Sajgó tarjáni hírhiány

2016. 02. 29. 22:23

Hallgatni arany, no de elhallgatni? Szűcs László írása egy hétfői lapszemle tanulságairól.

 

Szokásos hétfő délelőtti rutin, online lapszemle, hírek keresése a kommentekhez. A kialakult gyakorlat szerint magyarországi, román, rommagyar portálok a sorrend. S a tapasztalat: gyakran nem az a legérdekesebb, amit olvasok, hanem az, amit nem. Például látom, Kelemen Hunor erős vásárhelyi helyzetértékelője nem igazán lépte át a román nyelvű portálok ingerküszöbét. Persze, ebben semmi újdonság, nem ilyen tartalmakra gerjednek. Maradva ennél a témánál, érdekes az is, hogy a romániai magyar politikusok elleni hadjáratról az SZKT-n mondottak több pesti szerkesztőségben csak közvetve váltak érdekessé, miután Orbán Viktor ezt szóba hozta a hétfői nagyköveti értekezleten. Bizony, ez már elhallatszott Bukarestig.

Még feltűnőbb hétfői hiányosság, hogy szinte a teljes erdélyi magyar média úgy hallgat a salgótarjáni polgármester-választás eredményéről, mintha nem is lett volna, márpedig ha az nem elég hírértékű, hogy egy megyeközpontban a magyar baloldal váratlan fölénnyel nyer a kormánypárti jelölttel szemben, akkor mi? Nem szólnék egy árva szót sem, ha a baloldali győzelmekről érkező hírek odaátról már a könyökünkön jönnének ki, de azért ez a nógrádi fehér holló megért volna pár sort. Ennyire ne lenne érdekes? Netán ennyire óvatosak lennének már a kollégák? Kímélik az olvasót? Vagy csak egyszerűen annyi történt, hogy a hajnali Oscar-díj a Saul fiával, meg DiCaprioval, Morriconeval elterelte volna a figyelmet? Tegyük fel, hogy így volt, de akkor az egy héttel korábban a Nemzeti Választási Irodánál akciózó kopaszokról miért nem születtek ugyanezeken az oldalakon anyagok? Ebben sem volt szemernyi hírérték sem? Abban egész biztos vagyok, hogy sehonnan nem szóltak le: gyerekek, ezek és ezek az anyagok embargósak, tessék valami előremutatóan szórakoztató jobboldali tartalmat tálalni a nyájas olvasónak. Azért ugye még nem tartunk itt. De akkor mi a magyarázat? Valami tudat alatti járványos öncenzúra lehetett a dologban? A kérdésekre nincsenek jó válaszaim.

Az is csak szórványosan bukkan fel, hogy a hétfői szökőnapon több tízezer magyar iskolás maradt otthon az úgynevezett szülősztrájk miatt, szolidarizálva a tanítási körülményekkel és a túlközpontosítással elégedetlen pedagógusokkal. Ez is annyira kényes téma lenne? Ezek után már nem is csodálkozom, ha abból sem keletkezik anyag, hogy itthon finoman eltanácsolták a makoszos ifjakat attól, hogy kockás ingben fejezzék ki rokonszenvüket  magyarországi diáktársaikkal. Ugyebár, ne vigyük be a politikát az iskolába. Hát ne is. De akkor se, ha átadni, felavatni kell valamit egy széles mosolyú helyettes államtitkár oldalán. Igaz, akkor majd jön a sztori a címlapon, s a szakma fényre derül.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!