Megrendeléssel tudatták

„Az már eddig is kisebbfajta csoda volt, hogy ez a koalíció megőrizte a működőképességét, ám a kabineten belüli stabilitást jelentő RMDSZ legstabilabb miniszterének kiválása után talán még képlékenyebbé válik a helyzet.” Szűcs László vezércikke az Erdélyi Riport 2012/14. számából.

Egy érthetetlenül elhúzódó lemondás, Schmitt Pál nem túl sikeres elköszönése után egy gyors és váratlan távozás mutatta meg a politikus és politikus közötti lehetséges különbséget. Pedig Borbély László, a román környezetvédelmi tárca leköszönt minisztere is mondhatta volna, hogy amíg nem kap semmiféle hivatalos értesítést, addig nem is foglalkozik az üggyel, szakértőkkel konzultál stb. stb. A legkevesebb politikai kárral mind a kormány, mind az RMDSZ esetében a visszalépés járt, s a média és az ellenzék magatartása is azt igazolja, hogy helyes döntés volt azonnal cselekedni.

A baj csak az, hogy politikai viszonyainknak, illetve az előző évek eseményeinek ismeretében a legkisebb kétségünk sincs afelől, hogy a Borbély körüli történéseknek politikai hátterük van. Mondjuk figyelmeztetésnek szánták, nehogy már a bizalmatlansági indítvány megszavazásakor az RMDSZ elbizonytalanodjon. Vagy tételezzük fel, hogy Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök ráhibázott, amikor arra utalt, hogy Borbély kezéből azért kellett kivenni a miniszteri töltőtollat, hogy valaki engedélyezze már végre a verespataki beruházást. Igaz, ennek az elképzelésnek nem tesz jót, hogy a múlt héten, visszavonhatatlan döntéssel, semmisnek nyilvánította a Fehér Megyei Ítélőtábla az RMGC verespataki bányanyitását lehetővé tevő területrendezési terveket. Pedig a miniszterelnöknek még kapóra is jönne, hogy az eddigi bukaresti gyakorlattal ellentétben nem nevezték meg azonnal a távozó miniszter utódát, pedig még arra sem lehet hivatkozni, hogy az RMDSZ ne rendelkezne azonnal bevethető emberekkel erre a posztra. Ám nem került sor gyors eskütételre Cotroceni-ben, a kormányfő egyelőre részmunkaidőben viszi a zöld tárcát is, s így már nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek, hogy a helyzetet kihasználva ajtót nyit az aranybányászoknak, sőt, ugyanazzal a lendülettel a Vaslui megyei palagázlelőhelyeken tervezett előkészítő fúrások megkezdését is elősegíti, amelyek kapcsán Borbély László a napokban amúgy is akadékoskodott, holmi biztonsági garanciák hiányára hivatkozva. Mindez persze így túl egyszerű lenne, még az összeesküvés-elméletek hívei is megmosolyognák. Az viszont továbbra is érvényes, hogy nem a véletlen műve, hogy a döntéséről az érintettet értesíteni elfelejtő korrupcióellenes hatóság éppen most, s éppen az RMDSZ egyik erős embere ellen mutatja meg az erejét, illetve tesz eleget politikai megrendelésnek. Ilyenkor azért elbizonytalanodik az ember, hogy valójában ki is gyakorolja a hatalmat az országban.

Az lehet még kérdés, hogy az RMDSZ-en belül hogyan jelenik meg ez az ügy, milyen hatással lehet a koalícióban maradásra, a közelgő választásokra, illetve ezzel összefüggésben a bizonytalan kimenetelű bizalmatlansági indítványra. Hiszen az már eddig is kisebbfajta csoda volt, hogy ez a koalíció megőrizte a működőképességét, ám a kabineten belüli stabilitást jelentő RMDSZ legstabilabb miniszterének kiválása után talán még képlékenyebbé válik a helyzet.