Mi fán terem a garancia?

2010. 11. 04. 11:12Egyértelműen váratlanul érte – s éppen ezért felkészületlenül is – a kormányt, a koalíciót az alkotmánybírósági döntés az oktatási törvény felelősségvállalással való parlamenti elfogadására vonatkozóan. Így már nem is volt szükség arra, hogy a derék ellenzék egy újabb, bizonytalan kimenetelű bizalmatlansági indítvánnyal próbálkozzon, annak a lehetőségét eltehetik jobb alkalmakra. Természetesen egyszerűbb lett volna mindkét házban biztos többséggel rendelkezve a szokásos úton elfogadtatni a jogszabályt, bizony nem lesz könnyű dolog ezek után, ebben a mai romániai belpolitikai helyzetben jogerőre emelni. Annyi tanulsággal mindenképpen szolgál ez a momentum, hogy nem érdemes előre latolgatni az alkotmánybírák pártállását, várható döntéseit, a testületen belüli erőviszonyokat. Hiszen ha azt számoljuk, hogy a nyáron az RMDSZ-es alkotmánybíró szavazata kellett ahhoz, hogy ne nyúljanak a nyugdíjakhoz, most – feltételezve az ő igen voksát – alighanem kormányoldali bíró oltotta le a zöld lámpát a törvény előtt, s dicsőül meg a nemzet kebelén.
És ezzel előállt egy igazán fura helyzet. Jó ideje azt hallani, hogy az RMDSZ csak azért marad kormányon, hogy elfogadtassa egyik legfontosabb követelését, a kisebbségek számára (is) kedvező változásokat jelenthető törvény megszavazását. Amíg ez nem lesz meg, addig tuti nem hagyják ott Emil Boc immár ötödik kormányát. Most viszont azt mondatja a csalódottság, hogy ha nem fut át valahogy gyorsan a törvénygyáron ez a jogszabály, akkor szevasz, Victoria Palota, bukik az együttműködés. Egészen pontosan garanciákat vár az RMDSZ a demokrata-liberálisoktól arra, hogy lesz oktatási törvény, mégpedig mostanában, s abban a formában, ahogy felelősséget akartak vállalni érte. Hogy konkrétan mi lehet ez a garancia? Nem tudom. Talán az államfő pionír becsületszava? Vagy a miniszterelnök ígérete. Aligha érik most be Markóék bármiféle szóbeli megerősítéssel. Még akkor sem, ha nem veszem egészen komolyan az egyhetes haladék után ama eltökélt kilépési szándékot. Egyáltalán van-e még többség, ami a törvényhozásban felsorakoztatható az oktatási törvény mögött, vagy a PD-L-s honatyák soraiban már van néhány olyan elszánt, aki akár a frakcióból való kizárását is megkockáztatná, ami remek muníció lehet egy majdani választási kampányban?
Mi lehet a másik megoldás? Összebútorozni a ma kígyót-békát a törvényünkre kiáltó szocdemekkel és liberálisokkal, abban bízva, hogy hálából majd aztán ők? Eszük ágában sem lenne. S közben ott a jövő évi büdzsé elfogadásának a sürgetése, ott vannak a kényelmetlen szakszervezetek, ott a morgolódó IMF, s még az elbaltázott áfatörvényt is újra kell majd szavaztatni.
A nyomás mindenképpen óriási, csak rossz és kevésbé rossz döntések mutatkoznak, ráadásul semmi esély nem kínálkozik arra, hogy a kemény munka beérett gyümölcsére gondoljon bármely politikus is. Különösen nem, ha magyar. Hiszen kormányozva kopott, s fel sem mutathatja diadallal, amit akart. Csak nehogy az legyen a vége, hogy 2012-ben a választások után Romániában parlamenti képviselet nélkül maradjon az a sok tízezer újdonsült magyar állampolgár, aki majd húsz évig kormányon tartja a Fideszt…



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!