Egy szavazattal is veszíthetünk… vagy nyerhetünk

A megkezdett munkát folytatni kívánja, ezért újabb mandátumot céloz meg a júniusi választáson LOKODI EDIT, a Maros Megyei Tanács elnöke. Terveiről, a MOGYE helyzetéről és az őt ért sajtótámadásokról is kérdezte őt Antal Erika. Az Erdélyi Riport 2012/14. számában.

Sokáig nem volt világos, hogy újra jelölteti-e magát. Végül nyilvánosságra hozták, hogy igen. Nehéz volt a döntés?

Nehéz kérdés. Igazán tisztában vagyok azzal, hogy vállalnom kell. Egyrészt szeretném folytatni azokat a terveket, amiket elkezdtünk. Különben mindig azt mondja az ember, hogy „szeretné folytatni a terveit”, ugyanakkor tisztában kell lennie azzal is, hogy a sors kereke bármikor elfordul. Van is egy ilyen Adamis Anna-vers, hogy a sors kereke fordul. Tehát indulok, vállalok még négy évet, többet biztos nem. Még négy évet vállalok, ha a választók bíznak bennem és megválasztanak. Én mindent megteszek azért, hogy a választást megnyerjem. Adódhatnak, természetesen, meglepetések is, hisz az élet meglepetésekből áll. Akkor majd annak a függvényében fogom az életemet átszervezni. Olyan ember vagyok, aki az élete folyamán többször is váltott. Többször kezdtem újra, ugyanazzal a lelkesedéssel.

Tehát az a típus, aki könnyen képes újrakezdeni?

Igen. Elég hamar alkalmazkodom. Politikára fordítva a szót, azt mondhatom: megteszek mindent azért, hogy a választások nyomán az RMDSZ ne veszítse el a megyei tanács vezetését. Hiszen szükség van arra, hogy a kollégákkal együtt közösen megvalósítsuk a projekteket, és a 2020-as stratégiát most alakítjuk ki. Most készítjük elő a következő öt évre a nagyszabású terveket. Azt hiszem, hogy a kollégáim is jó néven veszik, ha egy már tapasztalattal rendelkező, a folytonosságot biztosító emberrel dolgoznak tovább. Ezt a munkatársaim maguk mondták el nekem.

Amikor tervekről beszélünk, rögtön ott a kérdés ezek anyagi vonzatairól. Mire elég a költségvetés?

Miközben mindig azzal érvelünk, hogy nem elég, évről évre egyre szebb eredményekre vagyunk képesek. Azt mondom, kitartó munkával rengeteg dolgot lehet elérni. Íme, itt van például a kórházaknál eszközölt nagy beruházások ügye. A szájsebészeti klinika nagyon ronda épületben működött. Új, korszerű, vonzó székhelyre költözhetett. A megyei tanács költségvetéséből értünk célhoz, ám ehhez természetesen hozzá kell adnunk a minisztériumok segítségét, valamint a különböző pályázatok útján elnyert összegeket is. Megépítettünk egy új fertőzőklinikai részleget, megépítettük az új mosodát az 1. számú fertőzőklinika mellett. Feljavítottuk az 1. és 2. számú fertőzőklinika épületeit, renováltuk az ortopédiai klinika épületét. Javítások történtek a régi szülészeten és a szemészeten, az egykori szanatóriumban. Feljavítottuk a gyerekkórházat a MOGYE szomszédságában, a daganatos betegségek kórházát ugyancsak korszerűsítettük, az urológia, a régi sebészeti klinika és a belgyógyászat épületét modernizáltunk. Felvonót szereltünk be, most egy új részleget építünk, ahol a földszinten új konyha kap helyet, az emeleten pedig új kezelőrészleg nyílik, nevezetesen az urológiai klinikához és más tevékenységekhez kapcsolódó helyiségek fognak működni. Természetesen, még egyszer hangsúlyozom, a megyei tanács mindenben együttműködik az egészségügyi minisztériummal és a megyei kórházzal. Ezenkívül felújítottuk a közigazgatási palotát, a közművelődési palotát, felvonót kap a megyei könyvtár négyszintes épülete. Átépítettük az egykori Park Hotelt a megyeháza mögött, ennek a földszintjén, tetemes beruházással, a megyei könyvtár szolgáltatásai (raktárak, olvasótermek, folyóiratrészleg) kapnak helyet. Felépítjük az új bábszínházat, ugyanis az eddigi helyiség tulajdonviszonyai megváltoztak, az intézmény ily módon lassan alkalmatlan feladatainak ellátására, ezért új helye lesz. Részt vettünk egy regionális projektben, amelynek során a tűzoltóságot és a sürgősségi mentőszolgálatot korszerűsítettük nyolcmillió euróból, de nem állunk itt meg, a minap írtunk alá Bukarestben egy szerződést, mellyel új mentőautókat szerzünk be. Ezenkívül elkészül egy 40 millió eurós hulladékgazdálkodó terve, az ivóvízhálózat korszerűsítése és bővítése kiemelt feladatunk a megye városaiban, a Mezőségen és a Nyárád mentén. Ez újabb 110 millió eurót jelent. Felépítettük és a 21. század igényeihez igazítottuk a repülőtér utasváró részlegét, s vannak kisebb, a turisztikához kapcsolódó projektek is. A fentiek mind olyan beruházások voltak, amelyeket négy éve vázoltunk fel, és most, a ciklus végén már a célegyenesben vagyunk. Majdnem elfelejtettem a motorsportparkot, ami szintén a megye fontos létesítménye, ez is európai uniós projekt, amely szinte egyedüli Romániában. Mindezt munkatársaimmal s az intézmények vezetőivel együttműködve értük el. Ez bizony csapatmunka a javából! Alapfeltétele az egyetértés, a közös gondolkodásmód a vezető és a végrehajtó testületek között, a jó munkahangulat. Fontos, hogy az emberek dolgozni akarjanak és örvendjenek annak, amit elértünk. És nem sajátítja ki senki önmaga számára, nem rendeli alá szűk csoportérdeknek az elért eredményeket, hanem azt mondja – ezt állítom én is meggyőződéssel –, hogy csak a közös munka eredménye lehet mindaz, amit az imént felsorolhattam.

Mit gondol a közelgő választásokról, illetve a várható magyar–magyar versenyről ezzel kapcsolatban?

Ha egyszerűen akarom magam kifejezni, azt mondom: csúnya ügy. Csúnya dolog nem elismerni olyan emberek érdemeit, akikkel egy úton közösen indultunk el ezelőtt húsz évvel. Időközben személyes okok, sértődés miatt, vagy akár azt is mondhatnám, hogy kényelemből, félreálltak, és aztán lehet, megbánták, s elkezdtek nyakra-főre kritizálni, ellenzékbe vonultak. Ám attól, hogy valaki kritikus hangot üt meg, amire szükség is van, eladdig, hogy létrehoz egy ellenlábas szervezetet, hosszú az út. Az ilyen ellenszervezetek célja tönkretenni azt, amit húsz év alatt felépítettünk, kiütni azt, aki húsz éve bizonyít alkalmassága mellett, akinek vannak megvalósításai és állja is a sarat. Úgy látom, minden józan ember valószínűleg úgy látja, hogy aligha van esély arra e pillanatban Erdélyben, hogy három vagy akár két, egymásnak feszülő magyar szervezet nyertes legyen. Ugyanaz fog történni, mint a többi határon kívül élő magyar szervezettel: szétverjük a magyarságot, szétverjük azt, amit eddig sikerült elérni, megvalósítani, és ezek után megint kell majd húsz vagy negyven év, ha egyáltalán még lehetséges, hogy még egyszer olyan kedvező helyzetbe kerüljünk, hogy visszaépítsük, amit saját kezünkkel romboltunk le, ha még egyáltalán lehet, hisz már esély sem nagyon lesz arra… Mondom, hogy sötét kilátásokkal fenyeget az efféle kalandorpolitika. Nem mondom azt, hogy nagyfokú felelőtlenség, bár ezt is megkockáztatom. Állíthatom, hogy nem számít azoknak semmi, csak az önérdek, és egyáltalán nem érdekli őket a magyarság léte, jóléte, fönnmaradása.

Mit gondol, Vass Levente ügye elvész a pártok közötti vetélkedésben? Mit tart Frunda György szenátor ezzel kapcsolatos álláspontjáról?

Illendőbb, okosabb lett volna, ha egymás között rendezik a nézeteltérést, ezt a kérdést üdvös lett volna jóval elővigyázatosabban elintézni, semmi esetre sem a széles nyilvánosság előtt. Természetesen ez a huzavona akörül folyik, hogy állítsunk-e közös polgármesterjelöltet Marosvásárhelyen vagy sem. Véleményem szerint a törvény nem nyújt lehetőséget arra, hogy e pillanatban koalícióra lépjünk. És ez a lépés az embereket is megzavarná, mert vannak, akik a tulipánt ismerik, vannak, akik még az új, Erdélyi Néppárt jelét sem ismerik. A választási koalíció tehát egészen más politikai viszonyokat jelent, más lehetőséget az induláshoz. Nem értem, hogy az RMDSZ-nek miért kellene feladnia a húsz év alatt elnyert, kiépített pozícióit most, pontosan azokért a volt útitársakért, akik félreálltak, kiváltak az RMDSZ-ből. Miközben azt hangoztatja, hogy csúnya az RMDSZ, nem akarok veled közösen gondolkodni, eközben vissza akar térni ugyanazzal a szidott RMDSZ-szel alkotott koalícióba. Koalíciót akkor kötök, amikor valaki nekem rokonszenves. Azzal akar koalícióra lépni, akitől elszakadt, akiről pár hete kijelentette, hogy még a tagja sem kíván lenni. Tőkés László eddig tagja volt az RMDSZ-nek és most koalíciót akar vele kötni. Azért lássuk be, emlékezzünk rá: ezek az emberek felelőtlenül politizálnak, most miféle felelősséggel vállalják föl a magyar érdekeket,

Ez azért mégiscsak új helyzetet teremt az RMDSZ életében. Mert ha a többi magyar párt kevesebb eséllyel indul is a választásokon, mégiscsak szavazatokat ragad el.

Állítom, hogy az erdélyi magyar ember, látva a rossz tapasztalatokat, tudni fogja, hogy mit kell tennie, és tudni fogja, hogy szavazatával kit támogasson, milyen jelre kell pecsételnie. A többes magyar pártjelenlét természetesen zavaró lesz sok ember számára, mégis azt mondom, az RMDSZ ebben a pillanatban önmagával szembeni következetességből sem adhatja fel, s nem ijedhet meg annyira a kihívásoktól. Elvesznek számunkra szavazatok. Minden eltérített szavazat árt az RMDSZ-nek, ez természetes és sajnálatos. Végső soron ez azt jelenti, hogy nem ugyanannyi tanácsos jut be a helyi önkormányzatokba, amiből az következik, hogy akár egyetlenegy szavazatnyi különbséggel is elveszíthetjük a marosvásárhelyi polgármesteri széket és/vagy a Maros megyei tanácselnöki széket is, hiszen személyre szóló szavazás lesz, és egyetlen szavazat is számít. Éppen ezért kérdem én az erdélyi jelöltektől, akiknek sem tapasztaltuk, sem rálátásuk a teljes társadalmi, politikai, gazdasági kérdéskörre: Ha csak a magyarság szemszögéből nézzük ezt a dolgot, akkor nyugodtan tudnak aludni? Hogyan indulhatnak és vállalhatják a megmérettetést olyan esélyek mellett, amikor biztosan tudják, hogy nem sikerül annyi szavazatot összegyűjteniük, amennyivel megnyerjék, de annyit igen, hogy biztosan elveszítsük a Maros megyei tanácselnöki széket és a marosvásárhelyi polgármesterséget. Ezért kérdezem, hogy ezek az emberek, vajon békében alszanak-e.

Marosvásárhelyen beszélgetve elkerülhetetlen, hogy az orvosi egyetem, a MOGYE helyzetét szóba hozzuk.

Az a véleményem, amit elmondtam nemrég Copotoiu úrnak, a leköszönő rektornak is, hogy nem etikus, felelősen gondolkodó értelmiségiekhez méltatlan efféle lázító, „felültető” politikát folytatni. Nem okos dolog olyan körülmények között bujtogatni, mikor a MOGYE vezetősége is tisztában van azzal, hogy ez a város multikulturális város, és ez az egyetem multikulturális egyetem, ahol magyarul meg románul folyt oktatás a megbukott rendszer idején is. Most a törvény mögé bújva teljesen el akarják lehetetleníteni a magyar kart. Ezúttal nem akarok kitérni arra, hogy mi is hibásak vagyunk: az évek során nem figyeltünk eléggé, hogy a jogaink ne csorbuljanak. És most könnyű velünk, majdnem könnyű velünk elbánni. Mégis remélem, hogy a kormány nagyon határozottan állást foglal a magyar kar létrehozása mellett, és ez az egyetem kétnyelvű marad, jobban mondva háromnyelvű oktatás folyik a falak között, s a betegágyak mellett. Nem állja meg a helyét az a kifogás, amit az egyetem vezetősége állít, hogy nincs megfelelő minőségű magyar nyelvű oktatás. Inkább azon dolgozzunk, hogy váljon ez az intézmény ismét a tudomány fellegvárává, erős egyetemi központtá. Hiszen ebben a pillanatban Marosvásárhelyen a kórházakban és klinikákon ötezer alkalmazott dolgozik. A vegyipari kombinátban csak 2500! Miért akarjuk azt tönkretenni, ami a legerősebb gazdasági intézménye ennek a megyének, az orvosi szolgáltatást, és miért nem azon vagyunk, hogy inkább a közjót szolgálja a hatvanhét esztendős felsőoktatás?! Egyébként közhely, amit mondok: a magyar gyerekekben van annyi velük született készség, hogy könnyedén elsajátítják majd ezután is a román orvosi szakkifejezéseket, de még az angol szaknyelvet is. Jó példa erre a vasárnapi diákértekezlet, ahol Raed Arafat doktor a sürgősségi szolgálatról tartott angol nyelvű előadást, hogy a magyarországiak is értsék, s mindenki értette. Óriási tapsot kapott, mindenki értette, hogy miről beszélt. Tehát nem kell azért aggódni, hogy a román beteggel a magyar orvos nem tud majd szót érteni. Ne aggódjon senki, hogy mi nem fogunk megtanulni románul, de jogunk van ahhoz, hogy anyanyelven tanuljunk, mert sokkal könnyebben megértjük és sokkal könnyebben elsajátítjuk a tudást, mint egy más nyelven. Én tudom, milyen nehéz volt az egyetemen négy éven keresztül román jogi szakszöveget tanulni, és sajnos magyarul nem ismerem sem a közigazgatási, sem a jogi nyelvet megfelelőképpen. Több kifejezést ismerek, de nem ismerem eléggé a magyar szaknyelvet, és ezt egy életen keresztül kell folyamatosan bepótolnom.

Úgy érzi, szándékos lejáratás volt a cél azzal, amit néhány újságíró röppentett fel Önnel kapcsolatban? Azt állították, hogy Ön körül vizsgálódik a korrupcióellenes hatóság.

Mindenképpen a becsületembe gázoltak, még akkor is, ha születésemtől fogva nem vagyok rosszhiszemű, és nem állítom, hogy e mögött lejáratási szándék lappang. Ha azt mondom, hogy kisiklás, tévedés volt, még akkor is a becsületembe gázoltak. Egy légből kapott információt adtak le úgy, mint biztos hírforrásból származót. Nem fogom ejteni az ügyet, erkölcsi kártérítést fogok követelni. Nekem az Antena 3 televíziós csatorna vezetőségével semmiféle konfliktusom soha nem támadt. Nem is értem, miért lovalja bele valaki magát abba, hogy engem hiteltelenné tegyen egy ilyen üggyel. Nem tudom, miféle szándék vezette a valótlan hír kiötlőjét. Lehet, hogy egyszer majd megtudom. Ebben a pillanatban csak abban vagyok holtbiztos, hogy semmiféle módon nem vagyok érintett bármiféle uniós pénzekkel történő visszaélési ügyben. Soha senki nem hallgatott ki, idézést sem kaptam, telefonon sem érdeklődtek, még csak mellékesen sem utaltak rá. Ha le akarnak járatni, természetesen megtehetik, amíg az ember igazolja ártatlanságát, eltelik jó pár hónap. Remélem, azok, akik ismernek, és akik tudják, hogy miként dolgoztam ott, ahová a munkám, a hivatásom szólított, nem adnak hitelt a minden alapot nélkülöző rágalmaknak. Becsületsértési pert kezdeményezek, erkölcsi kártérítést kérek, nem csupán saját magamért, ugyanis ha a pert megnyerem, a kártérítést a közösség érdekvédelmére fogom fordítani.