Lobogók és lobogások

Sikeresen zajlott le az elmúlt napokban a székely zászló széles körű népszerűsítése Romániában és Magyarországon. A még nem véglegesített eredményekről elmondható, elsősorban a románság körében nőtt jelentős mértékben a kék alapon arany csíkkal felezett, nyolcágú Nap-csillaggal és a holddal díszített lobogó ismertségre, gyakorlatilag nulla százalékról a médiafogyasztó román felnőtt lakosság szinte egészére. Az ismertség növekedése a Székelyföldön kívül élő romániai magyarok körében is jelentős, továbbá Magyarországon is, különösen azokon a településeke
Közben a zászlók és a kitűzés ellen tiltakozók, a fölötte vitatkozók árnyékában a bukaresti törvényhozás elfogadta az ország költségvetését, ami annyi figyelmet sem kapott, mint a zászlórudakat készítő kisipari szövetkezet főkönyvelőjének a keresztanyja. Nem sorolják a fővárosi televíziós hírgyárak az új adónemeket, a megszorításokat, s ugyanígy az új közigazgatási régiókkal kapcsolatos, a kormány álláspontját vitató román vélemények sem kerülnek képernyőre. Azért érdemes elmerengeni egy percig azon, hogy miközben a kabinet azt mondja, nem szabad etnikai szempontokat belevinni a régiók kialakításába, a merev ragaszkodás a nyolcrégiós változathoz igenis etnikai szempontokkal, etnikai arányok megváltoztatásával magyarázható, különben nem költöztetnék össze Besztercét Biharral, Hargitát pedig Fehér megyével.
Az utóbbi napok legfontosabb tanulsága, hogy a kisebbség helyzete, jogállása, megítélése Romániában a látszólagos stabilitás évei után ma rendkívül törékeny, kiszolgáltatott a politikai viszonyoknak. Aggasztó jeleket látunk: rossz ízű vitákat és döntéseket magyar utcanevek, iskolanevek körül, községi, városi, megyei önkormányzatokban az eddigi együttműködés helyett a többség részéről megnyilvánuló hatalmi gőgöt, ellenséges médiát. Nem beszélve az idióta lojalitástörvényről.
Jó ideig mindkét ország vezetői rendszeresen nyilatkozták – még a 2010-es budapesti kormányváltás után is –, hogy a román–magyar államközi kapcsolatok elviselhetetlenül jók. Aztán e pazar viszony addig fejlődött, hogy elmaradoztak a tárgyalások, a magyar fél nem kívánta folytatni az előde által kezdeményezett közös kormányülések gyakorlatát. Attól pedig nem lesz jó az államközi viszony, hogy Orbán Viktort továbbra is baráti szálak fűzik Traian Bãsescuhoz. E barátságon túl sok egyéb jó nem történik, láttuk, a magyar diplomácia szereplése a zászlóügyben nem volt több, mint az olaj gondos locsolgatása a tűzre.
E percben Bukarest is, Budapest is a maga hatalmi érdekei szerint cselekszik, előbbi biztos többségénél fogva az év végéig lezárná a régiók ügyét, lezárná az új alkotmány kérdését, módosított választási törvénnyel, utóbbi a megfelelő terepet készíti elő jövő évi választási győzelméhez. Amihez a legtöbb segítséget nem Orbánék remek kormányzása, hanem az ellenzék idétlenkedése szolgáltatja.
A magyarországi történések mellett, a mi hétköznapjainkat közvetlenebbül befolyásolja az, hogy Bukarestben ki és hogyan kormányoz, ki és hogyan működik együtt a magyar érdekvédelemmel. Le kellene végre higgadni, a háborús hangulat a közéletben éppúgy káros, mint egy válogatott futballmeccsen. Hasznosabb lenne időnként a politikai rangadókat is zárt kapuk mögött, a feltüzelt közönség kizárásával lejátszani.

Szűcs László