Mire elég a micsoda?

2011. 02. 15. 12:16
     Hogy mekkora a realitása annak, hogy a ciklus hátralévő időszakában kormányfőt váltson az ingatag többségű koalíció, ez igen nehéz kérdés, az viszont szinte biztos, hogy a kormányzó liberális-demokraták megszabadítják Bocot a kettős felelősségétől, s helyette más pártelnököt keresnek. A háttérben – s nem ritkán az előtérben – masszív hatalmi harcok bontakoznak ki, a különböző érdekek mentén egymásnak feszülnek a PD-L nagyágyúi. Szegény Boc meg szorgosan kormányozgat közben, mialatt a feneke alól felebarátai már rángatják ki a széket.
     Azt is kérdezhetnék, mi a tétje ennek a székrángatásnak, mekkora öröm, kihívás, felelősség, nyereség most beleülni akár a pártelnöki irodába, akár a miniszterelnöki íróasztal mögé. A PD-L népszerűsége lassan, de biztosan közelít ahhoz, hogy egy számjeggyel legyen mérhető, az államfő támogatottsága dettó, miközben kérlelhetetlenül közelít a választások éve, 2012, amely ha a világ végét nem hozza is el, a demokraták kormányzásának a végét annál inkább. Az ellenzék pedig olyan egységes, hogy egy tűt sem lehetne leejteni Antonescu és Ponta pártelnökök közé.
     Vannak-e még aduk ebben a helyzetben a kormánypártiak kezében? Azzal nyilván nem állhatnak ki sok reménnyel a választók elé, hogy szavazzatok ránk, mert rosszabbul éltek ugyan, mint pár éve, de nem mi vagyunk a hibásak, hanem a válság. Az viszont belefér a képbe, hogy a kampányév kezdetére elkezdhetik kommunikálni, ahogy a csövön kifér, hogy „emberek, vége a válságnak, közösen túljutottunk rajta, s itt van, ni, pár százmillió eurót szét is lehet osztani erre-arra”. Reális egy ilyen forgatókönyv, de azt hiszem, a társadalom mai állapotában már nem elég a trendfordításhoz. Legfeljebb arra futja, hogy a PD-L visszatornássza magát úgy húsz százalékig.
      Ebben a történetben ott van persze az RMDSZ is, mely a kongresszusán kívül arra is készül, hogy a ciklus végéig szóló protokollumot írjon alá a koalíciós partnerrel. A helyzet matematikája még sok jót is hozhat ebből a megállapodásból, bár azt nem hiszem, hogy a kisebbségi törvényt ennyi idő alatt át lehetne vinni, de tematizálni lehet vele, a választói törvényben s kisebb ügyekben lehetséges eredményeket elérni.   Ám kérdéses, hogy mindez elég meggyőző-e az RMDSZ választói számára, ellensúlyozza-e a magyarok körében is érezhető kormányváltó hangulatot. Az egyértelmű, hogy az RMDSZ politikusai közt ma azok vannak döntő többségben, akik a koalícióban maradást akarják, beleértve ebbe az egymással csatázó három elnökjelöltet is. Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a romániai magyarság körében, még pontosabban az RMDSZ választói bázisa körében végzett felmérés ugyanezt az eredményt mutatná.
     Ezzel a dilemmával az RMDSZ új elnökének szembe kell néznie. Nem irigylem szegényt, bárki legyen is a három közül…




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!