Mese nincs

Képzeljük el, jön a jó tündér, s egy adott pillanatban – hogy az esti híradókba s a másnapi lapokba még be lehessen szerkeszteni – teljesíti a fővárosi Egyetem téren és az ország kisebb-nagyobb városaiban fázósan tüntetők minden kívánságát. Mindenen azt értem, amit az ilyen jó tündérek ízlése megenged, tehát akasztástól, lassú tűzön égetéstől eltekint.

Az még hagyján, hogy hirtelen lesz egy munka nélkül maradó elnökünk s lapátra tett miniszterelnökünk, utóbbi formálisan még helyettesíthető ugyan, de alelnökünk az nincs, az jó, hogy legalább a szabályok szerint a feladatot üresedés esetén ellátni kénytelenné váló szenátusi elnök ma már kormánypárti. Jut eszembe, ha minden követelés teljesül, már kormányunk sincs, sőt, a parlament épületét is ki lehet adni farsang idejére bálteremnek, hisz az utca az egész politikai elitet elkívánja a búsba. Szóval a prefektusok is mehetnek Spanyolba epret szedni. Elnökre már azért sem lesz szükség, mert Mihály királyunknak hajlott kora ellenére a trónt el kell foglalnia, s huszonnégy órás műszakban uralkodnia, hiszen az utca ezt is akarja: ria-ria-monarchia. Azt ma még nem tudni, hogy a koronatanácsban jut-e hely a magyaroknak.

Arafat államtitkárnak viszont ismét mennie kell a minisztériumból, hiszen a Nép miniszterelnököt szeretne belőle is, igaz, a bársonyszéken fél fenékkel ül majd a közkedvelt palesztin doki, ugyanis hagynia kell németes precizitással egy félülepnyi spáciumot Szeben polgármesterének, akit a jó tündér – gute Fee – szintén a kabinet élére kell helyezzen. Addigra már az egészségügy hosszú percek óta virágzásnak indult, s tündérünk egyik belső zsebéből az oktatásügy is megkapja kápéban a követelt GDP-hányadot, csak a Nemzetközi Valutaalap krampusza meg ne tudja. Ahogy arról sem lehet sejtése, hogy a bérek és a nyugdíjak már kúsznak felfelé, mint trópusokon az inda, pénzes postások hada zörgeti a dolgozók s az idős állampolgárok ajtaját. De van más mozgás is, takarodnak hazafelé a Verespatak körül a ciánjukkal ólálkodó goldosok, viszik a pénzüket a mindent privatizálni, kisajátítani akaró üzletemberek, csomagolnak a multik. Persze a magyarok is lóra pattannak, s elporoszkálnak a rigmusok által megfogalmazott helyükre, valahol Ázsiába. Végezetül, hogy teljes legyen a Kánaán, a román labdarúgás is kibontja szirmait, újabb és újabb góljaink után reszkető térdekkel állnak a középkezdéshez a leigázott angol, spanyol, német aranylábúak. A forradalom győzött, vacsorázzunk.

*

Románia ma tényleg nem egy könnyen élhető ország, túl sokan a vesztesei annak a stabilitásnak, mellyel biztosabban átvészelhető a válság. Tett is, mulasztott is eleget ez a koalíció. Tett eleget, hogy menjen, s eleget, hogy maradjon őszig. Amit nem látok: mely kabinet teljesített jobban az utóbbi húsz évben, figyelembe véve a gazdasági-pénzügyi lehetőségeket, s ki képes ma megjeleníteni azt a kormányzati alternatívát, de legalább egy életképes víziót, amelynek emberei tovább látnak egy esti vitaműsornál, akikre nyugodtan lehetne voksolni akár egy előre hozott választáson. Ha csak a jó tündér maga nem szerez többséget a parlamentben.