Szálkáink és gerendáink

2011. 07. 26. 14:27Nem könnyű eligazodnia az embernek a hírek világában, mikor a valóban fontos dolgok megértése sokkal nehezebb. Így hát nem is véletlen, hogy az egyik internetes oldalon jóval népszerűbb és olvasottabb az a híradás, melyből azt tudhatjuk meg, hogy valahol Alaszkában látni véltek Valamit, ami megszólalásig hasonlít a Loch Ness-i szörnyre, annál a cikknél, mely a görög válság kapcsán fest baljós képet közeljövőnkről. A szomorú az, hogy a titokzatos tavak mélyén rejtőző magányos és félénk szörnyektől eltérően az euró válsága egyáltalán nem folytat rejtőzködő életmódot. S ha a baj a felszínre jön levegőzni, azonnal érezteti hatását az egész kontinensen. Ráadásul egyre több szakértő mondja azt: már nem az a kérdés, hogy valamelyik gyengélkedő gazdaságú európai állam csődöt mond-e, hanem az, hogy mikor, s milyen dominóhatással.
Ráadásul Románia kettős értelemben is érintett: egyfelől a hazai viszonyok is adnak elég okot az aggodalomra, elég, ha arra gondolunk, hogy az első félévben milyen mértékben megugrott a – nemzetközi összevetésben még mindig kedvezőnek mondható – román államadósság, másfelől a külföldön dolgozó, élő román állampolgárok millióinak a döntő többsége azokban az európai országokban éli mindennapjait, amelyek a legrosszabb helyzetben vannak. Ha ezek az emberek esetleg munkájukat elvesztve tömegesen próbálkoznának a hazatéréssel, annak hatásai aligha lesznek kedvezőek az államháztartásra. Márpedig néhány napja a súlyos munkanélküliséggel küzdő Spanyolország, ahol két fiatal közül egynek nincs esélye munkához jutni, máris korlátozni próbálja a romániaiak munkavállalását.
Nem titok, hogy a legtöbb bajba került állam, így a görög is, a válság egyértelmű jelei után sem tud vagy mer szembenézni a helyzetével. Kelet-Közép-Európában például álmodni sem merhetnek a munkavállalók azokról a bér jellegű kedvezményekről, kedvező adólehetőségekről, közalkalmazotti létbiztonságról, amelyekről az eurózónából kipottyanni látszó görögök egyáltalán nem is kívánnak lemondani. Ha az athéni kabinet olyan megszorításokkal próbálkozott volna, mint mondjuk a mi sokat szidott Boc-kormányunk, már bizonyosan elzavarta volna a népharag. Pedig nem kell hozzá különösebb gazdaságtudományi ismeret, hogy egyértelmű legyen, a görög jólét is csak addig nyújtózkodhat, amíg a német takaró ér, márpedig egy idő után Berlinben megunhatják a lusta és pazarló országok megmentését; meg nem erősített hírek szerint a német jegybank titokban már ki is nyomtatott annyi márka bankjegyet, hogy ha baj van, egyik napról a másikra visszatérjenek sokáig siratott valutájukhoz. Hogy akkor mi lesz a többiekkel, abba belegondolni is nehéz.
Mindez az Európai Unió számára is egyfajta vizsgája annak, hogy mit tud kezdeni az egységesülés ellen ható gazdasági folyamatokkal, milyen válaszai vannak a politikának a pénzügyi kihívásokra. Talán azzal rontottak el sok mindent, hogy a részletkérdések, az uborka görbületének a szöge kérdésében mutatott szigorú szabályozás megalkotóinak figyelmét elkerülték az egyes államok által gyakran magánügynek tekintett működési formák, a szálkákkal pepecselve megfeledkeztünk a fejünk felett leszakadni látszó gerendákról. Pedig ezek is, azok is a mi európai szemeinkben vannak.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!