldi befektetőnek. Feltételezem, kevés dolgot bánt később annyira, mint e két lap eladását. Ugyan később sem maradt média nélkül, igaz, helyi rádiója az utóbbi években sokat vesztett szerepéből, szakmai súlyából.

Amit az RMDSZ távozó bihari elnökével kapcsolatban a legkevésbé értek, ismerve habitusát, problémakezelő képességeit, hogy mi a csudáért hagyta kifulladni az Ady Központ projektet, miért kínált ezzel annyi támadási felületet. Ennek a fiaskónak a súlyát jó ideig kell cipelniük majd nélküle is a helyi RMDSZ vezetőknek. Persze, végül nem ez az ügy jelentette politikai pályafutásának a végét, hanem a 2014 tavaszán a korrupcióellenes ügyészség (DNA) által megindított bűnvádi eljárás, amelyben többször vizsgált, s többször lezárt ügyekben is megvádolták. Hiába vagyok biztos benne, hogy semmiféle komoly elmarasztaló ítélet nem születik majd, az ügy politikai értelemben nehéz helyzetbe hozta a szervezetet. Az ártatlanság vélelmének az ügyészek vezette Romániában amúgy sem osztanak szerepet. Politikai értelemben az idei helyhatósági választás gyenge nagyváradi eredménye talán az egyetlen olyan hiba, ami a lemondásában is közrejátszhatott, egyszerűen halovány jelöltlista állt össze.

Ám ha távozott is a megyei szervezet éléről, hatásában jó ideig ott lesz – ha csak közvetett módon is – a döntéshozatalban, a jelenlegi vezetők valamennyien az ő jóvoltából töltenek be tisztségeket. Így még érdekesebb feladat a választókat meggyőzni arról, távozásával érdemi változások történnek a szervezetben, új szelek fújnak, új stílus honosodik meg.

Néhány éve, az RMDSZ jubileumi nagyváradi kongresszusán házigazdaként Kiss Sándor a következő grönlandi bölcsességgel üdvözölte a megjelenteket: „Amikor olyan messzire mentél, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy.” Kiss igen messzire jutott, komoly utat járt be, s volt valóságérzéke, hogy saját döntésével most kilépjen a sorból. Unalmasabbak lesznek a tanácsülések, s szürkébbek nélküle a játszmák.

 

Szűcs László



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!