Mit tanulhatnak a fiatalok Anne életéből?

Lapunk szerencsés véletlennek köszönhetően került kapcsolatba Ronald Leopolddal, az amszterdami Anne Frank Múzeum igazgatójával, aki a nyolcvanas években egy ideig Budapoesten is élt, ugyania a magyar fővárosban szerzett doktorátust a történész, akivel Szilágyi Aladár készített távinterjút.

Javaslom, kezdjük beszélgetésünket egyetemi tanulmányaival. Milyen stúdiumokat folytatott, mi mindennel foglalkozott a groningeni univerzitáson?

Történelmet és irodalmat tanultam az egyetemen. Főleg 19–20. századi politikával és filozófiatörténettel foglalkoztam.

Hogyan jött össze a „magyar kapcsolata”? Miként került éppen Budapestre?

1982-ben Magyarországon nyaraltam, akkor találkoztam mostani feleségemmel. 1984-től másfél évet töltöttem Budapesten, mielőtt Hollandiába költöztünk.

Milyen emlékei vannak a magyar fővárosról, amellett hogy feleséget is ott talál magának?

Jól emlékszem az akkori Magyarország különleges atmoszférájára. Egyrészt bennem maradt a szürke nyomor, a szegénység, a boldogtalanság, a túlélőstratégiák, amik sokszor morális csőddel jártak együtt, másrészt viszont a gazdag kulturális életre emlékszem, valamint az emberek nyitottságára más országok, más kultúrák irányában. Ez a nyitottság nagyon fontos és szükséges az ember személyiségfejlődéséhez.

Miféle intézmény az Általános Nyugdíjalap, ahol először dolgozott? Milyen feladatkört kellett ott ellátnia?

Külön (magasabb) nyugdíjat kapnak Hollandiában azok az emberek, akiket a második világháborúban üldöztek. Ez vonatkozik főleg zsidókra, romákra és szintikre (nyugat-európai roma népcsoport), és a japánok által megszállt Holland Kelet-Indiában (a mai Indonéziában) élő európaiakra. Több mint háromszázmillió eurót fizet évente a holland állam erre a külön nyugdíjprogramra. Ennek az irodának az igazgatója voltam, mielőtt az Anne Frank-házhoz kerültem.

Hogyan került az Anne Frank-ház élére?

Amikor nyugdíjba ment az elődöm, telefonáltak a fejvadász cégtől, hogy érdekelne-e ez az állás. Nem kellett sokat gondolkozni a válaszról. Ki ne akarna igazgatója lenni az Anne Frank-háznak?!

Kérem, vázolja fel, milyen az intézmény szellemisége. A névadó és családja dokumentumai, netán tárgyai mellett milyen más anyagok képezik a gyűjtemény patrimóniumát?

Az Anne Frank-ház az a hely, ahol a második világháború alatt Anne bujkált, és megírta a naplóját, amit a világon mindenhol ismernek. Anne Frank eredeti naplója – mely több füzetből és kb. 200 papírlapból áll össze – a legfontosabb dokumentum, ami a múzeumban látható. A búvóhely virtuálisan is megtekinthető három dimenzióban az interneten: http://www.annefrank.org/en/Subsites/Home/.
1960-ban nyílt meg a múzeum, akkor még Anne apja, Otto Frank segítségével. A nyolc emberből, akik itt bujkáltak, csak ő élte túl a háborút. Amikor 1945-ben visszajött Auschwitzból, akkor egy kifosztott házat talált. Mivel Otto Frank nem akarta, hogy replikákkal, utánzatokkal újra berendezzék, ezért a mai napig üresek a helyiségek. Anne Frank története felhívja a figyelmet az antiszemitizmus, a megkülönböztetés, a rasszizmus veszélyére, valamint a szabadság, a demokrácia és az egyenlő jogok fontosságára.

Milyen az intézmény látogatottságának dinamikája? Kutatók, diákok, szervezett csoportok mellett kik, milyen személyiségek fordultak elő a Házban?

A Van Gogh Múzeum után az Anne Frank-ház a második leglátogatottabb múzeum Hollandiában. Évente több mint 1,1 millió ember érkezik ide, 85 százalékuk külföldi, átlagéletkoruk 30 év. Ez azt mutatja, hogy a második világháborút és a holokausztot még mindig nagyon fontosnak tartja a fiatal generáció is. A világ összes részéről jönnek, hiszen mindenhol ismerik Anne Frankot és naplóját, bár erről az időszakról a tudásuk egyre kevesebb. A naplója különleges dokumentum, egyedi irodalmi tehetsége volt, de a sorsa azonos a második világháborúban megölt zsidó fiatalokéval. Legfőbb feladatunk Anne Frank sorsának és a vészkornak az ismertetése.

Bizonyára gyakran rendeznek időszaki kiállításokat, szimpóziumokat is. Ezekkel eljutottak más országokba is?

Az Anne Frank-ház nemcsak múzeum, hanem egy független alapítvány, nevelési és oktatási jellegű szervezet is. Időszaki kiállításokat is rendezünk – tavaly több mint háromszázat 35 országban. Fiatal tárlatvezetők segítségével interaktív tárlatvezetést nyújtunk. A tárlat bemutatja Anne Frank élettörténetét a naplója alapján a korabeli történelmi háttérbe ágyazva, valamint azt, hogy Anne életéből a fiatalok ma hogyan tanulhatnak. Emellett figyelmeztet az előítéletekkel szembeni fellépésre, a szabadság megőrzésére, az emberi jogok, a demokratikus társadalom melletti kiállásra. Nagyon fontosnak tartjuk azt a pedagógiai módszert, hogy ne csak a szülőktől és a tanároktól tanuljanak a fiatalok, hanem kortársakkal együtt is felderítsék ezeket a témákat. Sok ember küzd identitáskérdésekkel, amelyek rettenetesen bonyolultak. Nincs egyszerű válasz ezekre az alapkérdésekre: ki vagyok én, és ki a másik? Ennek a tudatossága lényeges abban az életkorban, amikor az ember értékrendszere kialakul.

Kikkel, milyen intézményekkel működnek együtt?

Együttműködünk nagyon sok intézménnyel, így például az Auschwitz–Birkenau Múzeummal, a washingtoni Holokausztmúzeummal, a jeruzsálemi Jad Vasemmel, de a nevelési munkánkban különböző kormányokkal, az EU-val és az EBESZ-szel is.

Kérem, sorolja fel, milyen anyagokkal gyarapodott a gyűjteményük az utóbbi években.

Tavaly sikerült megszerezni azt a botanikuskönyvet, amit szüleitől kapott Anne Frank az utolsó születésnapján, 1944. június 12-én. A könyvbe beleírta a nevét és a dátumot. Egy nappal később erről a könyvről naplójában is ír. A család elhurcolása után a berendezéssel együtt eltűnt a könyv is. Tavaly egy aukciós ház telefonált, hogy megtalálták ezt a könyvet. Persze rögtön szakértői véleményt kértünk, és kiderült, hogy eredeti. Hihetetlen, hogy előkerült annyi év után!

Milyen rendezvényeket terveznek a közeljövőben?

Nagy Anne Frank-projektet indítottunk Brazíliában és az USA-ban is. Ezenkívül jelen leszünk Közép- és Kelet-Európában is. Fantasztikus, hogy az országok ebben a régióban lehetőséget kaptak egy demokratikus jövő kialakítására. Erről csak álmodni lehetett a nyolcvanas években, amikor Magyarországon éltem. Nagyon remélem, hogy nem hagyják ki ezt az esélyt. Fiatalok még ezek a demokráciák, de nagyon fontos, hogy ezek az országok tovább fejlődjenek nyitott, demokratikus társadalmakká, amikben alapjogok, hatalom és ellenzék egyensúlyban vannak. Anne Frank élete éppen azt példázza, milyen következményei lehetnek, ha hiányzik ez az egyensúly.

Fotók: Cris Toala Olivares (Anna Frank-ház)