„Arra koncentrálunk, ami valóban fontos”

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyének rendezése mellett az RMDSZ olyan intézkedésekre koncentrál, amelyek valóban fontosak az embereknek: ilyen a bér- és nyugdíjemelés, a közalkalmazottak fiskális amnesztiája vagy a családok támogatása. Az RMDSZ politikai alelnökét CSEKE PÉTER TAMÁS kérdezte az Erdélyi Riport 2012/12. számában.

Amikor ez az interjú készül, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) új karáról szóló kormányhatározat közvitája a végéhez közeledik. Megakadályozhatja még valamilyen esemény a jogszabály életbe lépését?

A következő, tehát keddi kormányülésen elfogadjuk a határozatot. Tény azonban, hogy még mindig van egy ellenálló nacionalista csoportosulás elsősorban Marosvásárhelyen, akiknek a viszonyulása a magyar nyelvű orvosképzéshez a kilencvenes évek hangulatát idézi. Néhány civil szervezet közmeghallgatást hívott össze a MOGYE ügyében az egyetemen. Megkértem őket, hogy vegyék sorra ennek a kormánynak valamennyi eddigi határozatát, és az összesről szervezzenek közmeghallgatást. Az általuk hangoztatott átláthatóság jegyében vizsgálják meg mindegyiket, ne csak egyet – a MOGYE-ről szólót – emeljenek ki közülük. Nyilvánvaló, mi áll ennek a háta mögött: megpróbálnak ismét hangulatot kelteni. Tehát meg kell mondanom, egyáltalán nem könnyű ez a mostani küzdelem.

A kormányhatározat hosszas politikai alku tárgya volt. Mennyire volt beleszólása a miniszterelnöknek ebbe az alkuba? Hogyan viszonyult Mihai Rãzvan Ungureanu a MOGYE kérdéséhez?

A kormányfő pozitívan állt hozzá ehhez az ügyhöz. Úgy látom, Mihai Rãzvan Ungureanu olyan ember, akinek nincsenek a marosvásárhelyi nacionalistákéhoz hasonló remineszcenciái, nyitott politikus. Egyébként szerintem már az önmagában szörnyű helyzet, hogy politikai alku tárgya egy törvény betartása. Ez is azt bizonyítja: ha most az RMDSZ nem lenne a kormányban, akkor nulla esély lenne arra, hogy a MOGYE-n betartsák a törvényt. Ez van: Romániában huszonkét év után még az sem garantálja a kisebbségi jogok megadását, ha ezeket törvény írja elő. Vegyük például a kétnyelvű feliratok helyzetét. Ha én most nem lennék itt miniszter, akkor szó se lenne arról, hogy a környezetvédelmi tárcának alárendelt intézményekben, a vízügyi igazgatóságokon vagy erdészeten kitegyék a kétnyelvű feliratokat. Én másfél éve ellenőriztettem, hogy betartják-e az előírásokat, és jelenleg mindenütt ki van téve a kétnyelvű felirat.

Hogyan viszonyultak a Demokrata Liberális Párt vezetői a koalíciós tanácskozásokon a MOGYE ügyének rendezéséhez?

A PDL politikusai azt szerették volna, ha ezt a kérdést az egyetem szintjén rendezik. Annak ellenére, hogy az ügy négy-öt hónapja húzódik, ők nem akarták elhinni, hogy a MOGYE szenátusa nem hajlandó betartani a törvényt. Voltak háttérbeszélgetések, az egyetem vezetői részéről ilyen-olyan ígérgetések, de ezekből nem lett semmi.

Tárgyaltak-e a magyar oktatókkal is arról, hogy meg tudják-e majd szerezni az akkreditációt a kormányhatározattal létrehozandó új karokon azokra a képzésekre, amelyek csak ideiglenes akkreditációt kapnak?

Igen. Azt mondták, ezt meg tudják oldani.

Az RMDSZ korábban koalíciós szerződés aláírását szorgalmazta. Ennek csupán az egyik fontos pontja a MOGYE ügyének rendezése. Megszületik végül ez a szerződés?

Először is leszögezném: a kéréseink közül sok mindent sikerült bevinni a kormányprogramba. Ilyen kérés volt a pénzügyi amnesztia az önkormányzati alkalmazottak részére, az erről szóló törvényt már benyújtottuk a parlamentbe. Ilyen kérés volt a fizetésemelés, amelyről szintén született már koalíciós szintén döntés. Szerepel a kormányprogramban a kisebbségi törvény elfogadása is, amit mi napirenden tartunk, bár látjuk, hogy mi történik most a parlamentben. A koalíciós szerződés célja az, hogy konkrét határidőket szabjunk a kitűzött feladatok teljesítésére. Mi a szerződésről nem mondtunk le, de a MOGYE-ügy elhúzódása akadályozta, hogy előrelépjünk ezen a téren. Azt is nagy eredményünknek tartom egyébként, hogy a kormányprogramba nem került be egy sor olyan célkitűzés, amelynek az RMDSZ jelen pillanatba nem látja értelmét. Ilyen például az ország közigazgatási átszervezése, vagy egy új egészségügyi törvény azonnali, fejetlen megalkotása.

Említette, hogy a közalkalmazotti bérek emelésekről már elvi döntés született a koalícióban. Milyen mértékű béremelést tart elképzelhetőnek?

Az lenne a korrekt, ha a közalkalmazottak visszakapnák a levágások előtti fizetésüket, ez legalább tíz százalékos béremelést jelent. Ám még meg kell majd néznünk az első három hónap gazdasági eredményeit.

A pótlék-visszafizetési kötelezettség eltörlésére, azaz a pénzügyi amnesztiára vonatkozó RMDSZ-javaslatot korábban a PDL ellenezte. Mi az esélye annak, hogy a parlament a tervezetüket elfogadja?

Törvénytervezetünket a koalíciós pártok támogatják. A jogszabálynak van egy jogi és egy fiskális vetülete. Meg kell néznünk, hány alkalmazott fizette már vissza ezt a bérpótlékot, s hányan nem. Vannak, akik pereltek és nyertek, így nem kell visszafizetniük a pénzt, vannak, aki elveszítették a pert. Márt tárgyaltunk a pénzügyminisztériummal és folyamatban vannak a konzultációk az igazságügyi minisztériummal is, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket. Mi az első lépést megtettük: benyújtottuk a parlamentbe a törvénytervezetet. Mi azt szeretnénk, hogy a visszafizetési kötelezettséget töröljük el, és elvben ezzel már a PDL-s kollegák is egyetértenek.

Hogyan látja most az RMDSZ politikai alelnökeként és miniszterként a koalíció működését?

Ez a koalíció működőképes, minden héten tanácskozunk, és nem csak a nagy nyilvánosságot kapó ügyeket tárgyaljuk, hanem más, az ország számára fontos kérdések is napirenden vannak. Azt hiszem, a legfontosabb most, hogy legyen stabilitás az országban, mert látjuk, hogy mi történik körülöttünk Európában. Nincs szüksége most Romániának politikai válságra. Fontos, hogy készítsük elő a választásokat is. Úgy látom, most már minden párt félig-meddig kampányban van. Vannak persze steril viták is, amelyek nem az RMDSZ-től indulnak. Nem értem például, miért fontos, hogy néhány héttel ezelőtt kit javasolt vagy nem javasolt miniszterelnöknek az államfő? Valóban ez érdekli most az embereket? Ez teljesen értelmetlen téma, amely csak arról szól, hogy legyen miről tárgyalni, esetleg elterelni a figyelmet más, valóban lényeges kérdésekről.

Mi az, amit az RMDSZ valóban fontosnak tart?

Szociális kérdések: fizetések, nyugdíjak, fiskális amnesztia. A következő napokban bemutatunk két-három családtámogató törvénytervezetet is. Az egyik például a munkába álló kisgyermekes anyákat támogatná.

Eközben néhány hét múlva itt a helyhatósági választás. Ahogy az elmúlt húsz évben lenni szokott, az erdélyi magyar közösség figyelme elsősorban a marosvásárhelyi polgármester-választásra irányul. Az RMDSZ jelöltje Vass Levente, akit RMDSZ-es színekben indítanának, ám a Vass Leventét szintén támogató Erdélyi Magyar Néppárt ragaszkodik ahhoz, hogy a jelölt ne a tulipán színeiben induljon. Ki tudnak egyezni, hogy növeljék a közös jelölt esélyét?

Az EMNP-nek ahhoz kellene ragaszkodnia, hogy jelöltjük nyerje meg a választásokat. Elsőként ők javasolták Vass Leventét. Nem értjük őket. Nem értjük, hogy miért nem tudják elfogadni az összefogás listáját, amit Tőkés László is elfogadott 2009-ben: azaz a kampányban az összes plakáton, az összes választási anyagban, mindenütt szerepeljen az RMDSZ és az EMNP logója is. Ám az lenne a célszerű, hogy amikor a választók a szavazófülkébe lépnek, akkor kereshessék a tulipánt. Húsz éve így járnak el, megszokták, hogy az RMDSZ jelét kell keresni: „tulipán, mellette egy magyar név, ide kell ütnöm a pecsétet!” Megzavarnánk őket, ha most nem így lenne. Ez már csak azért is fontos, mert úgy néz ki, hogy az MPP is szeretne önálló jelöltet indítani. Mi a kezdetektől ezt javasoltuk: a szavazócédulákon szerepeljen az RMDSZ logója, és mindenhol máshol közös logók. Aki ezzel nem ért egyet, az azt szeretné, hogy ne legyen magyar polgármestere Marosvásárhelynek. Ezt ki kell mondani. Amit mondtam, érvényes a megyei tanácselnök megválasztására is. Ne feledjük, négy éve mindössze néhány ezer szavazaton múlott Lokodi Emőke győzelme, és idén is rezegni fog a léc.

Milyen feltételek mellett látja az összefogás lehetőségét a helyhatósági választásokon az EMNP-vel és az MPP-vel?

Ha a közös cél érdekében valaki mellénk áll, az egy jó dolog. Ám nem tudunk lemondani arról, hogy a szavazócédulákon az RMDSZ jele szerepeljen. Emellett úgy gondolom, nagyon sok településnek olyan RMDSZ-es polgármestere van, aki már bizonyított, nem kell helyettük új jelöltet indítani. Nem véletlen, hogy az EMNP és az MPP sem nagyon tud versenyképes jelölteket találni sem Csíkszerdában, sem Sepsiszentgyörgyön, hogy csak két fontosabb várost említsek. Az EMNP és az MPP tudja, csak nem mondják ki, hogy az RMDSZ jelöltje a megfelelő ember, nehéz nála jobb jelöltet találni. Ha pedig van egy jó jelöltünk, akkor jöjjenek mellénk, fogjunk össze.

Hogyan módosítja, módosítja-e egyáltalán az RMDSZ viszonyulását az EMNP-hez az, hogy Tőkés László kilépett a szövetségből?

Tőkés Lászlónak ez a döntése az ő problémája. Amióta bejutott az Európai Parlamentbe, Tőkés László új magyar párt létrehozásán munkálkodik. Azokkal az emberekkel együtt, akik kikoptak az RMDSZ-ből, bábáskodott az MPP megalakulásakor és most bábáskodott az EMNP létrehozatalánál. Tőkés Lászlónak saját magával kell megtárgyalnia ezeket a kérdéseket. Hogyan tetszeleghet egy integrátor szerepében, amikor egyértelmű, hogy megosztó szerepe van? Az is egyértelmű: őt még az sem érdekli, hogy mi bejutunk-e a parlamentbe, hiszen korábban kijelentette, nem is kéne összefogni. Arra hivatkozott, hogy három szenátor és hat képviselő is bejuttathat egy pártot a parlamentbe. Hát kérdem én: mindegy annak, aki józanul gondolkodik és tudja, mi zajlik a politikában, hogy harminc magyar képviselő és szenátor van a parlamentben vagy kilenc? Mi csak akkor tudunk beleszólni az ország dolgaiba, ha erősek vagyunk, hogy ha legalább hat százalékunk van a román parlamentben, ahol a mérleg nyelve lehetünk. Tehát Tőkés Lászlót nem érdekli, hogy ott leszünk-e a parlamentben, vagy nem. Nem érdekli az sem, hogy mi lesz majd Marosvásárhelyen, hiszen már azt is kijelentette, hogy a B-terv számukra Smaranda Enache, pedig a jelöltjük Vass Levente. Mi elfogadunk bármilyen együttműködést, ha van olyan partner, akivel tárgyalni lehet. Az EMNP léte azonban egyelőre kimerül abban, hogy szidják az RMDSZ-t. Nincs bennük készség arra, hogy leüljünk és érdemben tárgyaljunk arról, hogy mi a jó a magyarságnak, nem Tőkés Lászlónak vagy az RMDSZ-nek.

Milyen kampányra készül az RMDSZ? Támadások esetén felveszik a kesztyűt?

Pozitív kampányra készülünk, ha csak lehet, nem vesszük fel a kesztyűt. De azért ne várja el tőlünk senki, hogy válasz nélkül hagyjuk a valótlan állításokat. Például azt, hogy az RMDSZ kérte Tőkés László kizárását az Európai Parlament néppárti frakciójából. Mi csak közöltük az Európai Néppárt vezetőségével, hogy Tőkés már nem az RMDSZ tagja. Tény, hogy nem lesz könnyű a kampány. A legnagyobb kihívás az lesz, hogy a magyar szavazókkal megértessük: érdemes összefogni és elmenni szavazni.