Nem defektus, sajátosság

Azon élcelődtek vagy háborogtak – ki-ki vérmérséklete szerint – vasárnap a román hírtelevíziók, hogy a kormánypárt bukaresti székházának udvaráról sűrű füst szállt az utca felé. Nos, nem arról volt szó, hogy ily módon igyekszik az ellenzék kifüstölni mind egy szálig a demokrata-liberálisokat a hatalomból, egyszerűen megéheztek hétvégi munkálkodásuk közepette, s a helyszíni tudósítók orrának jelentése szerint flekkent, miccset sütögettek a kellemes tavaszi napfényben.

Gonoszkodva azt is mondhatnánk, hogy a jó falatokkal igyekeznek megtartani a kormánypárt fedélzetén a ma már napi rendszerességgel elszökdöső politikustársakat. Azt lapzártánk idején még nem tudhattuk, hogy az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazásáig mi fogy jobban, a sült húsok a PD-L-székház udvarán, avagy a kormánypárti többség a parlamentben. De ha hinni lehet a szakértőknek, akkor a kabinet már csak azért is túléli ezt a várhatóan e műfajban, e ciklusban utolsó próbát, mivel az ellenzék számára sem látszik sürgősnek a hatalom átvétele. Az inkább elképzelhető, hogy az utóbbiak parlamenti sztrájkja véget ér, s aztán ők is kipihenhetik a munka ünnepén a parlamenttől való távolmaradásuk fáradalmait.

Azért a kormánypárt szétesése egy dolgot feltétlenül jelez, a miniszterelnökségről pár hete leköszönt Emil Boc – talán akad még olvasóink között néhány, aki e névre emlékszik még – hiába koncentrál március óta a pártelnöki teendőire, talán jobb lett volna ezt a feladatot is átruháznia másra, hiszen minden jel arra mutat, hogy képtelen rendet tenni párttársai körében. Közvetlen munkatársai közül is többen dezertáltak az utóbbi napokban. Akár arra is gondolhatunk, hogy a PD-L nem magától esik szét atomjaira, hanem szándékos bontási folyamat zajlik, utat nyitva annak az új pártnak, melyet állítólag Ungureanu miniszterelnök húz majd elő a cilinderéből az önkormányzati választások, illetve a nyári uborkaszezon után. Az sem kizárt, hogy ha valóban létrejön ez az új párt, akkor folytatódik a politikai nézeteiket rugalmasan kezelő honatyák és honanyák vándorlása, ami mindaddig nevetségessé teszi a román belpolitikát, amíg ezt a jelenséget valamilyen törvényi eszközzel nem tudják korlátozni.

Néhány nap múlva már annak sem lesz igazán tétje, van-e még parlamenti többség, valahogy elevickél a koalíció a választásokig, az RMDSZ-nek legalábbis komoly gyakorlata van abban, hogy válságtól sújtott, fogyatkozó koalíciós partner mellett tegye a dolgát, a liberálisok sem voltak a legizmosabb partnerek négy esztendővel ezelőtt.

Abban sem vagyok biztos, hogy jót tesz az országnak, hogy immár a második olyan választási ciklus fejeződik be úgy, hogy nincs stabil többség a kormányzat mögött. Igaz, ha arra gondolunk, hogy a betonbiztos többségű magyarországi kormányzás körül több a kérdőjel, több a demokráciadeficit, akkor úgy is tekinthetünk a fejleményekre, hogy e bukaresti hatalmi szerencsétlenkedés nem defektus, hanem sajátosság.