Selejtező

Röpke néhány nap alatt a kóbor kutyák és a magyarok váltak Románia első számú közellenségeivé. Pedig a gazdátlan ebek túlnyomó többsége kifejezetten békésen viselkedik, s a magyarok szignifikáns többsége számára sem napi rutin Bukarest belvárosának a szétdúlása. De hát, tudjuk, történt, ami történt. Szűcs László vezércikke.

Röpke néhány nap alatt a kóbor kutyák és a magyarok váltak Románia első számú közellenségeivé. Pedig a gazdátlan ebek túlnyomó többsége kifejezetten békésen viselkedik, s a magyarok szignifikáns többsége számára sem napi rutin Bukarest belvárosának a szétdúlása. De hát, tudjuk, történt, ami történt.
Csak azt nem értem, mi a váratlan, a meglepő e két történésben? Hiszen azt évek óta tudni, hogy a sok ezer kóbor állat okozhat még bajt, hiába ártalmatlan a legtöbbjük. Haláleset is történt már, hat éve egy japán vált végzetes harapások áldozatává. Csak idő kérdése volt, mikor következik be az újabb eset.
Ennél is kiszámíthatóbb volt, hogy a magyar válogatott romániai vendégjátéka botrányos lesz, s nem csupán a második percben szerencsétlenül eladott labda miatt. Nem sejteni, hanem tudni lehetett, hogy szervezetten, öltözködésüket is professzionálisan összehangolva készül a román fővárosba sok száz fanatikusnak nevezett őrült, a magyar szélsőjobb színe-java. Szándékaikról egy kis filmet is forgattak, megosztották a világhálón, jelentős részüket a magyar rendőrök alighanem névről ismerik. Mégsem tett senki semmit azért, hogy e srácok, – ahogy ifj. Knézy kedvesen nevezte őket közvetítésében – maradjanak otthon, maradjanak nyugton. Mert túl azon, hogy hány román buszt és magyar vasúti kocsit vertek szét hány millió forint értékben, pénzben aligha kifejezhető az a kár, amit a román-magyar kapcsolatok viszonylatában elkövettek. (Mit sem von le felelősségükből s az értük felelős hatóságokéból, hogy a történtekre azonnal ráugrott a román bulvármédia, tovább szítva az amúgy sem békés közhangulatot.) Persze, választások közeledtével jól is jöhet egy kis cirkusz, itt is, ott is mozgósít, szóval e történetbe az is belefér, hogy szándékosan nem állították meg a szégyen fekete seregét.
És ez a közeg, ez a világ szégyene társaság a fő kedvezményezettje a milliárdoknak, amiket Budapesten manapság a labdarúgásra költenek. Hiszen meccsekre javarészt már csak ezek az ultrák járnak, mondhatni közfeladatot látnak el, hiszen az állam pénzei nélkül már botrányra sem futná a magyar fociban. Pedig a két dolog egymás nélkül is működőképes. Látjuk, vannak országok, ahol színvonalassá lehet tenni a labdarúgást nézőtéri botrányok nélkül, s amint a magyar példa is mutatja, jó meccs sem kell ahhoz feltétlenül, hogy a csőcselék kitombolhassa magát. Hiszen e nemzeti lózungokat mantrázó szeszkazánoknak teljesen mindegy, hogy sepsiszentgyörgyi képzőművészt vagy bukaresti csendőrt üssenek meg. A bökkenő csak az, hogy utóbbi visszaüt.