Szezonzáró

„A valóság nem tűri a naivitást, a függönyt leeresztették, az ésszerű magyarázatok fölöslegesek, a rendszer működik, a szavazóurnától való távozás után reklamációnak helye nincs. Nem lesz jövőre sem.” Szűcs László vezércikke.

„Borzalmas, hogy nem tudsz ésszerű magyarázatot adni arra, miért kell ennek vége legyen. Egy nagyon ósdi dolog miatt, ami a politika.” Az általa vezetett színház utolsó előadása után fogalmazott így, keserűen és tehetetlenül Alföldi Róbert, aki június utolsó napján búcsúzik a budapesti Nemzeti Színház társulatától és közönségétől.
Bevallom, a múlt év decemberében eléggé el nem ítélhető naivitással úgy gondoltam, a hatalom a helyén hagyja az ország első színházának a vezetőjét. S nem csak azért, mert szakmailag sikeres éveket tudhat maga mögött, netán azért, mert telt házakkal futnak az előadások a Nemzetiben, esetleg amiatt, hogy a jobboldallal szimpatizáló kollégája is kiállt mellette. Inkább az táplálta reménykedésemet egy pozitív fordulatban, hogy Alföldi eltávolítása fölösleges erőfitogtatás lenne. Az időközben a jegybank és a Margitsziget fölött is a hatalmat átvevő kormányfőnek már sikerült minden, az előző kormányzati időszakhoz kötődő intézményvezetőt eltakarítania, Alföldi helyén hagyása akár egyféle kirakat-gesztus is lehetett volna a külföld, az aggódó európai politikusok felé. Netán egy gesztus a budapestiek irányába, már csak azért is, hiszen az előrejelzések alapján, ha országosan győzelemre is áll a nemzeti együttműködés rendszere, a fővárosban most erősebbnek látszik az ellenzék. A nyers erő fitogtatása nem tesz rokonszenvessé. Az elmúlt nyolc év hangoztatása mellett egyre hangsúlyosabb az, ami az elmúlt három évben történt. Valami hasonlókra gondoltam decemberben, aztán jött a kijózanító papírforma, Vidnyánszky pályázatának a sikere. Akinek a tehetségét, szakmai hozzáértését nincs okom kétségbe vonni, de itt nem erről volt szó.
Nem tudunk ésszerű magyarázatot adni arra, mi szüksége volt a kétharmados többségű magyarországi hatalomnak arra, hogy egy olyan otromba hatalomgyakorlási stílust honosítson meg, mint ami 2010 tavasza óta a társadalom minden területén jellemző lett, tobzódik, dominál. Alföldi félrelökése csak megsavanyodott hab volt a tortán. Nem tudok másra gondolni, amikor az okokat keresem, mint hogy kifizetődő vagy élvezetet okozó a demokratikus megoldások kiiktatása a hatalomgyakorlás eszköztárából.
Feltételezem, erre a totális kormányzásra kezdetben azért is törekedtek, hogy a következő ciklusra is biztosított legyen a pozíciók megőrzése. Hogy győzhessenek tizennégyben. Pedig az ellenzék atomizáltsága, gyengesége akár gesztusokra is késztethette volna a kétharmadot, a demokrataság látszatát kelteni, legalább a politikán túli kérdésekben kompromisszumra késznek mutatkozni.
A valóság viszont nem tűri a naivitást, a függönyt leeresztették, az ésszerű magyarázatok fölöslegesek, a rendszer működik, a szavazóurnától való távozás után reklamációnak helye nincs. Nem lesz jövőre sem.

Szűcs László